Három volt zentai labdarúgó ( Árokszállási Imre , Gajda Attila és Bognár Miklós ) nemrég összedugta a fejét, és kiötlötték, miként lehetne távlatot biztosítani azoknak – a főleg végekről érkező 14–16 éves korosztálynak –, akik a tanulás mellett a labdarúgásnak szentelnék szabadidejüket.
A tervből valóság lett, és a tótfhfalusi sportgimnázium minden kényelmet biztosított térségében, máris csapattá lettek. A többhetes edzés után le is játszották első mérkőzéseiket, így az adaiakat 5:3-ra és 5:1-re győzték le. A kanizsaiaktól az első meccsen 4:2-re kikaptak, a visszavágón pedig már 3:2-re győztek. Az FK Akadémia vezetői rögtön be is nevezték őket a szeptemberben kezdődő 9 csapatos serdülő-csapatbajnokságra.
A kezdés máris sikeresnek mondható. Kíváncsian várhatjuk a folytatást, mert ha Magyarországon (Sándor Akadémia a Velencei-tó partján, Puskás Akadémia Felcsúton) sikeresnek bizonyult a labdarúgók felsőfokú képzése, miért ne lenne az tájunkon is?
Az alábbiakban megszólaltattunk egy-két fiatalt, de szüleiket is. Ők mindannyian a végekről érkeztek, és nagy örömmel nyilatkoztak erről a kivételes lehetőségről.
Krizsán Szabolcs (1995) olyan helyről érkezett, ahol nincs is futballklub: Szajánból.
– Padéra jártam edzésre, és otthon magam falaztam, hiszen kapusnak készülök, és egy falnak rúgom erősen a labdát, az ugyanúgy száll vissza, így tehát a kapusposztnál még edzőre sem volt szükségem. A tanárnőmtől értesültem arról, hogy van egy ilyen lehetőség, azaz sportgimnázium vagy a fociakadémia Tóthfaluban. Jóval többet és jobbat kaptam a reméltnél, úgyhogy könnyen vállaltam a négyéves távollétet a szülői háztól.
Rice Rihárd (1995) a tordai Olimpiában kezdett nyolcévesen, Rózsa Tibor edzőnél.
– Minden jó és minden csodálatos, csak a tordai lányok hiányoznak, de sebaj, rájuk később is lesz időm. A Banatban edzegettem, de ez nagyon kevés volt, alig fejlődtem valamit, itt azonban a napi kétszeri tréning nyomán már kezdek izmosodni.
Apró Miklós szülő, Tornyos:
– Itt vagyunk Tóthfaluban, eljöttünk megnézni Ádám fiunkat, aki a sportgimnázium tanulója lesz szeptembertől. Az ő óhaja volt a sportgimnázium, mert Tornyoson már nem fejlődhetett. A bentlakás 3900 dinár havonta, és ez igen jutányos. Amit a gyerek szeretett, azt csinálja, és feleségemmel együtt nagyon boldogok vagyunk, mert láttuk a mai mérkőzésen is, hogy támadó középfedezetként a kanizsaiak ellen jól megállta a helyét. Tóthfalu egy eszményi hely, telitalálatnak tartjuk, és hisszük, hogy a sportgimnázium befejezése után az egyetemre is elkerülhet. Szeretném megdicsérni a szervezőket, akik az akadémia tagjainak egy-egy kerékpárt ajándékoztak, hogy hétvégén elkarikázhassanak Oromra, esetleg Magyarkanizsára is.
Zoran Ivanović (1949) edző:
– Belgrádban születtem, és fiatalon kerültem Szabadkára. Persze megtanultam magyarul is, és ennek igen nagy hasznát vettem, mert Magyarországon is edzősködtem. Sőt még Rajevacnak is segédezője voltam. A fiúk nemigen tudnak szerbül, de minden meg tudok magyarázni nekik magyarul is, és olyanok, mint az itatós. Mindent megértenek, mindent magukba szívnak, és csodálatos érzés látni, milyen gyorsan fejlődnek. Igazi erőnket a szeptemberben induló serdülő-csapatbajnokságon fogják vagy fogjuk megtudni, de az előjelek igen biztatóak.
