2024. október 6., vasárnap

„Mindig mindenen lehet javítani”

SAKKOLIMPIA – ISZTAMBUL

A nemrég véget ért nyári olimpián a részt vevő országok számát tekintve új rekord született: Londonban 204 nemzet sportolói álltak rajthoz. A benevezések alapján a hétfő esti ünnepélyes megnyitóval Isztambulban kezdődő 40. férfi és 25. női sakkolimpia is új csúcsot állít fel, mivel az előző olimpián 143 ország vett részt, a törökországi versenyre pedig 162 nevezés érkezett.

A szeptember 10-éig tartó olimpián Szerbia és Magyarország férfi, illetve női válogatottjai is indulnak. A szerbiai férfi válogatottban helyet kapott a topolyai Márkus Róbert, aki egy évvel korábban nem vett részt a görögországi Európa-bajnokságon, mivel a feltételekkel és a szövetség munkájával is elégedetlen volt.

– Akkor is mondtam, hogy ha változnak a dolgok, szívesen állok a válogatott rendelkezésére. A feltételek javultak, s a sakkszövetség hozzáállása is pozitív irányba mozdult el. Nem vagyok még teljes mértékben elégedett, de az a véleményem, hogy jó felé tartunk.

Pontosan melyik dolgokban vársz még javulást?

– Az én felfogásom szerint mindig mindenen lehet javítani. A felkészülés és a közös edzőtábor jó ötlet volt, de talán korábban kellett volna megszervezni. Az olimpiát legtöbbször az év vége felé rendezik, az idén azonban korábban, már augusztus végén elkezdődnek a küzdelmek, ezért kellett volna előbb csapatot hirdetni. Jó lenne, ha nemcsak egyszer készülnénk közösen, hanem az év folyamán többször is együtt edzőtáboroznánk. Ha az egyéni bajnokságot korábban rendezték volna meg, akkor az olimpiára készülő csapatot is előbb kihirdethették volna, így több időnk jutott volna a felkészülésre. Ez azonban most így sikerült, remélem, legközelebb majd jobb lesz.

A férfi és a női válogatott tagjai is Vrnjačka Banján készültek az olimpiára, de Svetozar Gligorić halála miatt korábban vége lett az edzőtábornak.

– A csapatépítés nagyon jól sikerült, hiszen fontos, hogy az olimpia előtt együtt töltsünk valamennyi időt, elsősorban azért, hogy összeszokjunk és igazi csapat benyomását keltsük. A FIDE ranglistája szerint, amely az első tíz játékost veszi alapul, a 20. helyen állunk, s ha ebből indulunk ki, akkor az első tíz közé bekerülni óriási eredmény lenne. Persze minden helyezést, amely jobb a rajtpozíciónknál, sikerként kell elkönyvelni. Gligorić belgrádi temetésére a férfi és a női válogatott is elment, s utána már nem utaztunk vissza Vrnjačka Banjára.

Ha a mögöttünk levő több mint fél évet nézzük, akkor mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel?

– A saját szereplésemmel nem igazán vagyok megelégedve. A szerbiai egyéni és a bosnyák csapatbajnokságon is rosszul játszottam: katasztrofálisnak nem nevezném a teljesítményemet, de ezen a két tornán többet vártam magamtól. Jól szerepeltem viszont a szkopjei tornán, ahol ötödik, valamint a dániai Politiken-kupán, ahol kilencedik lettem. Nem voltak kimagasló eredményeim, de nagyon rosszak sem, mégis remélem, hogy az olimpián és az utána következő szerbiai csapatbajnokságon sikerül jobban szerepelnem.

A szerbiai egyéni bajnokságon nem szenvedtél vereséget, de a tizenhárom parti közül csak kettőt nyertél meg.

– Igen, tizenegy mérkőzésem remivel ért véget, s abban a két partiban, amit megnyertem, is csak szerencsével sikerült győznöm, mivel mindkétszer az ellenfelemnek kedvezett az állás. Ezen a versenyen sem tudtam hozni egy stabil, kiegyensúlyozott játékot, mivel a jó állásokat remire rontottam, a vesztett helyzeteket pedig döntetlenre mentettem.

Szerbiában július végén megalakult az új kormány: az Ifjúsági és Sportminisztérium élére egy sakkozó, Alisa Marić került, aki szívügyének tekinti a sakkozást.

– Engem meglepett a hír, hogy Marić lett a sportminiszter, mivel korábban nem hallottam olyan híreket, hogy esélyes lenne erre a posztra. Bízom benne, hogy pár éven belül, neki köszönhetően, a sakknak majd nagyobb lesz a támogatottsága. Az már pozitív, hogy pénteken a sportminiszter fogadott bennünket Belgrádban.

A feleséged is sakkozó, a szlovén válogatottat erősíti. Ott lesz ő is az olimpián?

– Igen, ő is jön, s mivel együtt versenyzünk majd, a gyerekünkre a Topolyán élő szüleim vigyáznak majd, akik alig várják, hogy együtt legyenek az unokájukkal.