Gergely József: Tiszavirág csónakkal
Nekem a Tisza a folyó. A vonatkoztatási alap. A folyók mértékegységrendszerének alapértelmezettje. Minden, ami nála kisebb: csalódás. Minden, ami nagyobb: a természet elborzasztó hatalma. A Tisza szülővárosom szépsége, s minden, ami körötte történik: maga a csoda.
A Tisza nekem kultúra, irodalom, művészet. A Tisza szórakozás, kikapcsolódás, sport. Nekem a Tisza olyan, mint Tolnainak a tenger. Én attól vagyok különb másoknál, hogy nekem van Tiszám. És a sajátom. Mert ezt a folyót – úgy, ahogyan én látom – senki más nem látja.
Van egy féltve őrzött titkom. Szeretem a temetőket. A temetőkertek csöndes zaját. A nyugalmat, ahogyan magunkban régi emlékeket felidézve őseinkkel találkozhatunk. Nekem a Tisza a legszebb temető. Az állandóan mozgó, elképesztő sírhely.
Minden évben egyszer eljön az idő, amikor a folyó virágai életre kelnek. Tanulni való pár óra, pár nap ez. Háborgó, gyönyörű násztánc, amely beteríti a felszínt. Kérészélet, tiszavirág-imágóval. Lendületesen zajló pillanatkép. Szerelem. S a végén: csönd.
Semmi más.
Csak a legszebb temető.
