A helyesírási mozgószabályokat rovatunkban nem egy alkalommal tárgyaltuk. Mint ismeretes, ezeket a szabályokat a bonyolultabb többszörös összetételek írásában alkalmazzuk a könnyebb tagolás, valamint értelemtükröztetés céljából, amelyre a kötőjel szolgál a szabályzatban leírt három mozgószabály nyomán. Az első alapján jön létre az autóbusz-megállóból az autóbuszmegálló-építés; a második hozza létre a használt ruhából a használtruha-kereskedő szerkezetet; míg a harmadikat tükrözi például a kutya-macska barátság vagy az élet-halál harc. Ezenkívül létezik még egy további mozgószabály, az úgynevezett anyagnévi mozgószabály, amelynek különlegessége, hogy alkalmazzuk ugyan, de a szabályzatban nem található meg.
Még mielőtt erre rátérnénk, szólnunk kell az anyagnévi jelzős szerkezetek írásmódjáról, amelyről A magyar helyesírás szabályainak 116. pontja rendelkezik: „Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt jelöli, miből készült az utótagként megnevezett dolog. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel, például: aranygyűrű, alumíniumedény, faburkolat, gyapjúsál, kőfal, platinatégely. Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától, például: acél mérőszalag, bőr pénztárca; hernyóselyem ing, vasbeton gerenda; műanyag padlóburkolat.”
Nemcsak egyszerű vagy összetett szavak szerepelhetnek azonban az efféle formák alkotóelemei között, hanem különírt szerkezetek is, amiről a korábbi, 1984-es szabályzat nem rendelkezett. Ennek orvoslására vezette be az Osiris kiadó Helyesírás című kiadványa az agyagnévi mozgószabály kategóriát: „Előfordul azonban, hogy különírt szerkezet tölti be az anyagnévi jelző szerepét, például: valódi bőr, tiszta selyem, zúzott kő, tömör arany, angol szövet, edzett acél, csiszolatlan gyémánt, kristályos pala, fehér márvány stb. Ilyenkor az eredetileg különírt szerkezetet az anyagnévi mozgószabálynak megfelelően egybeírjuk, az alkalmi összetétellé váló jelző és a jelzett szó azonban különírandó: valódibőr kabát, tisztaselyem ruha, zúzottkő burkolat, tömörarany gyűrű, angolszövet öltöny, edzettacél szerszám, csiszolatlangyémánt bross, kristályospala tető, fehérmárvány vízcsap.” A kötet megjelenése óta alkalmazzuk is a szabályt, holott, ahogy említettük, az akadémiai szabályozás nem tartalmazta. Sőt a 2015 előtti Magyar helyesírási szótárban például a tiszta selyem ruha három szóba írva szerepel – mint keveretlen selyemből készült ruha –, azt sugallva, hogy ilyenkor a különírás javasolható.
A Helyesírás megjelenésének idején, 2004-ben közölte az Édes Anyanyelvünk Kardos Tamás cikkét a „bontott tégla burkolat” helyesírási probléma megoldási kísérleteiről, ahol a szerző a különféle lehetőségek számbavétele után úgy fogalmazott, hogy az anyagnévi jelző helyesírási kategória mesterséges létrehozásával csak „koloncot vettünk a nyakunkba”, amit újabb szabály alkotásával lehetett kiküszöbölni – ezt megtette a Helyesírás az anyagnévi mozgószabály bevezetésével. Majd reményét fejezte ki, hogy a helyesírási szabályzat alapos felülvizsgálata után nem a rendszer további finomítása, tehát a szabálypontok szaporítása mellett döntenek a nyelvészek, hanem inkább az egyszerűsítési törekvést támogatják, és az új kiadás megengedőbben viszonyul az alakváltozatokhoz.
Mint tudjuk, ez utóbbi be is következett 2015-ben, a szabályzat 12. kiadásának megjelenésekor, így sok tekintetben valóban megengedőbb hozzáállást tapasztalhatunk. Az anyagnévi mozgószabályt illetően azonban nem az történt, amit vártunk, erre a „zúzott kő burkolat” írásmódja utáni kutakodás ébresztett rá valamivel a szabályzat megjelenése után. Reméltük, hogy a 12. kiadás is fölveszi a pontok közé az anyagnévi mozgószabályt, amelyet így már nem csak az Osiris ajánlása alapján érvényesíthetünk. Csakhogy a 2015-ben megjelent szabályzatban nem találhatjuk meg ezt a szabályt. Valójában ez a megállapítás nem teljesen pontos, ugyanis a szabályzat valóban nem tartalmazza a szabály leírását, a szótári rész viszont alkalmazza, amire az elszórt példák utalnak. A 2017-es Magyar helyesírási szótár példái: tömör fa, de: tömörfa bútorlap; tömör gumi, de: tömörgumi (anyagnév); zúzottkő (anyagnév), zúzottkő burkolat. Lapozzunk bele a korábbi szótárba is – amely még a 11. kiadású szabályzaton alapul –, abban hasonló példákat találunk: tömör gumi, de: tömörgumi (anyagnév); tömörgumi abroncs; zúzott kő, de anyagnévként: zúzottkő, zúzottkő burkolat. Érdemes végigkövetni a kovácsoltvas útját is – 11. kiadás: kovácsoltvas (anyagnévként), kovácsoltvas csillár; Osiris: kovácsolt vas, kovácsoltvas csillár, kovácsoltvas kályha stb.; 12. kiadás: kovácsoltvas, kovácsoltvas kályha, kovácsoltvas kapu.
A példákból azt szűrhetjük le, hogy már a 11. kiadásban is olykor alkalmazták az anyagnévi mozgószabály szellemét, néha utalva is arra, hogy a szerkezetek anyagnévként másként viselkednek. Az Osiris megpróbált „rendet tenni” ez ügyben, megfogalmazva és érvényesítve is a szabályt. Sajnálatos, hogy a 12. kiadásban nem tették ugyanezt, mert az elméleti leírás nélkül ez a felemás megoldás zavaróan hat. A tömör fa és a tömör gumi címszó ugyan utal arra, hogy a szerkezetek másképp viselkednek anyagnévként, a „zúzottkő (anyagnév)” megfogalmazás viszont csupán sejteti, hogy a szerkezet (zúzott kő) alapvetően különírandó, és csak anyagnévként egybe. Így ebben a kérdésben, ami az elméleti részt illeti, továbbra is az Osiris Helyesírására támaszkodhatunk, amihez gyakorlati alátámasztásként a 12. kiadás elszórt példái szolgálnak.
