„Szabadka ismét a sportok városa”

Sorozatunkban annak jártunk utána, hogy a vajdasági önkormányzatok mennyi pénzzel támogatják a sportot és azon belül is a sportklubokat, illetve ha van, mennyi pénzből működik a helyi sportszövetség. Szabadka községben tavaly 148 sportklub ténykedett, idén ez a szám már túllépte a 150-et, és az év végéig valószínűleg még tovább nő. Négy év után idén nőtt először a sportra szánt költségvetési keret – 43-ról 55 millió dinárra –, amelynek jelentős része a sportegyesületek támogatására szolgál, de nagy szelet jut a sportszövetségnek is.

Nemanja Simović, a város sportért felelős tanácsosa szerint a pénzek jó helyre kerülnek, a klubok ismét egyre eredményesebbek, építkezések, felújítások zajlottak, zajlanak.

– Először is el kell hogy mondjam, hogy Szabadka város az előző négy évben semmit nem változtatott, ami a sportra megítélt összeget illeti. Én öt éve – ez a második mandátumom első éve – vagyok ebben a munkakörben, és az első mandátumom kezdetétől minden évben ugyanazzal a költségvetési kerettel gazdálkodhattam. A mostani az első év, amikor jelentős előrelépés tapasztalható, amikor Szabadka város 12 millió dinárral többel járul hozzá a sport területéhez.

Mi alapján osztják el ezeket a pénzeket a klubok között?

– A döntési folyamat során a bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló eszközök jelentős részét azokra a klubokra kell fordítani, amelyek a lehető legszebb módon képviselik a szabadkai sportot. Ezek nagyrészt a legmagasabb osztályokban szereplő klubok, amelyek az állami és egyéb televíziókban is a legtöbbször kerülnek képernyőre, tehát főként azokról a sportegyesületekről van szó, amelyek a legjobb 4-5 csapat közé tartoznak az országban. Itt mindenekelőtt a női röplabdára gondolok, amely csapat ismét a legjobb négy között van Szerbiában. De azt is el kell mondanom, hogy az elmúlt négy évben, annak ellenére, hogy a sportra szánt költségvetési keret nem növekedett, nagyon jó eredményeket értünk el. A szabadkai klubok jelentős része olyan ligákban és rangfokozatokban szerepelt, amelyeknek a hivatalos nevét megjegyezni is nehéz. Öt évvel ezelőtt sajnos éppen egy olyan periódust éltünk, amikor a szabadkai sport talán a legalacsonyabbra süllyedt. Ezek után a sportklubok vezetőivel való párbeszéd során feltérképeztük a legégetőbb problémákat, és ennek meg is lett az eredménye. A röplabdás lányokat a harmadosztályból sikerült a legjobb szerbiai csapatok közé emelni, a férfiröplabda-csapat és a férfikosárlabda-csapat is több rangfokozatot lépett előre az utóbbi években, a női labdarúgókat visszajutottak az élvonalba, bajnokok lettek, Szabadka női Bajnokok Ligája-csoportot látott vendégül, a súlyemelők bajnokok lettek, három éve a birkózók is bajnokok voltak, a férfi labdarúgók hosszú szenvedés után a klub történetének legjobb eredményét érték el, az európai kupaéletbe is belekóstolhattak. Ez évi célunk, hogy a Spartacus kézilabdázóit is visszajuttassuk az őket megillető helyre, a Szuperligába. Minden nagyobb közönséget vonzó sportágban van szuperligása a városnak, a kézilabda hiányzik erről a palettáról, ez ellen szeretnénk tenni. Tavaly már nagy sikert értek el, kupadöntőt játszhattak.

Szabadka ismét a sportok városa, elvégre minden évben gyarapszunk 4-5 sportklubbal, és immár 150 fölött van azon klubok száma, amelyek vagy a Spartacus Sportegyesület, vagy a sportszövetség égisze alatt működnek. Tavaly olyan klubok lettek bejegyezve Szabadkán, mint a Spartanci amerikaifoci-klub, a Saghmeister Team, nemrégiben pedig az Osice ultimate frizbi klubbal bővültünk. A történet lényege, ha ma Szabadkán valaki valamilyen sportággal szeretne foglalkozni, nem kell Újvidékre vagy Belgrádba mennie, biztosan megtalálja helyben, ami érdekli.

Milyen felújítások, építkezések zajlottak tavaly?

– Ami az infrastruktúrát illeti, szintén jelentős előrelépés tapasztalható az utóbbi öt évben, szinte minden közép- és általános iskolai udvar ún. tartán pályaborítást kapott, minden ilyen – egyébként multifunkcionális, tehát focira, kézilabdára, kosárlabdára, teniszre stb. alkalmas – pálya 3 millió dináros befektetést jelent. Tavaly májusban megnyílt egy új uszoda, így most a Spartacus vízilabdázói és úszói is kivételes körülmények között dolgozhatnak. Szintén tavaly, az év elején megnyílt az asztalitenisz-központ is, amely Aleksandar Karakašević – aki járt a világ összes jelentősebb pingpongközpontjában – szerint az öt legszebb közé tartozik Európában. Most már megvannak a lehetőségek ahhoz, hogy a válogatottakat is vendégül lássuk. A vízilabda-szövetséggel már van egy megegyezésünk, hogy Szabadka afféle edzőközpont lesz a számukra, ugyanis megfelelő a város földrajzi elhelyezkedése is, elvégre egy másik nagyhatalom, Magyarország itt van a szomszédban, játszottak is ellenük és Olaszország ellen felkészülési mérkőzést az olimpiát megelőzően.

Ha már az előző évet tárgyaljuk, kihagyhatatlan örömhír, hogy a kiserdőben megépült egy 1 km hosszúságú futópálya, amilyen csak Újvidéken van Vajdaságban. Ez a pálya rendkívül jó visszhangra talált az atléták és a hétköznapi futni vágyók között.

Tavaly áprilisban a megnyílt a felújított Május 1-je utcai sportközpont is, amely nagyon elhanyagolt, lerongyolódott állapotban volt. Teljesen felújítottuk az öltözőket, a kosárlabdapályákat, Németországból érkezett a műfű a focipályára, új eredményjelzőt állíttattunk fel, új kerítéssel vettük körül a pályákat, és ebből olyan sportközpont lett, ahol csak elvétve lehet szabad időpontot találni. Tavaly a sportszövetség termeit is felújítottunk, jelentősen megváltoztak a munkakörülmények, idén pedig a vécéket, a vízcsöveket tervezzük kicserélni.

Tavaly elkezdődött a városi stadion elég kiterjedt felújítása is. De hogy miért kellett ezzel ennyit várni? Nem a város a stadion tulajdonosa, hanem Szerbia, és mi tavaly kérvényeztük, hogy mi legyünk a tulajdonosok, és a Stadion KV viselné gondját, mint az uszodának, a jégpályának stb. Mert az a ház, amelyben nem laknak, nem nézhet ki szépen.

Megkaptuk a felhatalmazást, hogy mi lehetünk a stadion használói, de javában dolgozunk azon, hogy a város tulajdonába kerüljön az építmény. Azzal, hogy megkaptuk a felhasználói jogot, megnyílt előttük az út, hogy belekezdjünk a felújításokba. Szeptemberben a lelátók rendbe hozásával kezdtük, ez év elején pedig a rendkívül rossz állapotban lévő öltözőket újítottuk fel – több mint 250 sportoló jár oda naponta, ez feltétlenül szükséges volt –, tehát lassan, de biztosan olyan lesz a stadion, ami megfelel minden követelménynek.

Mik a tervek, célok erre az évre?

– Erre az évre is vannak célok, a jövő héten eltávolítjuk a régi eredményjelzőt a stadionból, szeretnénk egy olyat felállítani, amilyen a Jagodina és a Rad pályáján is van. Szeretnénk a futópályát is kicserélni, tartánborítást fog kapni. A fű felfrissítése is folyamatban van, mert az is nagyon rossz állapotban volt. Hogy mit szeretnénk? Egyértelműen azt, hogy a városi stadion még idén olyan állapotba kerüljön, úgy nézzen ki, amit megérdemel!

Van még két projektum, amire vonatkozóan már a szerződések is alá lettek írva a tartományi sporttitkársággal. Kaptunk 3 millió dinárt egy új játszótér kiépítésére a régi betonváz helyén, amely a mozgássérült gyerekeknek is megfelel majd. A másik projektum egy edzőterem kialakítása az új uszodában, 3 millió dinárért valóban kiváló termet hozhatunk össze, és az uszodában minden, amire egy sportolónak szüksége lehet, ott lesz egy épületben.

Azt is el kell mondanom, hogy 15 millió dinárt választottunk ki a jégpálya befedésére, április végére minden szükséges papírmunkát szeretnénk befejezni, mert augusztusig-szeptemberig végezni akarunk a munkálatokkal.

Zoran Olajić, a helyi sportszövetség elnöke is ott volt ezen a beszélgetésen, ám mivel alig fél éve tölti be ezt a funkciót, hagyta kollégájának a szabadkai helyzet fölvázolását, ő csak az ösztöndíjasokról és a szövetség dolgozóiról beszélt. Elmondta, hogy a tavalyi 44 helyett idén 88 sportoló kap városi ösztöndíjat, amivel arra ösztönzik őket, hogy Szabadkán maradjanak. De ugyanez a helyzet a sportszövetség 29 dolgozójával, akik közül 21 ember edzőként tevékenykedik, és közülük 14 továbbképzésen járt tavaly, és mivel mindannyian állandó munkaviszonyban vannak, nemcsak a sportolókat sikerül az ösztöndíjakkal maradásra bírni, hanem a szakma sem távozik könnyű szívvel a városból.