Holpert Ervin: A kvótaszerzés és az Eb-érem is nagyon fontos egy sportoló karrierjében, de ha dönteni kell, akkor az olimpiai kvótaszerzést tenném az első helyre (Fotó: Ótos András)
A Szerbiai Olimpiai Bizottság közleménye szerint az országot 115 sportoló képviseli majd a július 27-én kezdődő londoni olimpián. A listán hét vajdasági magyar versenyző neve szerepel. A vajdasági magyarok közül a már megszólaltatott Kasza Gábor kerékpározón kívül Szilágyi Csaba úszó, valamint az öt kajakos, Horvát-Panda Antónia, Kubik Renáta, Nagy Antónia, Tibor Márta és Holpert Ervin vesz részt az ötkarikás játékokon, míg az adai Sterbik Árpád a spanyol kézilabda-válogatott tagjaként szerepel majd Londonban.
Rajtuk kívül Szerbiából még három magyar sportvezető utazik Londonba: az egyik a női kajakosok szövetségi kapitánya, Panda János, a másik a szintén kajakos, óbecsei Sóti József, a harmadik pedig Lukács László, a Szerbiai Röplabdaszövetség menedzsere.
A Zomborban született Holpert a budapesti Honvéd kajakosaként 24 évesen robbant be a felnőttmezőnybe (korábban az U23-as Eb-n párosban Gönczi Gáborral aranyérmes volt), amikor 2010-ben a szegedi világkupán nagy meglepetésre Dombi, Hadvina és Boros társaságában megnyerte az 1000 méteres négyesek döntőjét. A maratoni kajak-kenu vb-n Gyökös Lajossal párosban indulhatott volna, ám a sérülés közbeszólt. Utána Holpert a 2010-ben megalakított szerbiai kajak négyes (Zorić, Holpert, Aleksić, Terzić) tagjaként próbált szerencsét, aminek tavaly egy olimpiai vízum, az idén pedig egy Eb-bronzérem lett az eredménye.
Holpert nagybátyja, id.Holpert József az 1988-as szöuli olimpián hat mérkőzésen 15 gólt dobott, így neki is köszönhető, hogy Jugoszlávia kézilabda-válogatottja a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Ervin unokatestvére, ifj.Holpert József is kézilabdázó, s ezt tudva nem meglepetés, hogy a 26 éves kajakos három éven át a kajak helyett a kézilabdaedzéseket látogatta.
– Először kajakozni kezdtem, az általános iskolában a testnevelő tanár észrevette, hogy jól lövök kapura, s elküldött kézilabdázni. Hogy végül mégis a kajak mellett döntöttem, abban a természet és a víz játszott nagy szerepet, mivel mindkettőt nagyon szeretem, s ezek jobban vonzottak, mint egy fedett sportcsarnokban játszani.
• Tavaly augusztusban a szegedi világbajnokságon kiharcoltátok a londoni olimpián való indulás jogát, az idén Zágrábban pedig a kontinensbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhattatok fel. Ha választani kell, melyiket tartod fontosabbnak?
– A kvótaszerzés és az Eb-érem is nagyon fontos egy sportoló karrierjében. Ha dönteni kell, akkor az olimpiai kvótaszerzést tenném az első helyre, mivel az közelebb áll a szívemhez, ugyanis kajak-kenuban nagy eredménynek számít ötkarikás játékokon szerepelni.
• Tizenegy hónap múlt el a kvótaszerzés óta. Fel tudod idézni a szegedi futamot?
– Igen, mert egy nagyon jó futam volt, még ennyi idő távlatából is pontosan tudom, hogy mikor mi történt, hiszen 2011-ben a szegedi selejtezőben nyújtottuk a maximumot. A futam során éreztem, hogy jó időt megyünk majd, mivel 500 méter után is éreztem, hogy van bennem erő, s emiatt a vége is jól sikerülhet.
• Tavaly a döntőben nem sikerült megismételni a selejtezőben mutatott teljesítményt, mivel a szél egy kicsit megtréfált benneteket.
– A hajó átlagéletkora 23 év volt, tapasztalatlanok voltunk, s ez a döntőben elég nagy hátránynak bizonyult. Londonban is számolni kell a széllel, s ami a jó, hogy valamennyien egy évvel idősebbek lettünk, ennyivel rutinosabbak is. Ezt bizonyította a zágrábi Eb is, hiszen a selejtező során szembeszél volt, s mégis jó eredményt mentünk, a döntőben pedig hátszelünk volt, s végül dobogósok lettünk. Ha a verseny napján nem lesz extrém időjárás, orkán erejű szél, akkor nem hiszem, hogy az időjárás befolyásolhatja az eredményünket.
• Az Eb után Szolnokon készültetek az olimpiára, s ma estétől ismét a magyarországi városban lesztek. Sikerült-e olyan jó időeredményeket mennetek, mint az Eb-n?
– Az eredmények jók, de azt még nem sikerült megismételnünk, mivel a kontinensviadal sokat kivett belőlünk, arra nagyon készültünk. A két szolnoki edzőtábor között volt két teljes nap pihenőnk, ennyi volt a pihenés, most már gőzerővel az olimpiára figyelünk.
• A felnőtt-Eb-n a szerbiai versenyzők háromszor, az U23-as kontinensbajnokságon pedig négyszer állhattak dobogóra. Ez a sorozat folytatódhat Londonban?
– Erre a kérdésre biztos választ három hét múlva adok majd… Jól dolgoztunk, bízok benne, hogy sikerül Londonban kihoznunk magunkból a maximumot, de hogy ez mire lesz elég, azt most még nem tudom megmondani.
Holnap: Panda János, a szerbiai női kajakválogatott szövetségi kapitánya meséli el, hogyan lesz egy közgazdászból a bezdáni kajakozás alfája és ómegája
