Amint felért a libegő a Gibraltár-szikla csúcsára és kiléptünk a kabinból, rögtön ott termett egy kedves háromtagú család. Apa, anya és a pici már nagyon várták, hogy megérkezzünk. Mert tudták, hogy vannak nálunk finom falatok. Mindenkinél van egy kis harapnivaló, aki ide jön. Nekik mindegy, hogy mi a csemege, csak csemege legyen. Mire odaadtam az ajándékokat, apa már végzett is a hátizsákom zsebeinek leltározásával és nyitotta a cipzárt. Nem egy brit arisztokrata családról mesélek, hanem az aranyos berber makákókról.
A főutca
Több mint ezer éve élnek makákók a Gibraltár-sziklán, Európában szabadon egyedül ezen a helyen. Becslések szerint manapság háromszázan vannak, de számuk évről évre jelentősen változhat. A brit fennhatóság alatt álló városállam mindennapjainak része a makákó-kolóniák. Pontos számuk ugyan nem ismert, mindenesetre köszönik szépen, jól érzik magukat. Ha kell, a Brit Királyi Haditengerészet lép közbe, ugyanis az ő feladatuk a populáció védelme. Egy angol mondás szerint, ha eltűnnének a majmok Gibraltárról, a briteknek is fel kellene adniuk e stratégiai helyen fekvő támaszpontjukat. A brit hadi hagyományok pedig szentek és sérthetetlenek. Olyannyira szent állatok a makákók Gibraltáron, hogy a zseniális hadvezér Churchill több tucatot telepíttetett oda, nehogy véletlenül kipusztuljanak.
A főtér
A háború végeztével csökkent Gibraltár jelentősége is. A hadiipar fejlődésével már nem volt muszáj ott helyben ellenőrizni a hajókat, ezt megtették a radarok több száz mérföld távolságból. A kereskedelmi szállítmányokat sem kell már megvámolni a Földközi-tenger kijáratán/bejáratán, ahogy tették azt sok száz éven át. Így Gibraltár város ma már békésen éli nyüzsgő mindennapjait.
Berber makákók
Rengeteg spanyol jár át vásárolni, ugyanis Gibraltár adómentes. A brit áru és élelmiszer minőségibb a spanyolnál, és az adómentesség miatt olyan árban van, mint Spanyolországban. Sok spanyol dolgozik a brit támaszponton, a kikötőben és az idegenforgalomban. A hat négyzetkilométer területű Gibraltárnak ugyan nincsenek eget rengető látnivalói, de attraktív földrajzi fekvése miatt rengeteg turista felkeresi. A városnak egy főutcája van és vele párhuzamosan még egy kisebb. Az 1 km hosszú Main Street Gibraltár főutcája, mely észak–dél irányban fut keresztül a városon.
Angolkert
Más irányba nem is mehetne, mert nincs még egy ilyen hosszú táv az országban, ahol főutcát lehetne kialakítani. Az utca annyira keskeny, hogy első naptól kezdve csak a gyalogosok használhatják. Az épületek spanyol, mór, angol és arab stílusban épültek. Számos éttermet, sörözőt, butikot az itt ragadt angolok vezetnek. Az utca északi végén található a főtér, a Grand Casemates Square, amely egykor a kivégzések helyszíne volt.
Állj! Jön a repülő.
Különleges a város reptere. A valamikori katonai repülőtér ma polgári gépeket is fogad. Az öböl feltöltésével sikerült kialakítani egy akkora vízszintes területet, ahol létre lehetett hozni a kifutópályát. A kifutópálya néhány méterre fekszik a határvonaltól, vele párhuzamosan. A Spanyolországból Gibraltárra irányuló forgalom a kifutópálya alatti alagúton keresztül bonyolódik le, a gyalogos- és kerékpárforgalom pedig a kifutópályán keresztül – természetesen, amikor nem jön-megy repülőgép. A le- és felszállás idejére leengedik a sorompót, semmi extra biztonsági előírások nincsenek, mint a kontinens többi repülőterén. A brexit óta Gibraltár státusza rendezetlen. Elvileg kellene hogy legyen útlevél-ellenőrzés, de még a személyi igazolványt sem kéri egyik fél sem. Érdekesség továbbá, hogy ezen a brit külbirtokon jobb oldali közlekedés van – talán az egyetlen hely a brit korona területei közül. Van saját, forgalomban lévő pénznemük is, a gibraltári font.
