A Valjevótól mintegy 40, Belgrádtól 110 kilométerre, a Maljen-hegyen elterülő Divčibare az A2-es autópálya elkészülésével a kirándulók egyre népszerűbb úti céljává válik. A fennsík egy fiatal lány tragikus halálának emlékére kapta mai nevét, a hiedelem szerint a 15. században egy pásztorlány belefulladt a megáradt Crna Kamenica-patakba. A település gazdag történelemmel bír, már az 1476-os smederevói Szandzsák török népszámlálási adatai között is említik. A feljegyzések szerint a második szerb felkelés után Miloš Obrenović az egész területet megvásárolta Deli-agától. A fejedelem gyakran járt a vidéken, nagyon szerette, és ennek megfelelően gondját is viselte.
Az uralkodó elhivatottságán nincs mit csodálkozni, a terület ma is párját ritkító természeti szépségekkel rendelkezik, igaz, a mérhetetlen és eltúlzott urbanizáció az elmúlt években megtette a hatását, a tömbösített apartmanházak gombamód elszaporodtak, alaposan eltorzítják az összképet. A természet kizsákmányolása sajnos Zaltiborhoz és Tarához hasonlóan ezt a vidéket is elérte, fejetlen építkezés zajlik, az erőd közepén is találkozni eltúlzott, fémkonstrukciós házakkal.
A település terjeszkedése ellenére a vidék még így is lélegzetelállító, tökéletes kikapcsolódást nyújt a kirándulás, túrázás kedvelőinek. A fennsíkot körülölelő magaslatok megvédik a szélsőséges időjárástól és gyönyörű kilátást nyújtanak. A Maljen kisebb-nagyobb csúcsait túraútvonal köti össze, de természetesen külön-külön is megtekinthetők – a Crni vrh, a Kraljev sto, a Ljuti krš, a Velika pleć, a Paljba és a Golubac mind szép, az útvonal az első három esetében nehezebb, de komoly edzettségi szintet azért nem igényel, kisgyerekkel is teljesíthető, bár egy háti hordozó melegen ajánlott a totyogók esetében. A Crni vrh a sífelvonóval jóval könnyebben megközelíthető, bár a táj szépsége miatt érdemes körbe menni. A természet közelsége, az örökzöldek tiszta illata megéri a fáradságot. A vidék a nehezebb útvonalak kedvelőinek is tartogat meglepetést és kihívást, a környéken található vízesések (például a Skakalo és a Ljuti krš) megközelítése már komolyabb felkészültséget igényel. A település ivóvízkészletét a Čalačko-tó biztosítja, a kristálytiszta, természetes víztározó épp ezért sajnos nem tekinthető meg.
Divčibare a hivatalos adatok szerint mintegy 150 állandó lakossal rendelkezik, központja ennek megfelelően szűk, mindössze egy főutca, néhány fabódéból álló piac, éttermek, templom és egy minden igényt kielégítő játszótér alkotja. Bankautomata és posta ugyan van a faluban, viszont nincs gyógyszertár, erre utazás alkalmával érdemes felkészülni. Az éttermek mind kiválóak, a Drina a helyben, kemencében készült meggyes és almás rétesének köszönhetően valamelyest kiemelkedik a mezőnyből, bár a helyi jellegzetességeket mindenhol tökéletesen elkészítik, érdemes több helyet is kipróbálni. A piacon sorjáznak a helyi finomságok, a mézet, a füstölt árut és a kajmakot semmiképp sem érdemes lehagyni a bevásárlólistáról.
Kedvező klímájának köszönhetően Divčibare az év minden szakában kiváló választás lehet egy rövidebb pihenőre, pár napra kiszakadni a hétköznapi mókuskerékből. Télen sí- és szánkópálya is működik, a hely a maga bájával tényleg minden évszakban remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Érdemes elmenni ide, mielőtt végérvényesen Zlatibor sorsára jut, és az urbanizáció felfalja a természet nyújtotta lehetőségeket.
