Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Nyár végén visszanézni a nap ragyogtatta fotográfiákat, amelyeket az év legforróbb időszakában, a szabadság alatt készítettünk, nosztalgikus élmény.
Az idén az erdélyi, a székelyföldi tájat nézegetem vissza… Egyetlen szó jut eszembe, mint gyűjtőfogalom: tisztaság. Tiszta víz, tiszta levegő, tiszta emberi és közösségi erő.
Csíkszereda, Csíksomlyó, Szent Anna-tó, Szováta, Parajd… és sorolhatnám, nemcsak a páratlan (sz)épségű, gyógyító természeti helyeken, hanem a közösségi eseményeken szerzett élményeket is. Ilyen az Ezer Székely Leány Napja, amikor több ezer székely gyerek és (nem csak) fiatal, népviseletbe öltözve lejt táncot Csíkszereda főterén, majd szekerekkel meg gyalogszerrel „zarándokolnak” a csíksomlyói Szűz Mária elébe, azokkal a múlhatatlan értékekkel, amelyeket az ottani magyar közösség életvitelével is képvisel a néptánc, a népzene területén.
Mindezt a derekas folytonosságot megtapasztalva örökkévalóság-érzése támad az embernek. Lám, hát még sincs akkora baj a világgal, ha ilyen még megtörténhet, ha van hely a Földön, ahol az ember lánya ilyesmit még megélhet…!
Vendégszerető, a világ mozgásait is érzékenyen követő, ám kritikusan kezelő sziget-élet. Példás a szeretetteljes tartás, ahogyan (meg)tartják magukat.
Megtisztelő, hogy ebből a közegből vannak olvasóim, barátaim is. Itt most az olvasóból lett barátomról lesz szó. Bogdán Beáta, kiváló magyartanár versem nyomán vette fel velem a kapcsolatot sok évvel ezelőtt. Szinte egyből netes barátnők lettünk. Áradó, tiszta (!) emberi derűje, szakmai hozzáértése, nagy lelke magával ragadott. Személyesen viszont csak most nyáron, Csíkszeredán találkoztunk. Sírtunk, nevettünk és ettünk együtt azon nyomban…!
Két receptet kaptam is tőle, mindkettőt édesanyjától tanulta el. Jöjjön hát egy székelyföldi főétel meg egy desszert:
Székelygulyás
Hozzávalók: 80 dkg sertéslapocka, 1 kg vagdalt savanyú káposzta, 1 fej hagyma, só, őrölt fekete bors, pirospaprika, 2 ek. zsír vagy egy kevés olaj.
Elkészítése: A vagdalt káposztát megmossuk hideg víz alatt, de csak annyira, hogy savanyúságát megőrizze. Utána egy kevés zsírban vagy olajban megpároljuk egy kevés vizet is hozzáadva. A felaprított hagymát megpároljuk zsiradékban. A sertéshúst kockára vágjuk, és a párolt hagymával elkeverjük, paprikával, sóval és borssal ízesítjük tetszés szerint. Miután a káposzta is, és a hús is megfőtt, összevegyítjük, és hagyjuk őket összepárolódni. Tejföllel és csípős paprikával tálaljuk, illetve főtt krumplit is kínálhatunk mellé.
Almás tészta
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg vaj, 1 kk. zsír, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 1 tasak sütőpor, 2 ek. cukor, egy csipetnyi só, 1,5 kg alma, 1-2 tasak vaníliás cukor, őrölt fahéj.
Elkészítése: A lisztet, a cukrot, a sót, a zsiradékot és a tojást összegyúrjuk. A kapott tészta kissé nehezen nyújtható. Két cipót formálunk belőle, és az egyiket lisztezett felületen kinyújtjuk, és kizsírozott tepsibe tesszük. Az almát meghámozzuk, lereszeljük, kicsavarjuk a levét, meghintjük a cukorral, majd a tepsiben lévő tésztára egyengetjük. Megszórjuk vaníliás cukorral vagy fahéjjal, esetleg mind a kettővel. Befedjük a másik kinyújtott tésztalappal, megszurkáljuk, és közepesen meleg sütőben megsütjük. Tálalás előtt felszeleteljük, és meghintjük porcukorral.
Jó étvágyat kívánunk!
A házi receptek után nem hagyhatom ki, említést kell tennem a székelyföldi kulináris nyitottságról és kreativitásról is. Emlékezetes számomra, hogy Csíkszeredán a Mikó-várban, a „,székely kultúrtörténet bástyájának” lovagtermében, barátaimmal együtt részt vehettem egy díszvacsorán, amelynek alkalmával a helyi séf a ferencesek főztjével ismertetett meg bennünket. A történelmi múltban alkalmazott élelmiszerek felhasználásával kreált nagyon újszerű fogásokat.
Az egyedülálló étel-élmények mellett jó szívvel tudom javasolni a székelyföldi (túra)utakat, „zarándoklatokat”. A hely szelleme: az emberek, a közösség, a táj vonzereje, ez a tündérország visszatérésre csábítja a „gyanútlan” turistát is.
