Ezen a héten a médiumokból vett nyelvi-helyesírási hibákból válogattunk.
A valamire való nem valamirevaló. Minden valamire való városunkban felszereltek már légszennyezésmérőt.
A valamirevaló melléknév és a valamire való szókapcsolat jelentése nem azonos. Milyen lehet egy valamire való város? Mindegyik ugyanarra való: élőhelyként szolgál az emberek számára, ez a jellemzője (egyéb sajátosságok mellett). Egy számunkra ismeretlen szerszámra, gépre mondhatjuk, hogy valamire biztosan való, alkalmas, megvan a funkciója, csak éppen mi nem ismerjük a fölhasználhatóságát.
A példamondatunk azonban a valamirevaló jelző használatát igényli. A jelentése ugyanis többé-kevésbé megfelelő, jobbfajta, használható: valamirevaló autót nem kapunk ötezer euróért; minden valamirevaló házban van fürdőszoba; a valamirevaló cipő nem egy idényt bír ki; stb. Szinonimája lehet a megfelelő, használható, alkalmas, épkézláb, rendes stb. A mi példánkban tehát valamirevaló városról beszélünk, amit mondhatunk épkézlábnak, de inkább a rendes jelző illik rá.
Az ami és amely nem cserélhető föl. Büntetik azokat az iskolákat, amik nem tolják a propagandát.
Mivel rovatunkban foglalkoztunk már a témával, ezért csak röviden térünk ki rá.
Szabály szerint a főnévvel megnevezett dologra az amely névmással utalunk vissza, más esetekben viszont az ami vonatkozó névmással. Némely nyelvész szerint az ami használata az amely helyén – a példamondatunk is ilyen – „csak” pongyola vagy tájnyelvi, az igényes írott szövegben azonban az amely névmást használjuk. Az amely viszont az ami helyén hibának számít.
Az ami névmást két esetben használjuk: ha a főmondat egész tartalmára utalunk vissza, illetve amikor a főmondatban nem neveztük meg azt, amire visszautalunk.
Az első esetre példa: Sok szemetet dobálunk el a természetben, ami súlyos következményekkel jár. A másodikra: Ne mondjátok azt, amit ti sem hisztek el!
Előlátunk-e? A megvalósítására több mint 84.000 eurót láttak elő.
Az „előlát” szót hiába keresnénk a ma használatos értelmező szótárakban, a Czuczor–Fogarasi-szótár azonban tartalmazza a következő jelentéssel: előre lát; előgondosságból némely dolgokról előre intézkedik.
Az e-nyelv honlapján azt olvashatjuk, hogy a 18–19. században használták; íme néhány példa: Ő véghetetlen bölcseségű, előlátó, hatalmas és erős Istenség, ki mindent cselekszik és mindeneket felül halad. (Ányos Pál, 1783)
…részben a józan előlátás kivánja és parancsolja, hogy minden nagyobb külföldi gyarmatszállítás ezután országos figyelem alatt menjen. (Berzsenyi Dániel, 1833)
Függetlenül attól, hogy az előlát ige régóta nem szerepel a szótárakban, a vajdasági magyar nyelvben (a sajtóban is) használják. Valószínűleg nem a 18–19. századból maradt fönn, hanem a szerb nyelv hatására jelenik meg a médiában, hol ritkábban, hol gyakrabban. A predvideti, predviđati ige magyar fordítása (előre lát) fedezhető föl benne. A szerbben az említett igének van tervez, tervbe vesz, előirányoz jelentése is. Miként a régi példákból láthatjuk, az előlát szó előre lát jelentésben volt használatos, míg a mi vidékünkön leggyakrabban előirányoz, tervbe vesz jelentésben fordul elő ma is. A példamondatunkban tehát azt akarta közölni a szerző, hogy 84 000 eurót szándékoznak fordítani valamely célra, ennyit különítettek el, ennyit költhetnek, ekkora összeg szerepel a költségvetésben stb., ahelyett, hogy előlátták volna az említett összeget.
A tussolás nagyon eltér a zuhanyozástól. El akarták tusolni: majdnem kitört a harmadik világháború.
A tusol és a tussol két különböző ige. Az előbbi zuhanyozást jelent (letusol), az utóbbi azt fejezi ki, hogy elrejt, leplez valamit, igyekszik háttérbe szorítani. Rendszerint a kellemetlen hatású cselekedetet, eseményt próbálja eltussolni az érintett; azon fáradozik, hogy mielőbb merüljön feledésbe, ne beszéljenek róla.
(A példamondatunk egy incidensre utal, amely Oroszország és a NATO között zajlott le.)
A kötőjelet kötelező kitenni! A cikk szerint az uniós miniszterek szerdán vitatják meg a dokumentumot, előkészítve a terepet az állam és kormányfők soron következő, októberi csúcstalálkozójához.
Amikor a mondatban két vagy több összetett szó azonos utó- vagy előtagot tartalmaz, és egyikből elhagyjuk az összetétel valamelyik tagját, azt kötőjellel kell jelölnünk. A fönti mondatban (állam és kormányfők) elmaradt a kötőjel, így arra következtethetünk, hogy az állam fog ülést tartani a kormányfőkkel, pedig a szerző bizonyoson arra gondolt, hogy az állam- és kormányfők (államfők és kormányfők) tartanak majd ülést.
Az a hiba is gyakran előfordul, amikor viszont fölöslegesen szerepel hasonló esetekben a kötőjel. Például: Az általános- és középiskolák diákjai együtt versenyeztek. Mivel az általános iskola nem összetett szó, ezért nem kell kötőjelezni, fordított sorrend esetén viszont szükséges: A közép- és általános iskolák…
Összevissza hazudoznak. A svédek, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva szükségét érzik, hogy össze-vissza hazudozzanak.
Az össze-vissza ellentétes jelentésű igekötőpár ugyan kötőjellel írandó, de az igekötői jellege már nagyon ritkán ismerhető föl. Rendszerint határozószóként használjuk, így pedig egybe kell írni. A jelentése: kaotikus, rendetlen, zagyva, zavaros, érthetetlen, értelmetlen. Képzővel is ellátható: összevisszaság. Ha tehát igaz, hogy a svédek hazudoznak, akkor azt összevissza teszik.
