A város jólétét valamikor a sókitermelés biztosította, innen a város neve – „hall” régen sót jelentett. Saját pénzverdéje volt, gazdag kereskedelmet folytatott. A hajók innen a sót – a középkor aranyát – Frankfurtba és Elzászba vitték, visszafelé pedig bort hoztak.
A Kocher folyó kettéosztja a várost, a folyóparton festőien sorakoznak a jól megmaradt valamikori patriciusházak. Schwäbisch Hall ma egyetemi város, lakosainak száma 36 000, a turizmus és a kultúra jellemzi a város életét.
A régi városmag sétálóutcákból áll, a macskakövekkel kirakott utcák elvezetnek bennünket a legtöbb nevezetességig. Sétánkat legjobb a Piactéren (Am Markt) kezdeni, itt található a Turistairoda, ahol városi térkép kapható, de lehet szép képeslapokat is venni, és bélyeg is van.
A romantikus téren áll az impozáns Szent Mihály-templom, 1156-ban építették. Előtte hatalmas lépcsősor van, mely 1925 óta a nyári előadások színtere, 1400 ülőhely várja a vendégeket, főleg vígjátékot, musicalt adnak elő. A téren látható még a rokokó stílusú városháza, egy szép barokk kút és a pellengér. A 9-es szám alatt egy szobrokkal kirakott homlokzatú ház áll, melyben valamikor italozó volt a nemesség számára. A ház tulajdonosa, Sibille Eger (1538) gazdag mecénás volt, aki pénzelte a várost, és iskolát is alapított. Az Untere Herrengasse utcában régi, fagerendás házak állnak, egyesek még a XIII. századból.
Érdemes ellátogatni a városi múzeumba, a Hällisch-Fränkisches Museumba, mely 3000 négyzetméteren terül el, és bemutatja a város gazdag múltját és kultúráját – barokk szobrok, festmények, hangszerek, vadászati tárgyak, bútordarabok láthatók, érdekes az 1738-ból fennmaradt berendezett szoba a valamikori zsinagógából. A múzeumba a belépés ingyenes. A kijáratnál egy bájos kis kávézóban frissülhetünk fel.
Egy régi híd – a Hóhér hídja – vezet át bennünket a Kocher folyón. A hídon áll a hóhér valamikori bódéja, ahol adót szedett. A hiedelemmel ellentétben Németországban a középkorban nem volt túlságosan sok kivégzés, így a lenézett hóhérok, bár jól meg voltak fizetve, mellékkereslet után néztek. Adószedők voltak, sírásók, testőrök. Érdekes, hogy ma egy fiatal író, Oliver Pötzsch szórakoztató krimisorozata egy „humánus hóhérról és gyógynövényekkel foglalkozó lányáról” bestseller lett, az írónak elődei – a Kuisl család – a XVI–XIX. században hivatásos hóhérok voltak.
A hídon áthaladva a Johannita templomhoz jutunk, a XII. századi templom csodálatosan át lett alakítva múzeummá, Erich H. Fritz építész tervei alapján. Gyönyörű, főleg középkori és barokk festmények láthatók itt – leghíresebb Hans Holbein Madonnás oltárképe és több Lucas Cranach-kép. A galéria 2008-ban nyílt meg. A munkálatokat egy gazdag üzletember – Reinhold Würth pénzelte. Az ő nevéhez fűződik egy modern képgaléria is, a város másik részében, és még sok épület Európa-szerte.
A színházkedvelőket az Új Globe Színház várja, a régi, leégett épület helyén, hű mása a londoni Globe Színháznak. Színdarabokat és hangversenyeket adnak elő.
Júniusban a városban karnevált rendeznek, amelyen régi, történelmi viseletben vonulnak fel, emlékezvén a város gazdag múltjára.
A városban sétálgatva sok elegáns üzletet látni – ékszerboltokat, művészi galériákat, régiségboltokat, divatszalonokat. Köztük hangulatos kávézókat, cukrászdákat, sok a virág, a zöld sövény.
Régi zsinagóga
A turisták és helybeliek ráérően sétálgatnak, nézelődnek – úgy tűnik, itt nincs stressz!
Nyitókép: A Johannita templommúzeum
