Orvieto

Közép-Itália dimbes-dombos vidékén magányosan magasodik ki egy festői völgyből egy még festőibb hegy. Valamikor vulkán tört itt ki, az hozta létre a kis hegyet. Meredek lankái már-már függőlegesek. Teteje több ezer éve lakott. A város keletkezésének érdekes története, a szemet gyönyörködtető panoráma, a föld alatti világ és a környéket uraló bazilika sok-sok ezer látogatót csalogat minden évben az Umbria tartománybeli kisvárosba. De zarándokból ennél is több érkezik a Santa Maria Assunta dómba.

A város – nevezzük úgy – története a néhány kilométerre lévő Bolsena falucskában kezdődött. A település temploma egy kislány emlékére épült, aki 12 évesen i. sz. 305-ben vértanúhalált halt Diocletianus császár keresztényüldözése miatt. A kontinens belsejéből a Szent városba vezető zarándokút keresztülhaladt Bolsenán. A Firenze és Róma között félúton fekvő templom története miatt a papok előszeretettel miséztek itt. 1263-ban a többiek mellett egy prágai Péterként emlegetett cseh szerzetes is mutatott be szentmisét a bolsenai kistemplomban. Nemigen hitte, hogy az ostya valóban Krisztus testévé, a bor pedig vérévé változik a mise alatt. A felajánlás pillanatában az ostyából vércseppek cseppentek az oltárabroszra és a márványpadlóra. Félbeszakította a szertartást, és a hívekkel a közeli Orvietóba sietett, ahol IV. Orbán tartózkodott. A pápa alaposan kivizsgálta az esetet, és a következő évben eucharisztikus csodának ismerte el, valamint engedélyezte a Corpus Domini megünneplését. Néhány évvel később bazilikát kezdtek építeni, de már nem Bolsenához kötötték a csodát, hanem Orvietóhoz. A három márványkocka a vércseppekkel a bolsenai Szent Krisztina-templom Csodák kápolnájában maradt, az oltárterítőt az orvietói új dómban helyezték el a számára kialakított Korporálé (ostyaabrosz) kápolnában. Minden tárgyon a mai napig jól láthatók Krisztus vércseppjei.

Orvieto legnagyobb attrakciója a hatalmas Santa Maria Assunta dóm és az ereklye. Három évszázadon át épült, három évszázad építészeti jegyeit viseli a templom. Számos ötletet a közeli sienai és firenzei dómról másoltak le. De az épület homlokzata és külső borítása egyedi, méltó, hogy a falakon belül lévő keresztény értéket őrizze. A főhomlokzat mozaikjai, kőszobrai, a három hatalmas bronzajtó és a benti freskók Ó- és Újszövetségi jeleneteket örökítenek meg a Teremtés könyvétől a végítélet napjáig. A belső tér tágas, letisztult, nincs teleaggatva barokk elemekkel, mint a legtöbb olasz templom. Voltak itt is kövér aranyangyalkák, de a helyiek barokktalanították a dómot 150 évvel ezelőtt. Látszatra az oltárnál keskenyebb a főhajó, a templom másik végén pedig szélesebb, így azt a látszatot kelti, hogy nagyobb a templombelső, mint amekkora valójában.

A város másik érdekessége a Szent Patrik-kút. 300 évvel a dóm után épült. VII. Kelemen pápa építtette, aki Róma kifosztása után Orvietóba menekült. A kút a város vízellátását volt hivatott biztosítani. Egy középkori legenda szerint Szent Patrik mindig egy üreghez közel imádkozott, amely olyan mély volt, hogy egészen a purgatóriumig nyúlt le. Az orvietói kút nem ér ugyan le a tisztítótűzig, de azért 53 méter mélyre leástak a puha vulkáni tufába.

Két csigalépcső vezet le dupla spirálban, amelyet lent egy pici híd köt össze. Mindkét járat 250 lépcsőfokból áll. Az egyiken lefelé haladtak az öszvérek az üres edényekkel, a másikon pedig hozták fel a vizet. 72 ablak van a lépcsősorokon. A legfelsőkbe közvetlenül besüt a nap, a legalsók koromsötétben és néha vízben vannak. A Szent Patrik-kút az UNESCO 70 vízimúzeumának egyike.

Orvietóban számos további föld feletti és föld alatti érdekesség látogatható. A kút mellett érdemes leereszkedni az etruszkok idejében vájt föld alatti világba. Barlangok, kutak, alagutak, katakombák feltárt és máig felfedezetlen hálózata hálózza be a város alatti területet. Becslések szerint 1200 föld alatti létesítményből áll a valamikor védelmi célokra, emberi kézzel vájt komplexum. A lenti világ ma egy valóságos múzeum. Sok száz éve használt mindennapi eszközöket felejtettek a mélyben, amelyek érintetlenül várják a következő évszázadokat. Van lent még galambdúc is.

Minden valamirevaló orvietói étlapon ma is szerepel a sült galamb. Érdemes a szárnyas mellé rendelni egy pohár helyi vörösbort is, elvégre ez Olaszország…