A hintaszék nyikorog a veranda padlóján,
Az esőtől párás levegőt lágy szellő fújja az arcomba,
A távolban villámok világítják meg a tájat,
Nézek arrafelé.
Hegyek vannak messze tőlem,
Vagy talán nem is olyan messze.
De a lényeg, hogy elment a vihar,
Majd jön a következő helyette.
