Afrika és Európa között pont fél úton fekszik a Tirrén-tenger legnagyobb szigete – Szardínia. Cagliari – a sziget mai fővárosa néhány kilométerre épült fel az ókori Nora virágzó kereskedővárostól, ahol a karthágóiak, föníciaiak, rómaiak, bizánciak és még sokan mások sok-sok száz éven keresztül kereskedtek a mediterrán távolabbi vidékeivel. Európa legősibb civilizációja annak köszönheti sokszínűségét, hogy az évezredek alatt számtalan nép hódította meg és hagyta itt kulturális, építészeti, vallási és kulináris lenyomatát. Az ókori város is és utódja is jól védett helyen épültek, egy biztonságos öbölben a sziget déli oldalán. Cagliari neve szardíniai nyelven Casteddu, ami erődítményt jelent.
A Via Santa Margherita
Télen egy kis nyári napsütésre vágytam, és mivel a Földközi-tenger szinte összes jelentősebb szigetén voltam már, egyértelmű volt, hogy a még felfedezetlen Szardíniára kell mennem. A helyiek nem a napsütéses napok számát tartják számon, hanem azt, hogy az év folyamán hány olyan nap van, amikor nincs ragyogó napsütés. Februárban természetes, hogy mindenki rövid ujjú pólóban sétál éjnek éjjelén a parton vagy a korzón. Nem rohan senki sehova. Itt mindig mindenki ráér. Elvégre, ez Itália…
A város egyik kikötője
Cagliari igazi kozmopolita város. Extra fekvése és hangulata, barátságos és mindig mosolygós lakói viszont kiemelik a mediterrán többi városa közül. Ne feledjük, hogy Olaszországban vagyunk. Itt a szigeten hatványozottan érezhető a dolce vita érzés. A város két jól elkülönülő részből áll: az óvárosból, a dombon és az új Cagliariból, a hatalmas kikötővel és finomítóval a tengerparton.
Itt még elfér a pizza
A szűk kisutcák labirintusában könnyű elveszni. Csak a lejtők és emelkedők adnak némi támpontot, hogy a város épp melyik részében lehetünk. A művészi igénnyel megfestett graffitik segítenek megtörni az utcák egyhangúságát. Ahol van pár szabad négyzetméter, ott már asztal is van két székkel. Sok vendéglátósnál nincs akkora hely, hogy elférjen a pizza az asztalon, ők a fagylaltra és az aperolra szakosodtak.
A Terazza Umberto I a város kilátópontja
A város nevezetességei az ókorig nyúlnak vissza. A legrégebbi ma is létező építmények a római korból származnak: az amfiteátrum, a víztároló ciszternák, a nekropolis emlékművek. A későbbi korokból is számos épület maradt meg igen jó állapotban. Ezek ma állami intézményeknek, múzeumoknak, galériáknak és művelődési egyesületeknek adnak otthont. Az óvárosnak van egy tengerparti, és egy butikos belvárosi negyede.
Cagliari legtöbbet fényképezett kapuja
A tengerparton pálmafás sétány húzódik a kompkikötő és a yachtkikötő között. Cagliari éjjel és nappal, nyáron és télen tele van nyüzsgő tömeggel, illuminált fiatalokkal, prostituáltakkal, arabokkal és kétes alvilági figurákkal. A bulik a város valamelyik kiskocsmájában kezdődnek, aztán az ettől-attól felvidult fiatalok fel-alá tántorognak az utcák rengetegében és valamelyik luxushajón kötnek ki. Itt ér véget a mámoros tengerparti éjszaka és fogan néhány új élet. De ez így van rendjén minden tengerparti városban, ez hozzátartozik az Földközi-tengeri mindennapokhoz.
A Via Roma sétány
Cagliari hiába van ugyanolyan távolságra Görögországhoz, Afrikához és a szárazföldi Európához – három merőben eltérő történelmi múlttal rendelkező civilizációhoz –, egyvalami hamisíthatatlanul olasszá teszi: a délutáni szieszta. Véresen komolyan veszik az ebéd utáni pihenőt. Ilyenkor megáll az élet, minden üzlet, kávézó és étterem becsuk, alig jár egy-két busz, még a pizzás kemencék is kihűlnek.
Cagliari katedrálisa
Viszont amint a forróság enyhül, minden újra életre kel. Megtelnek zsivajjal az utcák, vendégekkel a kávézók, pizzákkal a kemencék. Este 6-7 órakor új nap kezdődik Cagliariban – egy újabb felejthetetlen ragyogó olasz nap.
A vasútállomás kápolnája
