A Szent Jakab-út, spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminónak is nevezik, középkori zarándokút, amely a francia Pireneusoktól Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A keresztény hagyomány szerint az itteni székesegyházban pihennek Szent Jakab apostol földi maradványai. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, amely mindenütt az út mentén mutatja az irányt. Jeruzsálem, Róma, Lourdes és Fatima után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok ötödik legfontosabb helye. Az út a világörökség része.
Indulj el, hogy megérkezhess! E mondatba lehet összefoglalni a Camino lényegét, célját, küldetését. Az utat évszázadok óta általában olyanok járják végig, akik valamely problémájukra keresik a megoldást, az élet bonyolult kérdéseire a választ, valamilyen élethelyzetet igyekeznek megoldani, meggyógyulni, le szeretnének fogyni, megszabadulni káros szenvedélyüktől. Minden hívő érzi, hogy mikor kell elindulnia. Az utat egyedül járják a zarándokok, de megesik, hogy néhány napra odaszegődik melléjük valaki. Az útikönyvek 33 napra osztják fel a 800 km megtételét, így naponta kb. 25 km-t kell megtenni. Az ötödik-nyolcadik napon áll rá az emberi szervezet a napi 25–30 km-s távolság megtételére. Nem szükséges előre gyakorolni, útközben úgyis minden megoldódik, még a fizikai fájdalom is elmúlik. Vannak komoly szakaszok, amelyeket le kell küzdeni, de a látvány és az előttünk lebegő cél kárpótol mindent. A hátizsák súlya legfeljebb 7-8 kg kellene hogy legyen. A Szent Jakab zarándokút végső állomása Santiago de Compostela, egy szent hely, amely szorosan kapcsolódik az apostol kultuszához. Kiindulópontja és a célhoz vezető útvonala (ma már több is van), behálózza egész Európát. Számos útvonalat tapostak ki a zarándokok, de az „igazi” a francia út: a dél-franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Portból indul, átkel a Pireneusokon és végigvezet Spanyolország északi tartományain, Santiagóig.
A nap a Caminón hajnali 5-6 óra körül kezdődik. A reggeli kávé és a croissant az első vagy második faluban lesz aktuális 8 óra körül. Minden templomban, amelyeket érint az út, vagy este a zarándokszállásokon lepecsételik a zarándokútlevelet. Santiagóban e dokumentum alapján állítják majd ki az út megtételét igazoló tanúsítványt – a Compostellát. Délig szinte mindenki teljesíti a napi távot. Spanyolországban ez idő tájt javában tart a szieszta, így nehéz bármit is intézni, vásárolni, élelmet venni, árban is megfelelő éjjeli szállást találni. Egy kis pihenő után nyitnak az albergue-k (zarándokszállások), amelyek akár 300 férőhelyesek is lehetnek. Egy ágy 10–15 euróba kerül és 30–50 van belőlük szobánként. A legtöbb templom mellett apácák működtetnek non-profit albergue-t, itt még olcsóbb az éjszakázás. Aranyszabály, hogy a bakancsokat egy külön helyiségben éjszakáztatják.
Így követ nap napot egy hónapon át. Elmúlik a fáradtság, kilyukad minden vízhólyag és a napi zápor sem árt már. Fogy a távolság, közeledik a cél. Gyűlnek az emlékek, körvonalazódnak a válaszok. A bakancs már csak emléknek jó. Ezer gondolat közül a legjobban az foglalkoztat, hogyan lehetne megállítani az időt. Markodba szorítod a fésűkagylód, térdre rogysz, és elpityerged magad. Megérkeztél!
Nyitókép: A fésűkagyló mutatja az irányt
