A táborzáró kiállítás megnyitója előtt (jobbról balra): Forró Krisztián, a 9+1 Nemzetközi Művésztelep vezetője, Dávid Csilla, a tábor idei fotósa, Argyelán Zita, Seema Moghe Indiából, Újházi Adrienn, Butterer Kiss Márta, a mesterműhely szelektora és Zoric
A 9+1 Nemzetközi Művésztelep mesterműhelyében készült alkotások tárlatával zárult Bácskossuthfalván a hagyományos júliusi tábor, amelynek az idén Butterer Kiss Márta volt a házigazdája, a résztvevők alkotási folyamatának pedig A látás forrása mottó adta meg a vezérfonalat. A zárókiállítás megnyitóján Forró Krisztián telepvezető köszönte meg a művészeknek a részvételt. Az idei mesterműhelyben Mezei Erzsébet, Dávid Csilla, Újházi Adrienn, Argyelán Zita, Zorica Mate, Miroslav Jovančić, Péter László, Utcai Dávid, Bott Maja, ifj. Novák Mihály, id. Novák Mihály, Léphaft Pál, Lázár Tibor és Seema Moghe alkotott.
– Szinte minden embernek mást jelent a látás forrása, ezt egyénileg éljük meg – vázolta a mottó lényegét Butterer Kiss Márta. – Számomra a szeretetet jelenti. Ha színekben kellene kifejezni magam, akkor több árnyalat is eszembe jut. Meggyőződésem, hogy a művész, az alkotó egyik küldetése, hogy világítótoronyként inspiratív módon árassza a fényt a munkájával a befogadók felé.
Butterer Kiss Mártától megtudtuk azt is, hogy a nyár további részében néhány napos barátkozásra várja alkotótársait, barátait az otthonában, őszre pedig a Balaton partjára utazik inspirálódni.
A 9+1 bohém művésztelep hangulatát id. Novák Mihály szolgáltatja a kezdetektől, az idén sem volt másként.
Id. Novák Mihály, a 9+1 esszenciája a negyedik évtized után is és a mesterműhely házigazdája, Butterer Kiss Márta (Dávid Csilla felvétele)
– Ezt a tábort mi, festők kezdeményeztük, és évek hosszú során lett azzá, amivé, amitől ma kitűnik. A 9+1 egyébként egy egyszerű falusi tábor, annak minden pozitív vonzatával. Igyekszünk jókat enni, beszélgetni ennek a szellemiségében, barátkozni a hozzánk betérő emberekkel, akik általában nem üres kézzel és lélekkel érkeznek. Ezt a művészek elfogadták, és így kedvelték meg. A szeretet belőlünk fakad, igyekszünk évről évre visszahívni oszlopos tagjainkat, de a fiatalság is utat kér magának. A mi felelősségünk velük foglalkozni, hogy folytassák a megkezdett utat – hangsúlyozta id. Novák Mihály, aki tiszteletre méltó kora, megromlott egészségi állapota ellenére fűszeres, friss humorral, kedves vendégszeretettel fogadja festőtársait a Művészházban. Mindeközben a művésztelep +1. tagja, ifj. Novák Mihály, a történelem lapjaira került fotóstechnikájából kiindulva vagy attól elkanyarodva, ecsetet vett a kezébe.
– Ezúttal a lencsét kihagytam, a festészet felé kacsingatok. Ráhelyeztem a növényt, vagyis a virágot, a rózsaszirmot a vászonra, és körbecsepegtettem a színekkel, majd a napon megszárítottam. Akrillal dolgozom, amihez fűszereket is keverek, meg sót is – tudtuk meg ifj. Novák Mihálytól.
Az alkotóműhelynek az idén indiai vendége is volt. Seema Moghe útja Budapesten át vezetett Bácskossuthfalvára.
– Kevert technikával dolgozom, organikus anyagok felhasználásával, expresszionista stílusban. Nincsenek előre meghatározott motívumaim, a hangulatom, az adott pillanat határozza meg, hogy mit ábrázolok. Ha eljutok egy új helyre, akkor igyekszem magamba szívni a környezet energiáját, majd a megtapasztalt impulzusokat vászonra vinni – mesélte az Indiából érkezett művésznő.
Az újvidéki Újházi Adrienn természetes alapanyagok felhasználásával alkot, Bácskossuthfalván elsőként a kenderkóc került a kezébe.
– A liszt, a búza és a föld energiáit ötvözöm a kenderkóc anyagával, mindezt faragasztóval tartósítom. A műveim általában absztrakt, geometrizált alakokból tevődnek össze, körből, négyzetből, ezen formák tisztaságán keresztül igyekszem – a mesterműhely mottójául is szolgáló – látás forrását, vagyis inkább a metamorfózisát megragadni. Azt, ami a mi gondolkodásmódunknak is a metaforája – mondta Adrienn, aki úgy érzi, képzőművészettel foglalkozni hatalmas ajtót tár ki a megtapasztalható világra, amelyen keresztül bármilyen irányzattal ki tud bontakozni, személyes ars poeticát keresve. Akár egy iskolai munkakör mellett vagy színházban, esetleg önálló képzőművészként.
A látás fény-forrása egy ritkára hagyott szőttesen át jut el a szemlélőig. Ezt nemcsak a filozófia állítja, hanem Argyelán Zita munkája is bizonyítja (Dávid Csilla felvétele)
Argyelán Zita grafika szakon végzett az újvidéki Művészeti Akadémián, jelenleg Adriennhez hasonlóan mesterszakon tanul.
– Az utóbbi időben szövök, és kollázzsal kombinálom a munkáimat. A gyapjúfonál vagy cérna között a fény szabadon átjár. Nem színezem a fonalakat, de hagyom, hogy elszíneződjön, ha reakcióba lép valamilyen anyaggal, mondjuk a fixatívval – mondta Zita, aki még nem tudja, hogy tanulmányai végeztével egy év múlva hol köszönti a napfelkeltét. Egyelőre művésztelepről művésztelepre vándorol, és igyekszik minél több vizuális ágazatba belekóstolni.
A 41. évét taposó bácskossuthfalvi művésztelep mesterműhelyébe jövőre két szelektort jelöltek ki a 9+1 idei alkotói, a felvidéki, bősi Bott Mayát, illetve Zsáki Istvánt, a Topolyai Művésztelep vezetőjét.
