Évekig nagy tehetségként tartották számon, aki a szerbiai női pingpong jövőjének meghatározó alakja lehet, aztán szinte észrevétlenül a válogatott egyik húzóemberévé lépett elő. Mindeközben bajnoki címe(ke)t szerzett a szerb Szuperligában az újvidéki Novi Saddal, valamint megnyerte a magyar Extraligát is a Budaörssel. Asztalhoz állt a legrangosabb európai kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában, a közelmúltban pedig kulcsfontosságú meccseket nyert az Európa-kupa döntő tornáján, ahol egészen az ezüstéremig jutott a magyar együttes színeiben. Ennek ellenére meglepetésként érte a hír, hogy megkereste őt a 2020/2021-es szezon BL-győztese, a német Bundesligában is diadalmaskodó fővárosi Berlin. Surján Szabina egyre több tapasztalatot szerez Európa és a világ asztaliteniszében, és akkor sem csügged, ha akadályok kerülnek elé. Mint mondta: ha most nem is jött össze az olimpiai szereplés, 2024 Párizsban majd sikerül! A bácsföldvári pingpongozóval társalogtunk.
Legutóbb akkor beszéltünk, amikor még nagyban benne voltunk a járvány- és karanténidőszakban. Hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot sportolóként?
– Az az igazság, hogy az egész bezártság, a karantén jólesett. Kicsit bírtam pihenni, ez már időszerű volt, de egy idő után már kezdett unalmas lenni, és hiányzott a pingpong. Amikor végre kimozdulhattunk, Újvidékre jártam edzeni. Itt az Ifjúsági Színház termében volt lehetőségünk gyakorolni. A kijárási korlátozások ellenére amikor csak tudtam, futottam, erőnléti tréningeket csináltam, de amikor normális körülmények között sportoltunk, az állóképesség javítását helyeztük az első helyre, hogy visszanyerjük a régi formánkat. Ezután már a pingpongedzések is rendesen mentek. Sajnos Magyarországon elég rossz volt a szituáció, ezért Budaörsre nem tudtam elutazni. Ha mentem is, akkor az adott meccs előtt egy nappal, de ez csak három-négy alkalommal fordult elő az Extraliga és a Bajnokok Ligája miatt.
A budaörsi váltásnál tele voltál tervekkel, ambíciókkal. Milyen mértékben sikerült ezeket megvalósítani az ott töltött időben?
– Én nagyon szerettem Magyarországon játszani, de a játékoskarrierem szempontjából figyelnem kell arra, hogy még feljebb lépjek. Nagyon jól befogadtak a csapattársaim, a klubelnökkel szintén kiváló kapcsolatot ápoltam. Amíg nem volt járvány, előfordult, hogy tíz napig, két hétig is ott voltam, hogy együtt tudjuk készülni. Óriási szeretettel fogadtak, mindig kényelmes helyen aludhattam: hol az elnöknél, hol egy panzióban, de tényleg nagyon elégedett vagyok a Budaörsnél töltött két szezonommal.
Tapasztalt csapattársaid voltak. Mit tanultál tőlük?
– Ők mindannyian nemcsak tapasztalt játékosok, de emberek is. Hozzájuk képest még fiatal vagyok, és jó volt beszélgetni velük arról, hogyan edzettek régebben. Ma már egészen más a helyzet ilyen téren is, de annyi meccs van a kezükben, hogy fontos hallani az ő véleményüket. Sokat tanultam tőlük a játékról, arról, hogy mikor és hogy koncentráljak jobban, és hogy harcoljak minden pontért.
Az egyértelmű cél volt, hogy megnyerjétek az Extraligát. Hova tudod most elhelyezni a magyar élvonalt az európai asztalitenisz rangsorán belül?
– A tavalyi évben a Kecskemét és az Erdért volt erősebb csapat, de sikerült megszerezni az első helyet. Nem mondom azt, hogy a magyar bajnokság a legkomolyabb Európában, de voltak nagyon nehéz meccseink. Főleg az elején akadtak problémáim, mert nem ismertem eléggé a ligát, de ahogy beilleszkedtem, egyből jobb lett minden. Úgy gondolom, hogy nem kell leírni a magyar női pingpongot. A serdülőknél van három-négy tehetséges fiatal, valamint ki kell emelni Dari Helgát is, aki idén a csapattársam a Budaörsnél. Nagyon remélem, hogy meg tudja mutatni magát Európában és világszinten. Nem kell elfelejteni Fejős Annát sem, ő vajdasági születésű, jók az eredményei, de a jövőben választás elé kerülhet majd az iskola és a sport között. Szeretném, ha ő is sikeres lenne ebben a sportágban.
Lehetőséged volt a Bajnokok Ligájában is asztalhoz állni. Ez egy egészen más kihívás a pingpong berkein belül.
– Nagy élmény volt. Európa legjobbjaival játszhattam a legrangosabb kupasorozatban. Sikerült megvernem a román Elizabeta Samarát, és teljesen lazán játszhattam, elengedhettem a kezem, mert nem volt mit veszíteni. Remélem, elégedettek velem ebből a szempontból.
Nemrégen Újvidéken rendezték meg az ETTU-kupa jogutódjának számító Európa-kupa döntő tornáját, ahol a Budaörssel ezüstérmet szereztél. Túlszárnyaltátok az elképzeléseket?
– A legjobb négybe mindenképpen szerettünk volna bejutni, utána úgy voltunk vele, hogy minden más már csak hab a tortán. Szabadon álltunk asztalhoz, de az elődöntőben az újvidéki Novi Sad ellen pingpongozni nem volt túl jó érzés. Korábban ilyen esetben mindenki nekem szurkolt, most mindenki ellenem, és ez kicsit megzavart. Tijana Jokićtól kikaptam, de Makszuti Anettát legyőztem 2:1-nél, ami fontos volt. A döntőben sajnos kikaptam két meccset is, mindkettőt 3:2-re. Ezt nagyon sajnáltam, de a franciák, úgy tűnik, jobban felkészültek ezekre a sorsdöntő pillanatokra. Sportpszichológushoz is járnak, ez a végén megmutatkozott, mert az ellenfeleim sokkal nyugodtabbak voltak, okosabban játszottak. A jövőben valószínűleg én is nagyobb hangsúlyt fektetek erre a mentális részre.
Immáron nem titok, hogy a következő évet a német Bundesligában kezded, méghozzá a Berlin együttesénél. A német fővárosi csapat az idei BL győztese, ennél feljebb nem igazán van már a klubcsapatokon belül. Hogyan jött a megkeresés?
– Valószínűleg a BL-ben figyeltek fel rám, mert azt követően kerestek meg. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert soha nem hittem volna, hogy a berliniek esélyt adnak nekem. Csak hogy érzékeltessem ennek a súlyát: ez olyan, mintha a fociban a Barcelonába igazolnék. Egyelőre kétéves szerződést írtam alá a Berlinnel. A tervek szerint csak a meccsekre utazom majd, de én remélem, hogy amint a körülmények lehetővé teszik, hosszabb időt is Németországban tölthetek majd, hogy eddzek is a csapattársaimmal. Szerintem harmadik vagy negyedik számú játékos leszek, mert ott van a csapatban Nina Mittelham, Britt Eerland, és a BL-ben asztalhoz áll majd a német–kínai Shan Xiaona is.
A klubcsapatok küzdelmei mellett volt itt még egy olimpiai selejtező is, ahol sajnos nem sikerült kvótát szerezned.
– Kvalifikációs versenyen fellépni egészen más, mint bármelyik másik World Tour-versenyen, és ezzel szerintem nem csak én vagyok így. A dohai helyszínen elég rosszul játszottam, aztán a portugáliai európai egyéni selejtező tornán már jobban ment, de ez nem volt elég. Minden sportolónak álma az olimpiai szereplés, de nem csüggedek. Most nem jött össze, majd sikerül 2024-ben Párizsban! Remélem, hogy a német Bundesligában szerzek annyi tapasztalatot, hogy ezt a nemzetközi versenyeken felhasználhassam, és akár a világranglistán is előrelépjek egy nagyot.
Az igaz, hogy te nem leszel ott az ötkarikás játékokon, de a magyar női és a szerbiai férfiválogatott óriási bravúrt hajtott végre, és kvótát szerzett a tokiói olimpiára. Lehet elvárás velük kapcsolatban?
– Az is hatalmas teljesítmény, hogy elutazhatnak Japánba. Sok függ a sorsolástól is, de én azt gondolom, hogyha a szerbiai fiúk úgy játszanak, ahogyan a selejtezőben, akkor a legjobb nyolcba jutni sem lehetetlen. Én mindenesetre nagyon szurkolok nekik és a magyar lányoknak is!
