Holmi német itzki, fitzki, holmi rác ics, vics – írta Csokonai Vitéz Mihály Óh szegény országunk című költeményében. A Szarvas becenéven emlegetett labdarúgó esetében a szöveg annyiban módosul, hogy „Hol román icsi, dicsi, hol szerb ity, dity”, ugyanis Miodrag Belodedićet a szerbek, Miodrag Belodedicit pedig a románok tartják sajátjuknak. Az egésszel csak annyi „gond” van, hogy egy személyről van szó, arról, aki kétszer nyert Bajnokok Európa-kupáját (BEK).
Miodrag Belodedici (maradjunk ennél a formánál, mivel a román válogatottat választotta) Nérasolymoson született, amit a románok Socolnak, a szerbek pedig Sokolovacnak neveznek, 1966. május 20-án. 2002-es adatok szerint a falunak 789 lakosa van, ebből 67 százalék szerb nemzetiségű, de mára minden bizonnyal már jóval kevesebb szerb él a településen. Belodedici két utánpótláscsapatban, a Nova Moldava-i Minerulban (1976–1981) és a bukaresti Luceafărulban (1981–1982) szerepelt, majd a következő hat évben, vagyis 1988-ig a bukaresti Steauát erősítette, amelynek színeiben 174 mérkőzésen 18 gólt lőtt. A Steauába az akkori elnök, Jon Alecsandrescu közbenjárása után került, s mint kiderült az elnöknek kiváló szeme volt, ugyanis 1985. és 1988. között sorozatban négyszer nyert a klub bajnokságot, s az 1985-1986-os idényt kivéve, a Román Kupát is megnyerték. A klub történelmének legemlékezetesebb éve az 1986-os volt, amikor a Steaua a Bajnokok Európa-kupájának (BEK) döntőjében legyőzte a Barcelonát, s ezzel Európa első számú csapata lett. A gól nélküli döntőben a Barcelonát a büntetők biztosabb értékesítésével sikerült legyőzni. A 11-es párbaj örökké emlékezetes marad, hiszen a végeredmény 2:0 lett. A Steaua csapatából Bölöni és Majearu hibáztak, a katalánok közül pedig Alexanko, Pedraza, Alonso és Marcos lövését is hárította Duckadam kapus, így Marius Mihai Lăcătuş (Lakatos Mihály) és Gavril Bálint góljaival a Steaua lett az első kelet-európai csapat, amely megnyerte a BEK-et, egy évvel később pedig Hagi góljával az Európa Szuperkupát is elhódították, miután a monacói döntőben legyőzték a kijevi Dinamót.
A sikeres bukaresti szereplés után Belodedici 1988-ban Nicolae Ceaușescu diktatúrája elöl Jugoszláviába menekült. Azért kellett elszöknie, mert abban az időben a Román Labdarúgó-szövetség nem engedélyezte a játékosok külföldre való távozását. Az azóta már darabokra szétesett Jugoszláviában Belodedici megpróbált a Crvena zvezda Labdarúgóklub vezetőségével kapcsolatba lépni, mivel a középhátvédnek gyerekkori álma volt, hogy a belgrádi piros-fehér klub mezében szerepeljen. Érdekes, hogy az átmeneti otthont biztosító barátja mindent megtett, hogy rábeszélje, ne a Crvena zvezdát, hanem az örök riválist, a Partizant válassza jövendőbeli klubjának. Amikor azonban Dragan Džajić, a C. zvezda elnöke tudomást szerzett arról, hogy Belodedici szeretne a Ljutice Bogdan utcában levő klubba igazolni, azonnal cselekedett, s megegyeztek, ám hiába írták alá a szerződést, mivel a védő hivatalosan még a Steaua játékosa volt. Mivel Belodedicinek esze ágában sem volt visszamenni Romániába, s magára ölteni a bukaresti csapat mezét, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a szerződés megszegése miatt egyéves eltiltással sújtotta. A büntetés ideje alatt a Crvena zvezda játékosaival edzett, barátságos mérkőzéseken pályára is lépett a belgrádi csapat színeiben. A román hatóságok ez alatt az idő alatt nem tétlenkedtek: szökés és hazaárulás miatt tízéves börtönbüntetést róttak ki rá. Az 1989-es romániai forradalom után a büntetését eltörölték, s Belodedici már szabadon utazhatott szülőhazájába. Az UEFA-büntetés 1989. végén telt le, ennek ellenére csak 1990. tavaszán debütált hivatalos mérkőzésen a Crvena zvezdában. 1991-ben az első olyan játékos lett, aki két különböző csapattal – végigjátszva mindkét finálét – BEK-et nyert (a statisztika szerint az angol Jimmy Rimmer kapus volt az első, aki két klub színeiben is BEK-et nyert, ám ő az 1968-as döntőben nem lépett pályára a Manchester United csapatában). Az olaszországi Bariban megrendezett döntőben a Crvena zvezda védelme hősiesen állta a Marseille rohamait, s mivel sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem született gól, a 11-esek döntötték el a győztest. A C. zvezdából Prosinečki, Binić, Belodedici, Mihajlović és Pancsev is gólra váltotta a büntetőt, a franciák közül pedig Casoni, Papin és Mozer volt eredményes, ám mivel az első lövő, Amoros lövését Stojanović hárította, így a C. zvezdáé lett a serleg.
Névjegy Név: Miodrag Belodedici Születési hely: Nérasolymos (Románia) Születési dátum: 1964. május 20. Magasság: 185 cm Poszt: védő Klubjai: Steaua (1982–1988), Crvena zvezda (1989–1992), Valencia (1992–1994), Valladolid (1994–1995), Villarreal (1995–1996), Atlante (1996–1998), Steaua (1998–2001) Válogatott/gólok: 53/5 |
Nem szabad szó nélkül hagyni, hogy Belodedici mindkét BEK-döntőben a védelem oszlopos tagja volt, s sem a Steaua, sem a C. zvezda nem kapott gólt a 120 perc alatt, pedig nem akármilyen két csapat, a Barcelona, illetve a Marseille volt az ellenfél! Belodedici elegáns megmozdulásai és testalkata miatt Romániában a Szarvas becenevet kapta. Amíg a C. zvezdában játszott, a piros-fehérek háromszor (1990, 1991, 1992) nyerték meg a bajnokságot, s 1990-ben kupagyőztesek is voltak. Érdekes, hogy öt örökrangadón lépett pályára, s ezeken a Zvezda egyetlen egyszer sem veszített a Partizan ellen: két győzelem és három döntetlen a mérlege. A belgrádi csapattal Európai Szuperkupát nem nyerhetett, mivel az 1991-es döntő első mérkőzését még megrendezték (Manchester United–C. zvezda 1:0), a visszavágóra azonban a háború miatt már nem került sor. Ami nem sikerült a Steauával 1986-ban, az összejött 1991-ben a Crvena zvezdával: az Interkontinentális-kupa döntőjében a román csapat 1:0-ra veszített az argentin River Plate ellen, öt évvel később azonban a Zvezda 3:0-ra legyőzte a chilei Colo-colo csapatát.
A belgrádi csapat után, habár legjobban az olasz Sampdoria érdeklődött iránta, Belodedici mégis a spanyol Valenciát választotta, amellyel egy negyedik és egy hetedik helyet szerzett a La Ligában. A Primera Division megtetszett neki, s a következő évben a Valladolidban, utána pedig a Villarrealban szerepelt. A sikerek itt már messze elkerülték, hiszen a Valladolid 19. lett és kiesett, a Villarreal pedig a II. Ligában a 15. helyen fejezte be az idényt. 1996. és 1998. között Mexikóban élt, s az Atlante együttesében játszott, amellyel egy 9. és egy 5. helyet szerzett. Pályafutását a bukaresti Steauában fejezte be 2001-ben, amikor a csapat megnyerte a román bajnokságot.
A román válogatottban 1984. július 31-én mutatkozott be (Románia–Kína 1:0). Jugoszláviába szökéséig 19-szer öltötte magára a nemzeti csapat mezét, s négy gólt lőtt. A forradalom után egy ideig, pontosan 1992-ig nem hívták a válogatottba. Utána tagja volt az 1994-es világbajnokságon és az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon szereplő válogatottnak is, s az utóbbi, a holland-belga közös rendezésű kontinensviadalon búcsúzott el a román nemzeti tizenegytől.
Miodrag Belodedici a Román Labdarúgó-szövetségben kapott munkát, s jelenleg is ott dolgozik, mint a korosztályos válogatottak szakmai igazgatója. Van egy tízéves lánya (Zandalee), feleségétől (Sandra Macovescu) 2002-ben elvált, s a lány és az anyja is Spanyolországban élnek.
2008-ban egy spanyol rendező filmet készített az életéről, külön figyelmet szentelve az 1980-as évek végén történteknek, vagyis a Jugoszláviába történő szökésnek.
