A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 30 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.
– Nagy zavarodottság van a fejemben. Annyi bajom van, hogy nem győzök panaszkodni. Úgy érzem, már nem is figyelnek rám, amikor részletesen elmondom bajaimat. Igaz, sokszor már magamnak is unalmas vagyok ugyanazokkal a panaszokkal. Meg tudja mondani, hogy mit ne tegyek, s mit tegyek? Mit kezdjek a rossz szokásaimmal, mert olyasmi is van, ha őszinte akarok lenni. A rossz gondolataimtól hogyan szabaduljak? A rossz érzelmeimmel, szomorúságommal, keserűségemmel hova forduljak? A rossz emberekkel az életemben mit kezdjek? Olyan a fejem, mint egy szemeteskanna, melybe már semmi sem fér, s melyben semmi jó nincs, csak csúnyaságok, olyasmik, amikre nincs szükségem.
– Nagyon jól fogalmazott. Ennyi rossz dolgot sorolt fel egyszerre, azt sem tudom, hol kezdjem a válaszadást, de szerintem a megoldás pont ebben az ön összehasonlításában rejlik. Szemeteskanna. Mit csinál otthon ön a szemeteskannával, amikor az megtelik? Kiüríti, igaz? Az otthona, ha tele van szeméttel, eldobandó dolgokkal, akkor ön azt is kitakarítja, igaz? Hát ez kell önnek is, egy nagytakarítás a fejében, vagyis egy agytakarítás.
– Valóban ez kellene.
– Említette ön a rossz szokásokat. Mindenkinek vannak olyan szokásai, amelyek nem kedveznek a nyugodt életnek. Minél több vagy ártalmasabb rossz szokást tart meg egy ember, és sűrűn gyakorolja azt, annál inkább a rabjukká válik. Az már jó, ha ön felismeri őket. Ne büntesse magát ezért, ismerje el, legalábbis saját magának, hogy igenis léteznek, majd határozza el, hogy változtat ezen. Dolgozzon ki egy stratégiát erre, én pedig rásegítek rituálékkal.
– Igen, ez jó lenne.
– Azután itt van a panaszkodás. Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk.
– De én tényleg az vagyok!
– Ha ebben hisz továbbra is, akkor ez így is marad. Sok múltbéli cselekedet és meggyőződés vezetett a problémákig, s ha változtatni szeretne életén, akkor vállaljon felelősséget gondolataiért és cselekvéseiért, s ezzel a jövője is változik. Küldök önnek meditációkat az elméje kitakarítására, s azután, amikor kigyomlálta a gazt, vagyis a káros hiedelmeket és negatív gondolatokat, akkor elpalántálhatja a boldogságot hozó gondolatokat.
– De hát nekem semmire sincs időm, sokat kell dolgozzak, nem pihenhetek, így nem lesz időm arra sem, hogy megtegyem azokat a gyakorlatokat, melyeket ön javasol.
– Még ha az ön munkája a legfontosabb is a világon, akkor is szüksége van pihenésre. Az ember, aki egy kicsit is becsüli önmagát, talál időt magának olyan dolgokra, amelyek neki fontosak. Gondoljon csak bele, a sok panaszkodás helyett ön a meditációt csinálhatja, a későbbiekben pedig bármit, ami önnek örömöt szerez.
– Hát...
– Miért jó panaszkodni? Mit vár el attól, akinek elmondja?
– Vigasztalást, no meg azt, hogy lássa, hogy nem én vagyok az oka a sok bajnak, fontos, hogy mások mit gondolnak rólam, jólesik, ha sajnálnak, s azt mondják, nem tehetek semmiről...
– Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol önről. Ezt most ne vegye rossz néven, egyszerűen csak a többiek is, akikkel éppen panaszkodni szoktak egymásnak, pont azzal vannak elfoglalva, hogy ön éppen mit gondol róluk. Vagy hasznosabb dolgokkal foglalkoznak. Az pedig tehetetlenségét növeli, ha mások sajnálják önt. Miért jó önnek az önsanyargatás? Az önsajnálat? Nézze, tényleg nagy szüksége van egy nagytakarításra az agyában, elméjében, hogy eltűnjön ez a sok rossz. Küldök rítusokat, meditációkat, mindenképpen az érzelmi felszabadulás technikáját, emellett kristályokat, melyekkel növeli frekvenciáját, pozitív mantrákat, s meglátja, néhány hét vagy hónap múlva jelentősen megváltozik a kedélye, s lassan az élete is, pozitív irányba.
***
Három hónap múlva jelentkezett a hölgy.
– Képzelje, csupa jó emberekkel vagyok körülvéve, táncolni járok, jókedvem van, nincs időm a rossz szokásaimra és panaszkodni sem, de bevallom, nincs is mire panaszkodnom mostanában, s nincs is kinek. Ugyanis munkaidőm megváltozott, s a három ismerősöm, akikkel azelőtt panaszkodtunk egymásnak a reggeli kávénál, most már nélkülem kávéznak, nem is látom őket. Nem is olyan bolondság ez az agytakarítás!
