A Bulgáriától Magyarországig húzódó, Magyarkanizsa község területét érintve Velebit, Oromhegyes, Magyarkanizsa, Martonos és Horgos kataszteri községeken is áthaladó gázvezeték mentén végzett feltáró és leletmentő ásatás eredményes volt. A szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet hatáskörébe tartozó kilenc észak-bácskai lelőhelyen egyidőben folyt a feltáró és leletmentő munka. Ez csak úgy volt kivitelezhető, hogy félszáz régész, egyetemistáktól kezdve egyetemi tanárokig, valamint a múzeumok és kutatóintézetek szakemberei egyszerre vettek részt az ásatásokban. Ritkán tapasztalható ilyen csapatmunka, korábban az autóút építése alkalmával volt hasonló méretű régészeti összefogás.
Az archeológiai kutatások októberben kezdődtek és december elejéig folytak a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet irányítása mellett, és a munkába számos szakember kapcsolódott be, nagyon sok érdekes felfedezést tettek a két hónapig tartó terepmunka során. A december 1-jéig tartót terepmunkát követően a leletanyag feldolgozása folyik.
Magyarkanizsa község területén több helyszínen is izgalmas felfedezést tettek az archeológusok. A legnagyobb érdeklődést a Martonos határában talált különleges okkergurigák keltették fel. A régészekből álló kutatócsapatra még sok feladat vár az utómunkák során, de már az előzetes eredmények is rendkívülinek számítanak.
Oromhegyes és Velebit falvak között elhaladó földgázvezeték mentén a löszhátság lábánál elterülő Csontpartnak elnevezett területet is érinti. A régóta ismert, de részletsebben soha fel nem tárt régészeti lelőhelyen intenzív ásatások folytak november végéig. A helyiek számos generációja tudja, hogy ez a környező sík terephez viszonyítva kissé magasabban fekvő terület lakott lehetett, hiszen földművelés, szántás alkalmával számos cserépedénydarab és csontmaradvány is felszínre került. Innen eredeztethető a terület neve: Csontpart.
– Mit rejt a Csontpart a felszín alatt?
A Csontparton folytatott ásatást dr. Miroslav Marić, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Archeológiai Intézetének a munkatársa vezette.
– Az oromhegyesi kataszteri község területén fekszik Csontpart, amit mi 122-es lokáció néven vezetünk. Az elnevezés nem véletlen, a földet művelő helyiek mezőgazdasági gépei generációk óta emberi és állati csontokat hoznak felszínre. A Csontparttól nyugatra húzódó löszháton egy templom maradványai, az egykori épület alapja rajzoldóik ki. A Csontpart nagyobb, valószínűleg több évszázadokig lakott település nyomait rejti. Amit mi kiástunk sürgős leletmentés céljából, az minden jel szerint csak egy nagyon kis része egy nagyobb településnek.
A késő bronzkor nyomai is fellelhetőek a területen, ezt mutatják a leletek, de a későbbi korokban is éltek itt emberek. A korai középkorra, a hatodik–kilencedik századra és a hagyományos értelemben vett középkorra, a XI–XIII. századra utaló leletek is felszínre kerültek a megbolygatott talajrétegekből.
A löszhátság lábánál futó mélyebb, mocsaras, az ásatások idején is vizenyős területhez közelebb eső terepen találhatók a kora középkori leletek, a későbbi korok településnyomai a Csontpart magasabb vonulatán fedezhetők fel. Minden bizonnyal a mai, a mezőgazdasági művelés és időjárási behatások miatt már igencsak ellaposodott, a környező terepszintből csak enyhén kiemelkedő terület valamikor magasabb, a környező mocsaras térségből kiemelkedő dombot sejtet – mondta a régész szakember.
A Csontparton tíz archeológus és 25–30 fizikai munkás dolgozott két hónapon át. A felszíni bolygatott termőréteget gépekkel takarították le, majd következett az aprólékos, figyelmet igényelő kézi ásás, a lelőhely feltérképezése, a talált leletek katalogizálása és biztonságba helyezése.
– Milyen tárgyi és egyéb emlékeket rejt a Csontpart?
– Az időjárás az ilyenkor szokásosnál kedvezőbben alakult. Mindössze néhány esős napunk volt és szinte zavartalanul folyhatott a feltáró munka. Nagy munkát végeztünk el, sok földet kellett megmozgatni, hogy hozzá tudjunk férni a mélyebb rétegekhez, a gázvezeték nyomvonal mentén, hogy legalább azt a területet megszondázzuk, amely végérvényesen elveszik a vezetékfektetés alkalmával.
A feltárás helyén megtaláltuk több egykori kezdetleges, a korai középkorra jellemző lakóház, veremlakás helyét, bennük számos kerámia használati tárgy maradványaival. A sárga lösz altalajban jól kivehetők a sötétebb sávok, amelyek a bolygatás, az ásás nyomaira utalnak. A korabeli lakóépületek köré árkokat ástak, ami a csapadékvíz elvezetésére szolgált, ezeknek az árkoknak a profilja jól elkülönül, sötétebb színű a sárga lösztalajban. A fém, vasból készült használati tárgyak, vágó eszközök a savas talajban az évszázadok során szinte teljesen a korrózió áldozataivá váltak.
Érdekes volt megtalálni egy a település lakóinak igényeit kielégítő olvasztó kemence maradványait, a magas hőmérsékleten történő vasolvasztás nyomai jól látszanak. Valószínűleg a kerámia használati tárgyak kiégetésére szolgáló kemence nyomaira is rábukkantunk.
A hulladék, törött edény, állati csontmaradványok nagyobb számban kerültek felszínre az épületek között kialakított vermekből, ma ezekre azt mondanánk, hogy hulladéktárolók. A régészek számára ezek a töredékek is értékes információkat szolgálnak az évszázadokkal korábban itt megtelepedett emberek mindennapi életéből – mondta dr. Miroslav Marić.
