Arjen Robben

Ezúttal nem kellett sokat gondolkodnunk azon, hogy kit is válasszunk rovatunk főszereplőjévé, hiszen a szombati Bajnokok Ligája-döntő eseményei egyértelművé tették, hogy ez a szerepkör Arjen Robbent illeti meg. A holland jobbszélső ugyanis az előző fináléban kihagyott tizenegyese után, amikor a müncheni drukkereknél közutálat tárgyává vált, most a rendes játékidő letelte előtt betalált, és megszerezte csapatának a már 2001 óta áhított trófeát.

Arjen Robben 1984. január 23-án született a hollandiai Bedumban, Groningen egyik külvárosában, így értelemszerűen az FC Groningen ifjúsági szakosztályában kezdett el futballozni még aprócska gyermek korában. Kiváló labdakezelésének és lábmunkájának köszönhetően gyorsan értékes játékosnak könyvelték el, így még 16 évesen, az 1999/2000-es idényben bemutatkozhatott az együttes felnőtt csapatában. Még két idényt töltött a Groningennél, 2001/2002-es teljesítményére (28 meccs/6 gól) ugyanis már az egyik holland élklub, a PSV is felfigyelt, és nem is sajnálta rá a pénzt, 3.9 millió euróért megvásárolta az ifjú szélsőt.

Első eindhoveni idénye remekül sikerült, 33 meccsen 12 gólig jutott, megkapta az év tehetsége elismerést, az akkor a PSV ügyeletes gólvágójának számító Mateja Kežmannal életveszélyes párost alkotott, a holland sajtó csak Batman és Robben névvel illették őket. A következő idényben a Manchester Unitedhez utazott egyeztetésre, Sir Alex Fergusonnak tetszett a kopaszodó fiatalember játéka, de az érte tett 7 milliós ajánlattal a PSV nem volt megelégedve. A klub igazgatója, Harry van Raaij akkor úgy fogalmazott, hogy ez a 7 millió mindössze egy Robben aláírásával ellátott mez megvásárlására lenne elég. Robben azonban 2004-ben mégis a szigetországban kötött ki, de nem Manchesterben, hanem Londonban, ugyanis a friss Chelsea-tulajdonos Roman Abramovics 17 milliós ajánlatára már nem tudott nemet mondani a PSV klubvezetése.

Jól kezdődött számára a londoni éra is, ám sérülékenysége miatt egyre többször kellett heteket, olykor hónapokat kihagynia, pl. a 2004/2005-ös szezon hajráját, így nem lehetett a csapatban a bajnoki címért folytatott sikeres harcban és a BL elődöntőjében sem. 2005/2006-ban ott folytatta, ahol sérülése előtt abbahagyta, 28 meccsen lőtt hat góljával fontos szerepet játszott az újabb bajnoki cím megszerzésében. 2007-ig maradt Londonban, teljesítménye ugyanis elegendő volt a Real Madrid számára, hogy ajánlatot tegyen érte. Közel 40 millió euróért került az akkor Bernd Schuster irányította királyi gárdához, ahol nem is lehetett rá panasz. Fontos szerepet játszott a 2008-as bajnoki cím megszerzésében, de a megalomániás Florentino Pérez jóvoltában nem sokáig maradt Madridban, elvégre a klubtulajdonos megvásárolta Cristiano Ronaldót és Kakát, Robben pedig „eladósorba” került. A Bayern jelentkezett be érte, 25 millió euróért került a bajor fővárosba. Habár itt is küzdött kisebb-nagyobb sérülésekkel, csaknem mindig a kezdőcsapat tagja volt, a szurkolók egyik kedvence, egészen a tavalyi BL-döntőig, ahol a rendes játékidőben kihagyott egy sorsdöntő tizenegyest, amivel elúszott a nagy trófea. Ő lett a bűnbak, sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz maradása Münchenben, az idei sorozat során is többször felmerült, hogy kifelé áll a rúdja a klubból, de ő bizonyította rátermettségét, tehetségét, a Barca elleni elődöntő mindkét meccsén betalált – egyedül többször próbálkozott, mint a katalánok együttvéve –, majd a finálét is eldöntötte.

Sokan nem szeretik, önzőnek tartják, de azt nem tagadhatja senki, hogy kivételes technikai tudásnak van a birtokában, és hogy töretlen önbizalma miatt bármikor képes olyan húzásokra, amelyekkel eldöntheti bármelyik mérkőzést. Válogatott pályafutása csúcsa a 2010-es világbajnoki ezüstérem, a tavalyi Eb-n történt holland leszereplést nagyrészt annak tulajdonították, hogy Robbennek nem ment a játék, illetve,. hogy beképzeltsége miatt nem jött ki jól csapattársaival. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudni, de az biztos, hogy ha önbizalomról van szó, a hollandnak nem kell a szomszédba mennie kölcsönkérni, amit jól bizonyít a BL-döntőbeli gólja után a müncheni közönség felé fordult és azt kiáltotta „Was? Was? Was?”, ami szabad fordításban annyi tesz, hogy:„Na, mi történt most?!” NÉVJEGY