A tokiói olimpián teljesítette utolsó versenyét, októberben pedig a budapesti Duna Arénában számára rendezett búcsúeseményen végleg lezárta úszókarrierjét Cseh László. A közel két évtizeden át a világ úszóelitjébe tartozó magyar versenyző a sportágban rendkívül késeinek mondható 35 éves koráig versenyzett, még utolsó, 5. olimpiáján is döntőbe jutott, a történelem legjobb úszójának kortársaként pedig alighanem a magyar sport legértékesebb ezüstérmeit gyűjtötte.
A fiatalabbak már csak őt látták, az idősebbek pedig talán már csak rá emlékeznek a magyar férfi úszósport kiválóságai közül, hiszen Cseh László neve azóta ott van a köztudatban, hogy a 2002-es riesai rövid pályás Európa-bajnokságon megszerezte első érmét a nemzetközi felnőttmezőnyben. Nagyon hamar kirajzolódott fő számaként a vegyesúszás, miután elmondása szerint háton, pillangón és gyorson egyaránt erősnek mutatkozott, egyedül mellen akadtak hiányosságai, ami ugyan egész karrierje során a mumusa maradt.
Pályája rohamosan kezdett felfelé ívelni, a 2003-as vb-n már második lett 400 vegyesen a vele egykorú, hasonlóan a jövő sztárjaként kirajzolódó Michael Phelps mögött. Mindketten az aranyérem reményével készültek első olimpiájukra 2004-ben Athénban, a magyar úszósport új csillaga azonban váratlan hátráltató tényezővel szembesült, amikor hetekkel a játékok kezdete előtt egy lépcsőn megcsúszva eltörte a jobb lábfejét. Bár ekkor még az olimpiai részvétel esélye is távolra került, műtétek sora után, nem ideális felkészüléssel a háta mögött mégis ott tudott lenni Athénban, ahol csak 400 vegyesen szerzett egy bronzot, míg Phelps hat arannyal megkezdte útját a halhatatlanság felé. Bár ha egészségesen indul, talán egész máshogy alakult volna Cseh karrierje, ma visszatekintve már úgy érzi, a korai nagy siker elmaradásának kulcsszerepe volt abban, hogy hosszú ideig motivált maradt. „Lehet, hogy ha 2004-ben olimpiai bajnok lettem volna, akkor 2008 után abbahagyom az egészet” – fogalmazott a pályafutását összegző Az utolsó hossz című riportfilmben.
És valóban, a következő évekre be is betonozódott az erősorrend a világ legjobbja és Európa legjobbja között. Cseh ugyanis bő egy évtizeden át tényleg a kontinens csúcsára ért, összesen 33 aranyérmet szerzett hosszú és rövid pályás Eb-ken, elsősorban vegyesen és pillangón, de egy alkalommal még háton is. Ám amikor vb-kre és olimpiákra került sor, már az amerikai Phelpsszel, Ryan Lochteval, majd később a dél-afrikai Chad le Closszal került szembe, akiknek jóval nehezebb volt kilépni az árnyékából. Legsikeresebb olimpiáján, 2008-ban Pekingben három számban, 200 és 400 méter vegyesen, valamint 200 méter pillangón is második lett a legyőzhetetlen Phelps mögött, a sikereket hagyományosan csak aranyérmekben mérő magyar szurkolók pedig megtanulták értékelni az ezüstöt is, ami ha valamikor, hát ezekben az esetekben, az olimpiai aranycsúcsot is megdöntő Superman ellen valóban győzelemmel ért fel.
Cseh Laci többnyire a világbajnokságokon is „majdnem-emberként” remekelt: sokáig megdönthetetlennek tűnő rekordot állított fel azzal, hogy sorozatban nyolc vb-n – a 2003-as barcelonaitól a 2017-es budapestiig – legalább egyszer mindig ott volt a dobogón, de összesen 13 világbajnoki érme közül is csak 2 volt arany. 2005-ben 400 vegyesen nagy fölénnyel, majd 2015-ben Kazanyban 200 pillangón Le Clos előtt két tizeddel benyúlva ért fel a világ tetejére. Az eltelt egy évtized során nemcsak ellenfeleinek sora cserélődött le szinte teljesen, de ő maga is nagy változásokon esett át. Mint bevallotta, számos mélyponton kellett átküzdenie magát, olykor nehéz volt motivációt találnia a folytatáshoz, sohasem tudta, hogy lesz-e ereje végigcsinálni még egy olimpiai ciklust, 2014-ben pedig edzőt váltott, miután a Turi Györggyel megromlott viszonya után Plagányi Zsolt vette őt a szárnyai alá. Nem derogált számára sportpszichológustól segítséget kérni, noha elmondása szerint a legnagyobb löketet számára a barátnője által nyújtott lelki támogatás jelentette, akit 2015-ben feleségül is vett. Eközben egyetlen világversenyt, még egy rövid pályás Eb-t sem hagyott ki, minden alkalmat megragadott az éremszerzésre.
Cseh a 2012-es és a 2016-os olimpiára is mélypontjaként tekint, bár Londonban is összejött számára egy bronz, Rióban pedig a 100 pillangó döntőjének szürreális végjátékával igazolta, hogy az edzőváltás után, immár 30 év felett is képes megújulni: századra azonos idővel ért célba Cseh, Phelps és Le Clos! Ha legyőzni nem is, a szintjét elérni képes volt két legfőbb nemezisének. A dolog apró szépséghibáját jelentette, hogy nem a dobogó tetején, csak a második fokán pózolhattak közösen a történelmi tripla holtverseny után, a győzelmet ugyanis mindannyiuk elől elhappolta a szingapúri Joseph Schooling…
A motiváció viszont egyre nehezebben jött, érzése szerint a 2017-es vb-re is csak a hazai rendezés okán gyűjtötte össze az erejét, és végül második lett Le Clos mögött 200 pillangón. Elkötelezte azonban magát egy utolsó, hatodik olimpiai részvétel mellett is, s végül a járvány miatti halasztás még egy évvel kitolta a karrierjét, ami a sportág idősebbjei számára semmiképpen sem jött jól. Ekkor már csak egyetlen számra, a 200 vegyesre koncentrált, s bár búcsúbeszédével már az elődöntő napjára elkészült, végül még egy nappal el kellett odáznia a lezárást, ugyanis 8. helyen kvalifikálta magát a döntőbe. A döntőbe, ahol minden ellenfele legalább kilenc évvel fiatalabb volt nála, akik gyerekként mind úgy bontogatták a szárnyaikat, hogy Cseh Lászlóra már felnőtt idolként tekinthettek, és akik közül a győztes Sun Vang a medencéből kiszállva önmaga ünnepeltetése helyett odalépett a leköszönő magyar versenyzőhöz, és meghajolt előtte. Ezzel ért véget egy két évtizedes, Európa és a világ élvonalában töltött karrier.
Cseh László és hazai közönsége október 10-én kaptak egy utolsó lehetőséget, hogy elbúcsúzzanak egymástól, amikor a Duna Arénában, az úszóvilágkupa döntői után a 35 éves magyar legenda lépett be a csarnokba, hogy stílszerű lezárásként leússzon négy 25 méteres hosszt a négy különböző úszásnemben, s mindegyikre elkísérte őt valaki, aki fontos szerepet töltött be karrierjében, az utolsó szakaszra pedig a magyar csapat tagjainak gyűrűjében lendülhetett neki.
Az egyik legérzelmesebb pillanat volt, amikor az eseményre szintén meghívott, de sérülése miatt végül távol maradó Chad le Clos videóban üzent nagy riválisának, akit barátjának tart: „Ami számomra különösen emlékezetes veled kapcsolatban, az az, hogy mennyire alázatos voltál a medencén kívül, és ahogyan a gyerekekkel bántál. A Le Clos család és más úszók nevében köszönök mindent, amit az úszásért tettél.”
Lehet mondani, hogy Cseh László rossz korban született, hiszen ha karrierje csúcsán nem Phelpsszel kell osztoznia a medencéken, minden bizonnyal olimpiai bajnokként vonulhatott volna vissza – de ahogyan ő maga sejti, talán sokkal hamarabb, így talán mégsem gyakorolt volna akkora hatást Magyarország és a világ úszóközösségére, mint a végül két évtizedesre nyúló, botrányoktól mentes karrierrel, olyan sportolóként, akit csak szeretni lehetett.
