Kilencven éve, 1932. február 14-én született Szencen Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető, aki a világon elsőként dobta túl a 60 méteres határt.
Ötévesen elvesztette édesapját, nem sokkal később nevelőapját is. A II. világháború végén már tizenöt évesen a nemesgulácsi kőfejtő csilléseként dolgozott. A bánya nevezte be 1949-ben a szovjet mintára létrehozott MHK (Munkára, harcra kész) tömegsportmozgalom keretében egy tapolcai versenyre. Itt figyelt fel rá az egykori gerelyhajító Papp Pál orvos, aki úgy gondolta, Csermák testalkata ideális a gerelyhajításhoz vagy a súlylökéshez, ő ösztönözte a sportolásra és segítette pályafutását, dolgozta ki dobótechnikáját. Csermák 180 cm-es magasságával és alig 68 kg-os testsúlyával ugyanis messze elmaradt vetélytársaitól, ezért nagyon alacsonyan, szinte guggolva forgott, és csak a dobás pillanatában állt fel. Ezzel mintegy rugózva dobta ki magát, löketet adva a hét és fél kilós, acéldróton függő vasgolyónak, amely a kidobás előtt 300 kilogrammos erővel húzta a karját. Eleinte gerelyhajítással, diszkoszvetéssel próbálkozott, majd Németh Imre az 1948-as londoni olimpián szerzett aranyérmének hatására a kalapácsvetés mellett döntött. Eredményei méterről méterre javultak, egycsapásra bekerült a válogatottkeretbe is, sőt 1952-ben a bajnokságon második helyen végzett példaképe, Németh mögött. A helsinki olimpia előtti egyetlen nemzetközi versenyén élt a lehetőséggel, és 55,85 méteres dobásával kivívta a részvételi jogot a játékokon. A helsinki Olimpiai Stadionban már a selejtezőben érződött, hogy kirobbanó erőben van. Első, 57,20 méteres dobásával megdöntötte Karl Hein 1936-ban felállított 56,49 méteres olimpiai csúcsát, eredményén a második sorozatban 1,25 métert javított, majd a harmadikban a világon elsőként túldobta a 60 méteres álomhatárt, a sportszer 60,34 méterre repült. Az olimpiai és világcsúccsal természetesen aranyérmet nyert, a második helyen a német Karl Storch zárt (58,18), a bronzérmet Németh Imre (57,74) szerezte meg. Az 1956-os melbourne-i olimpián – ahol a megnyitón ő vitte a magyar csapat zászlóját – ismét túldobta a hatvan métert (60,70), de ez csak az 5. helyezéshez volt elegendő. 1960-ban Rómában, harmadik olimpiai szereplése alkalmával érte el élete legnagyobb dobását, 64,23 métert, ami akkor már nem bizonyult elégnek a döntőbe kerüléshez.
Sportpályafutását 1962-ben fejezte be. 1967 és 1970 között a magyar atlétaválogatott dobóedzője volt, tanítványai közül Zsivótzky Gyula 1968-ban Mexikóvárosban olimpiai aranyérmet szerzett. 1989-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett.
