Bár a lehető legkisebb, már-már csodaszámba menő volt a fordítás esélye, mégis rendkívüli feszültségek között zajlott a MotoGP szezonzárója, a Valenciai Nagydíj. Fabio Quartararo 23 pontos hátránnyal vágott neki a hétvégének Francesco Bagnaia mögött, vagyis egyetlen esélye a vb-címre az volt, ha nyer, és abban bízik, hogy ellenfelét valamilyen balszerencse éri, ami miatt az egy pontot érő 15. helynél nem véget előrébb. A francia ígérte, félelmet nem ismerve mindent bele fog adni, hogy a feladat rá eső részét elvégezze, és valóban ő volt a jobb formában kettőjük közül, noha szombaton így is csak a 4. rajthelyet szerezte meg, míg Bagnaia a 8.-at.
A két rivális a futam elején azonnal látványos csatába bonyolódott, többször is megelőzték egymást az ötödik pozícióért harcolva: egyszer össze is értek, aminek nyomán az olasz Ducatijáról letört egy szárnydarab. Bagnaia tempója innentől visszaesett, de tudatosan nem bonyolódott harcba a mögé érőkkel. Quartararo eközben hiába tartott az élmezőnnyel, nem tudott a dobogós helyekre férkőzni, még Marc Márquez és Jack Miller bukása ellenére sem. A franciától egyre távolodott a valószínűtlen fordítás esélye: végül ő a 4., Bagnaia pedig a 9. helyen érte el a kockás zászlót, ami azt jelentette, hogy Francesco Bagnaiát első alkalommal avatták a MotoGP világbajnokává.
A dobogó tetején a slusszpoént Álex Rins jelentette, aki korán az élre állva megnyerte a versenyt a bajnokságból kiszálló, így egy jó időre utolsó nagydíjhétvégéjét teljesítő Suzukival. A tény, hogy a spanyol a legutóbbi háromból két versenyt is az élen zárt, alighanem elgondolkodtatja azért a gyártó vezetőit a kivonulás helyessége felől.
Bagnaia sikere számos szempontból különlegességnek számít: az olasz rekordméretű hátrányból kapaszkodott fel a csúcsra, hiszen a szezon felénél már 91 pontos hátránya volt is a tabellán Quartararóval szemben – ám míg az év első felében az élről is többször bukó Bagnaia a folytatásra stabilabbá vált, és összesen hét győzelmet szerzett, a szezont négy sikerrel záró Quartararo már a dobogóra is csak elvétve tudott felállni július óta. Az sem mellékes, hogy míg a Ducatinak nyolc motorja volt a mezőnyben, amelynek vezetői hosszabb-rövidebb időre mind megfordultak az élmezőnyben, addig a négy Yamaha közül csak Quartararo tudott kimagaslóan szerepelni, így kevesebb adatból dolgozhatott, és kevesebb segítséget is kaphatott márkatársaitól.
A királykategória történetében mindössze másodszor lett világbajnok a Ducati egy versenyzője. Casey Stoner 2007-es történelmi sikere óta már tizenöt év eltelt, amelynek során a gyártó hiába szerződtette le a kor több világbajnokát, Valentino Rossi, Jorge Lorenzo és Nicky Hayden sem járt velük sikerrel. Most viszont tripláztak, hiszen egyúttal a gyártók és a csapatok vb-címe is az övék lett.
Maga Rossi is tiszteletét tette a valenciai szezonzárón, de nem azért, hogy saját csapatának hétvégéjét igazgassa, és nem is azért, hogy a Yamaháért szorítson, amelynek nyergében tizenhat évet eltöltött. Rossi saját versenyzőképző akadémiája tíz éve karolta fel az akkor 15 éves Bagnaiát, együttműködésük pedig máig tart, így ő lett az első, aki a VR46 akadémia neveltjeként a MotoGP bajnoka lett – az első olasz azóta, hogy Rossi 2009-ben utolsó címét szerezte.
A Moto2-ben is a szezonzáróig kitartott a bajnoki csata, itt pedig a végjátékban jött a fordulat. Ai Ogura a legutóbbi futamon, Malajziában adta át az összetett első helyét Augusto Fernándeznek egy bukás után, majd a japán a szezonzárón ismét elesett, így már a leintés előtt eldőlt, hogy Fernándezhez kerül a bajnoki trófea. A spanyol jövőre fellép a MotoGP-be, ahol a királykategória egyetlen újonca lesz, Ogura kapcsán viszont már korábban eldőlt, hogy az őt pártfogoló Honda még 2023-ra is a kisebb géposztályban tartja őt. A Moto3 bajnoki címe már két fordulóval a vége előtt eldőlt Izan Guevara javára, aki jövőre szintet lép.
Azóta, hogy Márquez sérülése a 2020-as szezon elején véget vetett a spanyol uralmának, Joan Mir, Quartararo és Bagnaia képében három új, fiatal bajnok ült a MotoGP trónjára, és tette újra változatossá a sportot, bár sokan már most azt jósolják, Márquez immár visszatért régi formájához, és jövőre nem lenne bölcs ellene és a hiányában rendkívül vérszegénynek mutatkozó Honda ellen fogadni. A 2023-as mezőny már összeállt, a Honda pedig a másik nyeregből elküldi Pol Espargarót, aki a várakozások ellenére két év alatt nem tudott kimagaslót nyújtani a motorral, helyére pedig Mir érkezik. A japán gyártó a Suzuki másik parlagon hagyott versenyzőjét is beszippantja, hiszen Rins a szatellitcsapat LCR-hez szerződött. Bagnaia is új csapattársat kap Enea Bastianini képében, míg Jack Miller számára a KTM nyújt menedéket. A gyári Yamahánál marad Quartararo és az idén szinte észrevétlen Franco Morbidelli kettőse, a gyártó viszont újabb érvágást szenved el azáltal, hogy idei egyetlen partnercsapatuk, az RNF szakít velük, és Apriliákra vált.
Az új szezon március 26-án Portimaóban startol, és rekordhosszú, 21 futamos lesz, a versenyzők pedig máris morognak amiatt, hogy a november 26-i szezonzárón milyen fagyos körülmények várhatnak majd rájuk Valenciában. A terjeszkedés jegyében India és Kazahsztán készül csatlakozni a naptárhoz, és ne feledjük a legnagyobb változást se: jövőre minden helyszínen egy szombati sprintfutam vezeti majd fel a vasárnapi főeseményt…
A Valenciai Nagydíj végeredménye: 1. Álex Rins (spanyol, Suzuki) 41:22,250, 2. Brad Binder (dél-afrikai, KTM) +0,3 másodperc hátrány, 3. Jorge Martín (spanyol, Pramac Ducati) +1,0, 4. Fabio Quartararo (francia, Yamaha) +1,9, 5. Miguel Oliveira (portugál, KTM) +7,1 stb. A Moto3 győztese: Izan Guevara. A Moto2 győztese: Pedro Acosta.
A világbajnokság végeredménye, MotoGP: 1. Bagnaia 265 pont, 2. Quartararo 248, 3. Bastianini 219, 4. A. Espargaró 212, 5. Miller 189, 6. Binder 188, 7. Rins 173, 8. Zarco 166, 9. Martín 152, 10. Oliveira 149 stb. Moto2: 1. A. Fernández 271,5 pont, 2. Ogura 242, 3. Canet 200 stb. Moto3: 1. Guevara 319 pont, 2. García 257, 3. Foggia 246 stb.
