A gyógyító ének

Aki kedveli a világ- és népzenét, annak megkerülhetetlen Palya Bea neve. Az énekesnő egyedi stílusa és magával ragadó személyisége a színpadról is megérinti azt, aki hallgatja őt. Beát elsősorban népdalénekesként ismeri a világ, de a dalszerzés sem áll tőle távol, könyvei jelentek meg, s legújabban tanítja is azt, amit annyira szeret. A vajdasági közönségnek legutóbb a Dombos Festen volt lehetősége találkozni vele, és elmondhatom, hogy varázslatos volt. Beszélgetésünk a Dombos udvarában zajlott, s közvetlen, igen barátságos stílusa itt is megmutatkozott. Szívesen beszélt a zenéről, a szívügyéről.

– Kiskorom óta zenében nőttem fel, és amellett, hogy szabadságot jelent, s önmagában egy növekedési és gyógyulási útvonal is. Van egy énekes programom, az a neve, hogy Énekeld magad szabaddá. Ezen a három szón nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi fejezi ki leginkább, hogy én mit is csinálok, és mi az, amit tanítani tudok. Most már a zene nemcsak énekes dalszerzőként van az életemben, hanem tanárként is. A tanítványaimon is azt látom, hogy a zene valóban tud egy növekedési, gyógyulási útvonal lenni, ami végső soron szabadságot hoz, örömöt és élettel teliséget.

Ezt egyfajta terápiaként foghatjuk fel?

– Terápiának nem hívnám, de vannak önismereti rétegei. Arról szól a program, hogy a hangunkkal játszunk. Nagyon sok dalt is tanulunk, de nem feltétlenül azért, hogy fellépjünk a Dombos Festen. Az egyes részek címeiből kiderül, hogy mi is ez valójában. Az első résznek a címe Az ének és a beszéd öröme és szabadsága, a másodiknak a Testben lakó hang, ahol mindenféle testi imát írunk, fura szájtartásban vokalizációs gyakorlatokat csinálunk. Nagyon vicces és nagyon mély. A harmadik rész címe a Hang és szexualitás, a negyediké pedig az Átmeneti rítusok és belső énekek. Itt a hallgatóim egy saját rítusu dalt írnak, ami nagyon gyakran, vagyis minden esetben mélyen megváltoztatja az életüket.

Milyen jellegű változások történnek?

– Vannak pl. megfoganó nőim, vannak szerelmet találó nőim és férfijaim, vannak önbizalmat találó tanítványaim, vannak sokkal, sokkal nagyobb, önmagukba belenövekvő tanítványaim. Egy amerikai tanítványom terapeuta, a legmagasabbakkal van egy szinten, és az internetről megérezte, hogy én leszek a tanára. Egyébként ez jó kérdés, mert nagyon sokan nem értik, hogy miért lehet a hang által ekkorát növekedni. Azért, mert a testben van, és picit olyan alvajárók vagyunk, hogy csak úgy használjuk a hangunkat. Szakmai ártalom, hogy mindenkinek figyelem a felső ajkát, hogy vajon kinyitja-e, és a kávé szó kimondása közben látom-e a kávét vagy nem? Kapcsolódom-e hozzá vagy nem? Sokszor csak zárt ajkakkal motyognak, nem jön ki úgy hang a torkukon. Gyűjtöm, hogy mit gondolnak az emberek a saját hangjukról. Tanítás közben sok mindenre rájöttem, pl. kisbabaként senkinek sem volt semmilyen tiltás a hangján, hogy ciciért kiáltson az anyukájának. Az összes utána jövő történet az, ami miatt bezáródnak az ajkak, és megfeszülnek az állkapcsok. A hang lapos lesz és kicsi, s az ember mögötte is ilyen lesz. Ezen elkezdünk fizikailag dolgozni. A hangmegtalálás egy szép metafora, de nálam nem csak metafora. Ha a fizikai hang felől közelítünk, és elkezdjük nyitni a szánkat, akkor egyszer csak belül is elkezd nyílni a lélek. Ez egy érdekes folyamat, és nagyon megtisztelő, hogy emberek engem választanak tanárjuknak, most már egyre többen. Nagyon szeretem ezt csinálni.

Rólad elsősorban mint előadóművészről tudnak az emberek, hogyan jött az, hogy taníts?

– Mindig is szerettem azt, hogy együtt éneklünk, meg hogy amit én tudok, azt más is tudja. Úgy nőttem fel a dalban és a táncban. Bagi lány vagyok, és ott, a falun a legboldogabb pillanataim mindig ahhoz kötődtek, amikor együtt énekeltünk és táncoltunk. A rítus, a régi archaikus élet, ez az én gyerekkorom és valóságom. Most 47 évesen arra jutottam, hogy a legboldogabb akkor vagyok, amikor az embereket nyitott szájjal hallom együtt énekelni. Összekapaszkodnak egy-egy táncra, és mindez valódi, itt és most megélt kapcsolatélményként történik. Kb. 40 éve énekelek, 600 dalt írtam, nem tudom, hány ezer koncertet adtam. Nekem jutott és jut is nagyon sok a sikerből, de most átléptem a szolgálat fázisába, a koromnál fogva, vagy mert mindig is ezt szerettem volna. Ezt nagyon-nagyon szeretem, a tanítványaim sikerét, ahogy ők változnak, nyílnak és szabadulnak. Most vagyunk épp felezőben az első évfolyamosaimmal, és mondják, hogy „Bea, tudod, hogy tényleg az történik, amit az elején mondtál?” Sok ember életét már csak a dalszerzői munkámmal megváltoztattam, ezt ők mondják, most pedig beleléptem ebbe. Mintha egy varázskör várt volna rám, hogy tanítanom kell, és erre is vagyok valahol teremtve.

A tanítás mellett aktuálisan milyen zenei anyagon dolgozol?

– A mostani évem egy sprintben lefutott maraton volt, ugyanis az Énekeld magad szabaddá program kialakítása, felvételei folytak, sőt, angol nyelven is csinálom ezt. Tavaly két lemezt hoztam létre, az egyik a Tüzet viszek album, a másik a LéleKzet album. Az elmúlt időszakban még nem kezdtem hozzá új zenei anyaghoz, a nyári koncerteken ezt az anyagot játszom. Most még a szívemben-lelkemben ennek az albumnak az utóélete zajlik, de valójában bármi dallá válhat. Amint az Énekeld magad szabaddá elkezdődik, újra neki fogok dalt írni.

Egy záró kérdés: nem először jársz Vajdaságban, a Domboson, milyen érzés ide visszatérni?

– Nagyon szeretek ide visszatérni. A fénnyel megfestett löszfal önmagában nagyon gyönyörű, és nagyon jó barátság fűz Horváth Lacihoz (a Domobos Fest fő szervezője, szerző megj.). Sok zenei és baráti projekten vagyunk túl, és először ő mesélt erről a fesztiválról és erről a helyszínről. És van a vajdasági közönségben valami különlegesen érzékeny: nagyon értik a magyar szót, szeretik a magyar szót és a szép, míves dalszövegeket. Nagyon szeretek a vajdasági közönségnek játszani, és otthon érzem itt magam.