Állok a sorban az étterem előtt. Közvetlenül előttem két idősebb asszony és egy hozzájuk tartozó tíz-tizenkét év körüli kislány várakozik. A kislány egyfolytában csacsog. Egy bizonyos, általa nagyon finomnak tartott ennivalóról beszél, melyet wrap néven emleget. Miközben lassan araszolunk előre, a kislány lelkes előadásából kiderül, hogy a wrap a Mekiben és a KFC-ben is kapható, nem drága, nagyon megéri az árát, ezt egy ismerős is így véli, aki „pro”, és a legújabb iPhone-ja is van. A két idősebb asszony egy árva hang nélkül hallgatja a kiselőadást, nyilvánvaló, hogy egy szót sem értenek belőle. Már épp odaérünk a bejárati ajtóhoz, amikor a két asszony közül az egyik, vélhetően a nagymama, hirtelen kapcsol. Azt szeretnéd, ha odamennénk, ahol árulják azt, amiről beszélsz, és azt vennénk? – kérdezi a kislánytól, aki lelkesen bólogat. Hát akkor minek állunk itt? – morog a másik asszony, és mindhárman kiállnak a sorból. Utánuk nézek, a kislány boldogan ugrándozva vezeti őket, a nagymama és a másik személy megadóan ballagva követi őt.
A szituáció humoros, megmosolyogtató, de egyben nagyon elgondolkodtató és elszomorító is. Hiszen abból adódott a helyzet komikuma – nevezetesen az, hogy feleslegesen sorban álltak –, hogy nem értették meg egymást. Ez pedig már nem vicces, tekintettel arra, hogy magyar nyelvterületen, mindennapi szituációban fordult elő. Mi még azt tanultuk, hogy két magyar ember, bárhol is legyen, mindig megérti egymást. Ezt a magyar nyelv nagy előnyének tekintettük, más nyelvekkel szemben, melyekben például még a nyelvjárási különbségek is olyan nagyok lehetnek, hogy a megértést lehetetlenné teszik.
Lehet, hogy a „minden magyar megért minden magyart” elgondolás ma már csak bizonyos megszorításokkal érvényes? A bevezetésben említett szituáció mintha erre lenne példa. A különböző generációk nyelvhasználatában lehetnek ma már olyan eltérések, amelyek még a legköznapibb helyzetekben is nehézségeket okoznak a kommunikációban.
Nem hiszem, hogy elvárható lenne, hogy az idősebb generáció elsajátítsa mindazokat a kifejezéseket, megnevezéseket, amelyek a fiatalok szókincsének ma már gyakran használt állandó elemeivé váltak. Ezek közé tartoznak többek között az általuk kedvelt ételek megnevezései. A wrap ezek közül az egyik, de sok más étel nevét is említhetnénk. Gondolom, hogy a példában említett idősebb asszonyok nemcsak a wrapről, de a burritóról, a quesadilláról, a tacóról és a hozzájuk hasonló számos más ételről sem hallottak, azt pedig végképp nem tudom elképzelni, hogy ezekért bemenjenek egy McDonald’s étterembe, azaz Mekibe, KFC-be, netán mint street food ételt az utcán vásárolják meg.
A fent említett ételek – aki kóstolta már, bizonyára egyetért – tényleg ízletesek. Általában abban hasonlítanak egymásra, hogy valamilyen lepényféleségbe beletöltik a hozzávalókat, húst, salátát, sajtot, szószt, és az egészet felcsavarják vagy összehajtják. Nem is az ízükkel lenne gondunk, de ezenkívül szinte minden egyébbel. Kezdjük mindjárt a kiejtéssel. A példaként említett wrap kiejtése magyar ajkú emberek számára jelenleg még nem egyértelmű. Van, aki úgy mondja, ahogy leírva látja (wrap), van, aki repnek ejti, mert angol nyelvterületen így mondják, én legtöbbször úgy hallottam kiejteni, hogy vrep. Nem mindegy, hogyan ejtjük, mert ez befolyásolja a toldalékolást is. Ha repnek vagy vrepnek ejtem, akkor kérek egy vrepet vagy repet – tehát magas hangrendű toldalékot választok, ha úgy ejtem, hogy wrap, akkor mély hangrendű lenne a toldalék. Leírva még szembetűnőbb az eltérés. Fiatalokat megkérdeztem, hogy írnák le a vrepnek ejtett szót tárgyragos alakban. Wrapet – mondják, de hozzáteszik, hogy elkerülnék, hogy le kelljen írni, mert furcsán néz ki, még akkor is, ha így helyes.
Mint cseppben a tenger, úgy jelzi a különböző generációk közti nyelvhasználati különbséget a bevezetőben említett étterem előtti szituáció. Az eltérés ma már elérhet olyan nagyságrendet, hogy szövegértési problémák merüljenek fel. Nem is olyan régen a fiatal családok külföldi munkavállalása és letelepedése kapcsán az volt a szülők, nagyszülők egyik komoly fenntartása, hogy az idegen nyelvi környezetben felnövő unokákkal nem fogják megérteni egymást: közös nyelv híján egyszerűen nem tudnak majd beszélgetni az anyanyelvüket nem vagy nem eléggé jól beszélő unokákkal. Ez sajnos valós probléma, arra azonban nagyon oda kellene figyelnünk, hogy anyanyelvi környezetben ilyen helyzet ne fordulhasson elő.
