8. rész
Ki vagy mi voltam1
Iván Attila filmjei közül2 azért esett a választásom a Ki vagy mi voltam című alkotásra, mert napjaink egyik súlyos problémájával, a szenvedélybetegségekkel foglalkozik a dokumentumfilm eszközeivel, ráadásul viszonylag új alkotás.
A filmet a Horgoshoz közeli Tau közösség tanyáján, illetve a közösség egyik tagja szüleinek lakásán forgatták. Így két párhuzamos történet bontakozik ki benne, az egyik a lakhelyüket, ugyanakkor önmagukat is újraépítő közösség tagjainak mindennapjait mutatja be, a másik pedig az előtörténetet, azt, hogy egy drogfüggő hogyan kerül a gyógyító közösségbe, és milyen megpróbáltatásoknak tette ki családját.
A film a közösség szinte hermetikusan zárt világába vezet, ahol a szenvedélyüktől szabadulni óhajtó fiúk maguk építik közösségi világukat. A spártai környezetet csupán keresztény szimbólumok díszítik, a fakereszteket maguk készítik, nem míves munkák, jelképiségüket a befektetett munka és igyekezet növeli. A közösség tagjai nem vallanak sorsukról, felekezeti vezetőik sem szólalnak meg, a képsorok viszont végigkísérik a közösségi életet önként vállalók imáit a kápolnában, illetve a szabadban, bibliai elmélkedéseiket, fohászaikat, mindennapi munkájukat a tanya körül és a jószágnevelésben.
Egyedül az egyik fiú apja beszéli el, miként határozott gyermeke, aki maga is a filmszakma közelében dolgozott, akárcsak apja, a közösségbe lépésről, amelyben még szüleivel sem találkozhat, bár ha úgy érzi, már meggyógyult, elhagyhatja azt, de a gyógyuláshoz a szakértők szerint háromtól öt évig kellene a zárt közösségben maradniuk a szenvedélybetegeknek. Az apa felolvassa a fiú levelét, amelyben szüleit biztosítja, hogy fölismerte, a drog megváltoztatta, nem az már, aki volt, hajdani önmagával nem azonosítható identitás fészkelt belé, és bizodalmát fejezi ki, hogy a Tauban megleli és visszanyeri egykori identitását. A levél a film szöveges vonulatának csúcspontja, és hangulata teljesen áthatja az alkotást. A higgadt, letisztult operatőri munka harmonikusan ötvözi a „kinti” és a „benti” világ egymástól elkülönülő jellegzetességeit, a reményt pedig az ügyesen komponált, a külön világok érintkező mezsgyéjén elhelyezett természetfelvételek sugallják Iván Attila alkotásában.
Örvényben3
A vajdasági magyarság sorsproblémáit, hovatartozásának kérdéseit járja körül a film szerzői változata, amely mire televízióra kerül, bizonyára felére zsugorodik, pedig valójában a duplája se lenne elegendő mindannak felidézésére, ami ezzel a nemzeti közösséggel történt a XX. században. A filmben maga a szerző foglalja össze – személyes megjelenése4 egyfajta keretet ad a filmnek – dokumentumfilmjének szándékát, majd a vajdasági „járőrözése” során megszólaltat újságírót, politikust, a legutóbbi háborúk idején tanulóéveiket töltőket, harctérre vezényelteket, az 1999-es bombázások elszenvedőit. Siflis rutinosan komponál, kellő dinamikával váltja helyszíneit és alanyait, illetve az események során készített dokumentumképsorokat, ezek révén fogalmazza meg, hogy a vajdasági magyarság egyetlen évszázad alatt ötször szembesült a „menni vagy maradni” sorskérdésével.
Az egy évtizeden át tartó balkáni háborúk naplószerű történetét, eseményeit a vajdasági magyarság szemszögéből dokumentálja a szerző, föltárván a működő és a csődbe torkollt túlélési stratégiákat, egyéni sorsokat. Tehette ezt a szerző azért, mert folyamatosan televíziós tudósításokat készített a vajdasági kényszermozgósításokról, frontélményekről, az országot kényszerűen elhagyókról. Ezen tudósítások nyomán komponálta meg drámai, tragikus súlyú alkotását.
(Folytatjuk)
* Ezen írás a Filmtett Erdélyi Internetes Portálon 2017. október 13-án, illetve az Aracs folyóirat 2019 végi és 2020 eleji számában megjelent áttekintés átdolgozott, javított és kiegészített változata.
1 Operatőr: ifj. Apczi Jenő, Iván Attila, rendező: Iván Attila, Dunaversitas, 2007
2 Alföldi opus, A szállító, Tűzút, A szép Tisza és más stb.
3 Rendező és forgatókönyvíró: Siflis Zoltán, dramaturg: S. Gordán Klára, munkatársak: Goretity Péter, Kovács Béla, Trupac Igor, zene: Miroslav Jovančić, operatőr: Hoffman Artúr, Lukács Attila, Farkas Miklós, vágó: Erdudac Antal. Nyitott Távlatok Alapítvány, Szabadka – Cinemart Kft., Budapest, 2013–2014.
4 Az így szerzett riporteri tapasztalatait A kapus halála (2024) című filmjében kamatoztatja egy évtized elteltével
