Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy az előző idény végeztével beszámoltunk róla, hogy a szabadkai Dér Zsolt, az egyik legeredményesebb régiónkbeli kerékpáros a kragujevaci Radničkiből átszerződött Magyarországra, a magyar–olasz koprodukcióban létrejött Utensilnord csapatához, illetve a szerb válogatottságot is magyarra cserélte. Eltelt a szezon, a csapat egész jó eredményeket jegyzett, a szabadkai versenyző is megnyert kisebb versenyeket. Elmondása szerint kiváló döntést hozott a váltással, a mostani csapata és a szerbiai klubok lehetőségei között ég és föld a különbség, jövőre sokkal eredményesebb idényre számít.
Eltelt egy idény, ma már meg tudod mondani, helyes döntés volt-e átszerződni Magyarországra, magyarra váltani válogatott szinten is.
–
– Mindenképpen jó döntés volt az átigazolás, a szerbiai csapatok nagyon hanyatlani kezdtek, a Radnički szinte teljesen leépült. Külföldi, nemzetközi versenyeken nem indultak csapatszínekben, csak mint a válogatott tagjai, ami szerényebben és kevésbé eredményesen működött idén. A fiatalokra fektették a hangsúlyt.Minden bizonnyal kevesebb versenyen tudtam volna rajthoz állni amennyiben a szerb gárdában maradok.
• A céljaidat mennyire sikerült megvalósítani?
– A magamnak kitűzött célok részben valósultak meg. Természetesen idén is szerettem volna nagyobb nemzetközi versenyeket nyerni, de be kellett érnem a másodiktól tizedik helyezésig terjedő színes skálával. Magyarország bajnoki címéről is centikkel maradtam le, az országúti mezőnyversenyen és az időfutam-bajnokságon is. Viszont valamivel kisebb értékű megmérettetéseken diadalmaskodtam, mint például a Tour de Vojvodinán, ami idén nem volt kategóriás (UCI), de nemzetközi volt, a magyar országos páros időfutambajnokságon, a magyar kritériumbajnokságon, a hármas időfutambajnokságon, a szegedi idényzáró Misik László-emlékversenyen. A Szerb körverseny első szakaszán 3., a zárónapon viszont 4. lettem. Ezen a megmérettetésen egy komolyabb sérülés hátráltatott, de nem volt lehetőségem pihenni, mivel ebben a versenyblokkban 14 nap alatt 12-t versenyen töltöttem, végig helyt kellett állnom. Összességében szolid idénynek értékelném.
• Végülis magával a csapattal, az új válogatott közeggel mennyire vagy elégedett?
– A csapat igyekezett megvalósítani a célkitűzéseket amelyekről szó volt az odaszerződéskor. Elsődleges célként szerepelt a világbajnoki kvalifikáció, nemzeti és csapatszinten egyaránt. Az Utensilnord színeiben a csapatidőfutamon indultunk, a nemzetet viszont csapattársam, Kusztor Péter képviselte a mezőnyversenyen.
Már nagy siker volt számunkra, hogy egy újonnan alakult csapatként 22. helyen zártuk az UCI ranglistát, megelőzve 100 kontinentális és több pro-konti csapatot is, és ezzel elnyerve a vb-indulás lehetőségét a csapatidőfutamon. Magán a versenyen 33. helyen értünk célba. A világ legjobbjai mellett nem tudtunk labdába rúgni sajnos, ami nem is meglepő, hiszen ezek a csapatok, ellentétben velünk rengeteget készültek, több edzőtábort tartottak, hogy kiválasszák a legjobb 6 embert, és nem mellesleg, ők már összeszokottabbak és sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkeznek ebben a versenyszámban, mivel a 3 Grand Touron és más nagyobb versenyeken is indulnak ilyen időmérőkön. Az elsők között néhány tizedmásodperc döntött. Később olvastam, hogy a győztes Omega Pharma csapat a nehéz firenzei kanyarokat megépítette valamelyik belga autópályán, és azt figyelték, hogy melyik versenyző a leggyorsabb azokban a kanyarokban. Az egyik francia 4 km/h-s sebességgel gyorsabban tudott áthaladni a nagyon nehéz és technikás firenzei kanyarokon, így a versenyen is ő vezette a csapatot ezen a szakaszon, amely előtt 2 másodperces hátrányban voltak az utolsó ellenőrzőpontnál. Mégis megnyerték a világbajnoki cimet. Formula–1-es és Moto GP-s mérnökökkel dolgozott némelyik csapat. Számomra nagy élmény volt és egy újabb tapasztalat, amit remélhetőleg kamatoztatni tudok majd jövőre. 2014 belátásaim szerint jobb lesz, mert egy új csapat vagyunk, voltunk idén és még nem működött minden a legolajozottabban, de most már összeszoktunk, és látszik, hogy van mire építeni, pótolni tudjuk a hiányosságokat. Szeretnék ázsiai versenyekre is eljutni – ami idén nem sikerült. Egyre népszerűbb ott a sportág. Nagyobbak a pénzdíjak, rengeteget fektetnek a sportba, sok cég készít sportruházatot, több csapat alakult az utóbbi időszakban, a versenyek nézettsége is sokkal nagyobb, mint térségünkben. Kiemelkedő a szervezés, jók a feltételek, jobb az elszállásolás, így az európai versenyzők is szeretnek az ázsiai versenyeken indulni.
• Az Utensilnord egy magyar–olasz vegyes vállalkozás, amelyben 50%-50% a két nemzetiség aránya. Tudnivaló, az olasz az egyik legerősebb kerékpáros nemzet. Miben különböznek pl. a magyarországi kerekesek munkamódszerei, hozzáállása az olaszokéhoz viszonyítva?
– Jelentős a különbség, mivel Magyarországon és Szerbiában is alig van kerékpáros, Olaszországban pedig több tízezren vannak, úgyhogy nincs olyan nagy mértékű természetes kiválasztódás, nem morzsolódnak le a közepes bringások sem. Magyarországon sem tartozik a legnépszerűbb sportok közé, nincsenek helyi szponzorok, nincsenek kíváncsi nézők, kevés a verseny, de szerbiai szinten sem különb a helyzet. Az Utensilnordnál két kerékpárunk van, az egyikkel edzünk, a másik mindig a versenyekre van felkészítve. Az alkatrészekből, a felszerelésből is a csúcstechnológiát kapjuk, jó körülmények között is utazunk, csapatbusz, több mikrobusz, több személygépkocsi, szerelőkamion stb. van a csapat birtokában. Valóban elégedettek lehetünk. Sokkal komolyabb a háttér, mint amit bármelyik szerbiai csapat biztosítani tudna. Összehasonlíthatatlan. Szeretném, ha népszerűsödne a sportág Magyarországon és Szerbiában is. Vannak ugyan kerékpáros megmozdulások, de a versenyek, a versenyzés viszont nem érdekli az embereket. Miközben a focistadionok épülnek, a kerékpározás alig jut pénzeszközökhöz. Végülis mi is azért dolgozunk, hogy nagyobb figyelem övezze a sportágat.
• Változott valami az edzésmódszereidben, a felkészülésedben azzal, hogy másik csapathoz kerültél?
– Változott, most van egy profi magánedzőm. Észrevehető a fejlődés. Eddig nem igazán volt edzéstervem, amit konkrétan követtem, hanem inkább saját magam állítottam össze, megérzéseimre hagyatkozva. Most viszont tudományos alapokon nyugszik az egész, sokkal színesebb a munkaprogramom. Hegyen is javult a teljesítményem, mert rengeteg intenzív edzést végzek, ami hozzászoktat a versenyritmushoz.
• Miben maradtatok, marad együtt a csapat, hasonló célkitűzések mentén terveztek jövőre is?
– A napokban megtörténik a csapat beregisztálása, cserélődik néhány ember, de a kemény mag marad.
