Egy korábbi írásunkban részletesen foglalkoztunk az egybeírás-különírás kérdéskörével. Ígértük, hogy a továbbiakban kitérünk a szótagszámlálás és a mozgószabályok tárgyalására, ezúttal tehát ezt a témát folytatjuk.
Szótagszámlálás. Mint tudjuk, a két egyszerű közszóból alakult alárendelő összetételeket (akárhány szótagból állnak is) egybeírjuk: matematikafelmérő, teljesítménykiegyenlítés, megállapodásmódosítás stb. Szándékosan választottunk olyan példákat, amelyek hosszúak, ezért a nyelvhasználók egy része úgy érzi, ezeket már tagolni kellene: ilyenkor történik meg, hogy vagy indokolatlanul beírt kötőjellel, vagy egyszerűen különírással próbálják meg „áthidalni” a problémát. Ez még akkor sem járható út, ha tudjuk, hogy A magyar helyesírás szabályainak megfelelő pontja úgy fogalmaz, hogy a hosszú összetett szavakat bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy könnyebben olvashatók legyenek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tetszőlegesen iktathatunk be kötőjelet azokba a szóösszetételekbe, amelyeket túl hosszúnak ítélünk meg. Az erre vonatkozó kritériumokat az úgynevezett 6 : 3-as vagy szótagszámlálási szabály foglalja össze. A kettőnél több szóból alakult (többszörös) összetételeket hat szótagig kötőjel nélkül egybeírjuk: mértékegységrendszer, élelmiszeripar; a hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel tagolhatjuk a két fő összetételi tag határán: könyvritkaság-gyűjtemény, dokumentumfilm-bemutató. Az, hogy hova kerül a kötőjel, a szó értelmétől függ. Az idő-járásjelentésnek például semmi értelme sincs, az időjárás-jelentésnek annál inkább. A megállapodásmódosítás kilenc szótagból áll (meg-ál-la-po-dás-mó-do-sí-tás), ám mindössze két összetételi tagból (megállapodás + módosítás), így nem teljesül a szótagszámlálás mindkét feltétele, és nem teszünk kötőjelet. Az említett 6 : 3-as kritérium mellett még a következő szempontokat tartjuk szem előtt:
Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát értjük; a képző ugyanakkor (az -i kivételével) beleszámít: cserépedénygyártásnak (-nak rag), felezőegyenesek (-k többesjel), munkaerőpiaci (-i képző), de: divatlap-szerkesztőség (-ség képző).
Az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük külön összetételi tagnak: előadó-művészet, vagyon-visszaszármaztatás.
Az idegen előtagokat akkor tartjuk külön összetételi tagnak, ha önállóan is használatosak: miniszoknya-viselet.
A szótagszámlálás szabálya nem új. A szabályzat 1954-ben megjelent 10. kiadásában még nem szerepelt ebben a formájában, az 1984-es 11. kiadásban viszont már igen, a nyelvhasználók tehát már csaknem negyven éve barátkoznak vele. A 2015-ben megjelent, ma is érvényben levő 12. kiadás egy apró módosítást eszközölt az előzőhöz képest. Korábban ugyanis az -i képző is beleszámítódott a szótagszámba (*magán-nyugdíjpénztári, *vendéglátó-ipari), most azonban már kivételt képez: magánnyugdíjpénztári, vendéglátóipari. A változásban minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy az egybetűs -i képző gyakran elkerülte a figyelmet, és megtörtént, hogy kimaradt a többszörös összetételekből a kötőjel, ha a hetedik szótagot ez a képző alkotta.
Mozgószabályok. A bonyolultabb többszörös összetételek írásában három további esetben alkalmazunk kötőjelet könnyebb tagolás, valamint értelemtükröztetés céljából.
Ha egy kötőjellel tagolt szóhoz újabb utótag járul, az első kötőjelet kihagyjuk, és az új tagot kapcsoljuk kötőjellel: kerekasztal-konferencia – kerekasztalkonferencia-rendezés, autóbusz-megálló – autóbuszmegálló-építés. A szabály szerint minden újabb utótaggal ugyanígy járunk el, nem érdemes azonban a végtelenségig folytatni a sort, hiszen az autóbuszmegállóépítés-tervezés, autóbuszmegállóépítéstervezés-előkészítés szabályos alakulat ugyan, ám korántsem egyszerű. Mielőtt eljutnánk az autóbuszmegállóépítéstervezéselőkészítés-megbeszélésig, érdemes feloldani a szerkezetet jelölt formában: az autóbusz-megálló építésének tervezése.
Ha egy különírt szókapcsolat olyan utótagot kap, amely az egész kapcsolathoz járul, az egyébként különírandó részt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot kötőjellel kapcsoljuk, a szótagszámtól függetlenül: háztartási gép – háztartásigép-szerelő, élő állat – élőállat-kereskedés. Az általános iskolások Kőketánc vetélkedőjének nevében is találkozunk a szabállyal: énekes népi játék – énekesnépijáték-vetélkedő. Észszerűsége az olyan alakulatokban mutatkozik meg, mint a csuklósautóbusz-vezető vagy a használtruha-kereskedő: egészen más jelentene, ha nem érvényesítenénk a második mozgószabályt, és azt írnánk, csuklós autóbusz-vezető vagy használt ruhakereskedő… Előfordul, hogy ilyen formában „alkalmazzák” a szabályt: *háztartási gép-szerelő, ilyenkor azonban éppen az értelemtükröztető szerep kerül háttérbe.
Vannak olyan többszörös szókapcsolatok, amelyekben két tag egyetlen egységként kapcsolódik egy harmadik elemhez. Ilyenkor az egységet alkotó szókapcsolat tagjait kötőjellel kötjük össze, és különírjuk a harmadik elemtől: kutya-macska barátság, élet-halál harc, le-föl sétál.
Az Osiris Helyesírása (2005) megfogalmazta az ún. anyagnévi mozgószabályt, mely szerint amikor különírt szószerkezet tölti be az anyagnévi jelző szerepét, akkor azt egybeírjuk, a jelzett szó pedig különírva következik: tömör arany – tömörarany gyűrű; valódi bőr – valódibőr kabát. Érdekesség, hogy a szabályzat 12. kiadása nem tartalmazza ennek a szabálynak a leírását, a szótári rész viszont alkalmazza, így ez esetben csak ezek az elszórt példák szolgálhatnak analógiaként: zúzottkő burkolat, tömörgumi abroncs.
