A szabadkai, 28 éves Pálfi Anita a Szabadkai Városi Könyvtár helytörténeti osztályának munkatársaként tevékenykedik. A februárban indult Helytörténeti esték elnevezésű programsorozat egyik szervezője, emellett író-olvasó találkozókat és kiállításokat, pályázatokat is rendez. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszéke alapképzésének a befejezése után a mesterképzést a Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszéken folytatta tovább. Interjúalanyunk lelkes kutató. Könyveket és nyelvi szótárakat gyűjt, imádja a kihívásokat, folyamatosan tanul, fejleszti magát, nem mellesleg igazi lokálpatrióta.
Honnan ered nálad az olvasás szeretete? Mit jelentenek számodra a könyvek?
– Ezzel a kérdéssel kapcsolatban eszembe jutott egy Kosztolányi-idézet: Ábécé című művében azt írta, hogy szép dolog az, ha vannak saját könyveink a polcunkon, de valójában azok a könyvek egymagukban üresek. Csak akkor nyernek igazi értelmet, amikor az olvasó foglalkozik velük. Hálás vagyok azért, hogy megtanultam, illetve a mai napig tanulom, hogy mekkora értéke van egy könyvnek, amit minden esetben óvni kell. A könyvek számomra értékbeli, szellemi és nyelvi fejlődést jelentenek. Egy hosszú nap után sokszor segítenek a feltöltődésben, önbizalmat adnak.
Milyen indíttatásból választottad a klasszika-filológiai szakot?
– A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium angol nyelvi szakán tanultam. Az összes tantárgy közül csak a latin nyelvvel álltam hadilábon. Magamnak és a tanáromnak is be akartam bizonyítani, hogy többre vagyok képes, ezért minden energiámat belefektetve igyekeztem egyre jobban teljesíteni. Éppen ezért magánórákra kezdtem el járni Horvát Emma tanárnőhöz, és végül annyira megszerettem a latin nyelvet, hogy úgy döntöttem, ezen az úton haladok tovább. Az egyetemen a latin mellett az ógörög nyelvet is elsajátítottam. Itt kezdtem el gyűjteni a könyveket. Először csak alapszótárakat, majd a gyűjtemény egyre inkább bővült. A mai napig büszke vagyok a kis szótárkollekciómra. Akármikor ránézek, mindig eszembe jut, hányszor forgattam őket a tanulmányaim során. Számomra ez különlegességnek számít, és a lelkemnek biztos pontot nyújt.
Pálfi Anita
Mi történt az alapképzés befejezése után?
– Vissza szerettem volna térni a gyökerekhez, a szülővárosomba. Középiskolában a történelemtanárom által rengeteg versenyre eljutottam. Többek között esszépályázatokon is részt vettem, melyek során Szabadka építészettörténetével, az épületek elemzésével és helytörténettel is foglalkoztam, ez azonban abbamaradt, amikor a latin és az ógörög felé fordultam. Az alapképzés befejezése után döntenem kellett. Vagy tovább folytatom a tanulmányaimat e területen, vagy egy teljesen másik szakot választok. Mivel sokáig foglalkoztam Szabadka örökségével – ami mindig is közel állt a szívemhez –, így a kulturális örökségvédelem mellett határoztam el magam, ami ugyanazon a tanszéken volt, mint a könyvtártudomány. A két év alatt rendkívül jó alapokat kaptam, emellett kiváló szakemberekkel ismerkedhettem meg.
A mesterképzés befejezése után pedig hazaköltöztél.
– Igen. Nem tudtam „megszabadulni” a városháza tornyának a varázsától. Úgy éreztem, haza kell költöznöm, és a kulturális örökséggel kell foglalkoznom. Közben munkalehetőséget kaptam a Svetozar Marković Gimnáziumban mint latintanár. Két évig tanítottam az intézményben magyar és szerb ajkú diákokat, majd láttam egy álláslehetőséget a Szabadkai Városi Könyvtárban, és jelentkeztem.
Azóta már két éve a helytörténeti osztály csapatát erősíted. Milyen volt a kezdet?
– Nehéz volt. Főleg azért, mivel erre az osztályra leginkább kutatók járnak. Az elején nagy kihívásokat okozott fiatal, pályakezdő könyvtárosként egy sokkal nagyobb tudású kutatónak információkat adni. Rengeteget kellett és még a mai napig is kell tanulnom és fejlődnöm ahhoz, hogy a maximumot tudjam nyújtani az érdeklődőknek. Amikor valaki bejön hozzám, és ki szeretne kölcsönözni egy bizonyos írótól valamilyen művet, vagy csak egy kutatási témával foglalkozna, a könyvek kiadása után mindig szeretek utánajárni a dolgoknak. Azért imádom ezt a hivatást, mert állandó a fejlődési lehetőség. Ugyanakkor olyan gazdag könyvállomány mellett ülhetek nap mint nap, ami teljesen lenyűgöz. Viszont igazi kihívások elé is állít. Például most kezdtük el feldolgozni Duranci Béla művészettörténész gyűjteményét, aki 2014-ben több mint 1500 könyvet adományozott nekünk a saját könyvtárából.
Páfi Anita felvétele
Különféle színes rendezvényeket is tartotok a könyvtárban.
– Idén februárban indult a Helytörténeti esték elnevezésű programsorozatunk, amit minden hónap első keddjén szervezünk meg, és különféle, helytörténettel kapcsolatos témákat dolgozunk fel. A rendezvényre nagyon sokat készülünk, ugyanis elsődlegesen az a célunk, hogy felhívjuk a szabadkai polgárok figyelmét arra, hogy milyen gazdag helytörténeti állománnyal is rendelkezünk, hiszen olyan könyvek, újságok, fényképek találhatóak meg nálunk, amelyek igazi kuriózumnak számítanak. Igyekszünk ezeket bemutatni különböző kiállítások alkalmával vagy író-olvasó találkozókon. Emellett próbáljuk a fiatalabb generációt is megszólítani, és minél nagyobb közönséget bevonzani.
Hogyan jutottál arra az elhatározásra, hogy a felhagysz a pedagógusi pályával, és inkább könyvtáros leszel?
– Tanítani a mai napig szeretek. Különórákat is tartok, de ezt inkább mellékállásként tudom elképzelni. A pedagógia mellett sajnos nem tudtam kitartani. Nem tudott akkora motiváló erőt adni, mint amit a könyvtár ad például egy Helytörténeti esték program után. Itt találtam meg önmagam, itt inspirációt szerzek, nem mellesleg pedig az újabbnál újabb információknak egyszerűen nem tudok ellenállni. Büszke vagyok arra, hogy ebben az intézményben dolgozhatok.
Egy könyvtárnak fontos szerepe, hogy népszerűsítse az olvasást. Hogyan tudjátok felhívni erre a figyelmet?
– Elég komoly hangsúlyt fektetünk a PR-tevékenységünkre is. Igyekszünk minden hónapban feltöltetni a múlt hónap legolvasottabb könyveit. Továbbá próbálunk minél több kiállítást szervezni, és egyre jobban népszerűsíteni az intézményben található kincseket. Egy könyvtáros fő feladata hangot adni a könyveknek, és felhívni a figyelmet az értékekre. Meglátásom szerint a fiatalokat úgy lehet bevonzani, hogyha személyesen adjuk át a tapasztalatainkat egy adott olvasmányról. A legjobb módnak pedig azt tartom, ha a tanárok elhozzák hozzánk a diákjaikat, hiszen így lehetőségünk van megmutatni nekik a könyvtárat és magát a gazdag könyvállományunkat. A pedagógusokon keresztül tudjuk kiépíteni a kapcsolatrendszereket. Éppen ezért próbálunk több foglalkozást tartani, hogy a tanulók ne negyedik év végén tudják meg például azt, hogy van egy helyismereti osztályunk is, ahova bármikor bemehetnek, és segítséget kérhetnek a szakirodalom gyűjtése során. Igazán csak a csoportos foglalkozásokon keresztül, személyesen tudjuk a fiatalokat közelebb hozni az olvasáshoz és a könyvtárhoz.
Te milyen könyveket olvasol szívesen?
– Jelenleg Lovas Ildikó Kijárat az Adriára című könyvét olvasom, de szeretem a krimiket és a tudományos jellegű könyveket is. Otthon már kezd kialakulni egy kisebb könyvtáram. A nagyjából 300 könyvből álló gyűjteményem többnyire nyelvi szótárakból áll, de nagyon szeretném, ha még több lenne. A legnagyobb álmom az, hogy régi és ritka könyvek gyűjteményével foglalkozzak, mivel valójában ott tudom majd kamatoztatni az elméleti tudásomat.
Nyitókép: Páfi Anita felvétele
