A budapesti Gyermekek Háza képviseletében Kókayné Lányi Marietta pedagógiai vezető és Szabó Éva tanító az Együttműködő feladatvégzés, kooperatív tanulás témakörében tartott előadást az osztálytanítók, fejlesztő pedagógusok és gyógypedagógusok számára az ÉMPE Szabadkai Nyári Akadémiáján. Előadásuk során érdekes és hasznos tanácsokat, illetve módszereket osztottak meg a tanulók csoportban való feladatvégzésével kapcsolatban.
MI FÁN TEREM A KOOPERATIVITÁS?
A 21. században megváltozott a társadalom elvárása a fiatalokkal szemben. Olyan munkavállalókra van szükség, akik képesek az állandó önművelésre, akik jól tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, nyitottak minden újra, jól kommunikálnak stb. A jó munkatárs alkalmazkodik a társaihoz, azokkal képes és tud is együttműködni. A mai iskolai gyakorlat sajnos csak igen kis mértékben tudja felkészíteni a diákokat ezeknek a készségeknek, képességeknek az elsajátítására. Korunk oktatási gyakorlatában gyakran ismeretlen fogalom a kooperativitás, a kognitív tanulás, a szervezőkészség fejlesztése, a tolerancia, a humor, a vidámság, a kedvesség. A sort lehetne folytatni, pedig ezen tartalmak és érzelmek nélkül nagyon nehéz olyan légkört teremteni az iskolákban, amelyben ezeket a fontos készségeket, képességeket ki lehet alakítani. Pedig ezeket a tartalmakat az iskolának kell kialakítania, hogy az életben felnőttként boldoguljanak a fiatalok. Ahhoz, hogy az iskola felvállalhassa ezt a feladatot, meg kell változtatni az eddigi megszokott stratégiákat, amelyek ugyan alkalmasak voltak az új tudás átadására, befogadására, de a megszerzett tudás alkalmazására már nem tették képessé a tanulókat. A pedagógusoknak át kell értékelniük a tanítás-tanulás folyamatában betöltött szerepüket, és a tanulás irányításának szerepköréből át kell lépniük a tanulás szervezésének státuszába. Fel kell készülniük a gyermekközpontú tanulásirányításra, és olyan légkört kell teremteniük az órákon, ahová a gyermek szeret járni, ahol nem kell szorongania, ha nem jól válaszol, ahol bízhat a társakban, lehet szabadon kérdezni és a kérdéseire választ is kap.
A KOOPERATÍV TANULÁS ELŐNYEI
Az egyén a kooperatív tanulás módszerével megtanulja az iskolában azt, hogyan figyeljen oda másokra, hogyan törődjön azzal, hogy társa tudja-e a feladatát, hogy egy szöveget, feladatot, elméletet hányféleképpen lehet értelmezni, hányféle módja van az emlékezetbe vésésnek, megtanulja, hogy különbözőek vagyunk. Türelmesen tud várni, amíg a másik elkészül. Egyszóval olyan nélkülözhetetlen szociális készségekre tesz szert, amelyek később egészen biztosan hasznára válnak felnőtt életében. A kooperatív tanulás olyan módon jön létre, hogy a diákok párokban vagy kis csoportokban együttműködve közös problémát oldanak meg, közös témát kutatnak, vagy közös értelmezések alapján hoznak létre új gondolatokat, új kombinációkat.
– Mi tulajdonképpen a saját iskolánk, a Gyermekek Háza gyakorlatát hoztuk el ide a nyári akadémiára. A mi iskolánk sajátossága, hogy személyre szabottan tanít. Inkluzív iskola vagyunk, ahol nagyon sokféle gyermek (sajátos nevelési igényű sérült kisgyerektől kezdve a tehetséges gyermekeken át) tanul. Azokat a módszereket igyekszünk most bemutatni, amik lehetővé teszik, hogy az iskolai környezetben és a tanórákon differenciáltan, a diákok egyéni lehetőségeihez, képességeihez, érdeklődéséhez mérten folyjon a tanítás. Eddig a differenciált rétegmunkáról tanultunk, amely során a gyerekek az aktuális szintjük, ismereteik szerint végeznek feladatokat, a mostani előadás pedig az együttműködő feladatvégzés, kooperatív tanulás témáját járja körül, hiszen ez egy nagyon fontos az iskolák életében. A mi időnkben állandóan versenyeznünk kellett az osztálytársainkkal, hogy ki tudja leggyorsabban megmondani a megoldást, kinek a legjobb a fogalmazása, vagy ki dolgozik a legügyesebben. A kooperatív tanulásnál azonban pont az a lényeg, hogy együtt, egymást segítve, közösen oldjanak meg feladatokat a gyerekek. Ezeknek a technikáit tanuljuk meg közösen a Nyári Akadémián részt vevő kollégáinkkal. Bemutatjuk, hogy lehet úgy megszervezni a csoportmunkát, hogy abban minden tanuló hatékonyan részt vegyen, hogy részfeladatával hozzájáruljon a közös sikerhez, hogy értékelni tudja a csoportnak a saját munkáját. Tehát ezek már lassan bekerülnek az iskolai életbe is, hiszen hogyha a felnőtt társadalom elvárja az együttműködő, csoportban dolgozó munkatársakat, akkor az iskolának az a feladata, hogy ezt megtanítsa és hatékonyan alkalmazza. Ezek sikerességéhez a kooperatív technikák és a különböző munkaformák segítséget nyújthatnak – emelte ki Kókayné Lányi Marietta pedagógiai vezető.
CSOPORTMUNKÁVAL AZ ÉLMÉNYIG
– A kooperatív tanulás vonatkozásában egy jól bevált technika az úgynevezett mozaik módszer, amikor minden csoporttagnak saját lehetőségéhez igazított részfeladata van, és ezeket a részfeladatokat teszik egybe egésszé, és csak úgy tud összeállni egy közös produktum, hogyha mindenki a saját mozaikrészét elvégzi és felmutatja. Meg kell említeni továbbá a kerekasztalt, ami szintén nagyon jó kooperatív módszer. Itt a szabály az, hogy szépen sorban, mint a társasjátékban, megyünk körbe, és mindenki elmondja a saját gondolatát. Ez azért nagyon fontos, mert a frontális tanításnál mindig csak egy-egy gyerek válaszol, a kooperatív munkánál pedig a csoportok közti kommunikáció erős. Itt folyamatos beszélgetések és véleménycserék zajlanak. A diákkvartett az egyik leginformálisabb, legkötetlenebb kooperatív technika. A lényege, hogy a csoport tagjai együtt ötleteljenek, gondolkozzanak, közösen dolgozzanak a megoldáson. Közösen is jegyzeteljenek, és a munka végén együtt ellenőrizzék a megoldást. Nagyon sok ilyen, és ehhez hasonló kooperatív munkaformát igyekeztünk bemutatni a pedagógusoknak, de gyakoroltuk az úgynevezett differenciált rétegmunkát is, amit egyébként sokan ismernek, hiszen ezt használják a kombinált osztályokban való tanításkor. Mi abban segítettünk azonban még egy kicsit, hogy hogyan lehet ezt tovább finomítani, boncolgatni, differenciálni, hogy a különböző gyerekek az aktuális állapotuknak megfelelően tanulhassanak. A Gyermekek Háza gyakorlata már bebizonyította, hogy ez nagyban hozzásegít ahhoz, hogy ne legyen lemorzsolódás, és minden diáknál biztos alapkészségek alakuljanak ki. A csoportban folyó munka együttműködést, empátiát, egymásra figyelést, közös gondolkodást, szociális kompetenciákat és kommunikációs készséget fejleszt, amire tulajdonképpen mindannyiunknak folyamatosan szüksége van. Nagyon ritka az a területe az életnek, ahol az ember magányos harcosként egyedül küzd, mind a családi életre, mind a munkahelyi környezetre gondolva. A társainkkal való együttműködés végtelenül meghatározó és fontos az életben. Meglátásom szerint az iskolának az a feladata, hogy ebben segítse a gyerekeket. Ezenkívül élményszerű tanulást is biztosít, hiszen egyfolytában a tanárt hallgatni ma már elég nagy kihívásnak számít. A gyermekeknek nagyon sok ötletük van, amelyeket szeretnek ki is nyilvánítani. A kooperatív munka során pedig ez válik értékké. Egy sokkal életszerűbb és élménydúsabb tanulási szituációt biztosít, mint amikor csöndben ülök és hallgatom a tanárt. Épp ezért mi a képzésen is folyamatosan csoportmunkával dolgozunk a kollégákkal, és úgy építjük fel az előadásainkat, hogy élményszerű legyen a tanulás – mondta Kókayné Lányi Marietta, a Gyermekek Háza programnak a vezetője.