Mit hoz a jövő? Merre halad a mezőgazdaság? Ezek a kérdések merülnek fel leggyakrabban ilyenkor, az új év kezdetén a gazda fejében.
Az agrárköltségvetés 3,3 milliárd dinárral bővül. Sokan eredménynek könyvelik ezt el. Valójában túl kevés ahhoz, hogy az ágazat szerepe felértékelődjön a társadalomban. Mert, ha például összehasonlítjuk azzal, hogy a bankok a 2016-os évben szeptemberrel bezárólag 33 milliárd dinár tiszta hasznot valósítottak meg, és még szántaniuk, vetniük sem kellett, akkor nyilvánvaló, hogy hol, milyen ágazatban érdemes befektetni. A Szerbiában működő 30 bank annyit vesz el szolgáltatásaik díjszabása címén amennyit akar, mert az állam nem szabott nekik korlátot, nincs előírás erre vonatkozóan...Ide kívánkozik a napokban megjelent információ a Blic napilapban, hogy ki mennyit keres a közszférában. Így például a Koridori Srbije közvállaltban 114 817, a Energetikai Ügynökségben 103 002, a Köztársasági Fejlesztési Alapban 102 403, a Vajdasági Garancia alapban 99 000, A Szerb Nemzeti Bankban 83 974, a Villanygazdaságban 79 079, a Srbijagasban 79 000, Srbijavodeben 95 000, a Restitúciós Ügynökségben, amely egyik legjobban fizetett intézmény 85 150 dinár az átlagfizetés! Íme miért növekednek folyton az adó-és ás más parafiskális terhek, és miért kell horribilis összegeket fizetni házadó, földadó, vízlecsapolási, nyugdíjbiztosítási járulék, és ki tudja még milyen közteher címén fizetni!
Ami pedig a támogatásokat illeti: a jelek szerint az idén sem növelik a hektáronkénti 4000 dináros alamizsnát!...És még valami: nagyon jó ötlet az, ha az új gépek beszerzését 40 százalékos visszatérítés követi. Persze csak akkor, ha mindenki visszakapja az említett 40 százalékot. Tudtunkkal a gyakorlatban nem így van! Egy pirosi termelő például a nyáron 3 ezer eurós permetezőt vásárolt, és a szükséges dokumentációt annak rendje és módja szerint be is nyújtotta a minisztériumnak, amely vissza jelzett, hogy megkapta a papírokat. Mindeddig azonban a visszatérítés nem történt meg...És félő, hogy nem is fog megtörténni!
Sokan azt mondják: piacgazdaság van. Nem tudom, aki mondja elhiszi-e, amit mond.
Viszont azt is sokan látják, és érzik a bőrükön, hogy annyira van "piacgazdaság" mint amennyire van "független" politikus. A "szabad piacgazdaság" vagy „ a kínálat és kereslet törvényszerűségei” ugyanolyan üres frázisok, mint volt régen a "szocialista termelés". A piac törvényszerűségeit valójában érdekcsoportok alakítják. Elég sokszor egy hír a médiában, és máris irányítva van a piac...Vagy: zárva az országhatár!
Másrészt igaz az az állítás is, hogy a mezőgazdasági termelés globalizálódik, a nagyok beszippantják a kicsiket. Sajnos, a játékszabályok azt diktálják, hogy aki olcsón, sokat és jót tud termelni és azt jó haszonnal el tudja adni – az a nyerő. A játék végére az marad, aki ezt tudja produkálni. a verseny szabályai úgy vannak megalkotva, hogy más nem tud nyerni.
Vesztesből pedig sok van, nyertesből meg – nagyon, nagyon kevés!