A hétvégén megtartott Generációk csatája elnevezésű budapesti asztaliteniszgálának több külföldi sztárvendége is volt, s közöttük kiemelt helyet foglalhatott el Mikael Appelgren, aki Waldnerrel és Perssonnal 1989-ben a kínaiakat legyőzve világbajnok lett. A balkezes svédről sokaknak a védekező játék jut eszébe, hiszen a mélyről visszapörgetett labdák a védjegye volt, szinte stílust teremtett vele. Az 53 éves játékos nős, két lánya van, utolsó érmét világversenyen pedig 1995-ben szerezte, amikor a tianjini vb-n ezüstérmes volt. Előtte azonban az aranyak jellemezték, amelyből az elsőt párosban nyerte még 1985-ben, majd következett az 1989-től 1993-ig tartó időszak, amikor csapatban háromszor zsinórban nyerték meg a vb-t. Az Európa-bajnokságokon még 1980-ban szerezte meg az első aranyérmet, majd később zsinórban még nyolc követte ezt, egyéniben, csapatban és férfi párosban. Ezen sikerek között is az 1988-as volt az abszolút dominancia éve, amikor Párizsban mindhárom kategóriában a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel.
• Mi a véleménye a Generációk csatájáról?
– Szerintem nagyon szép rendezvényt szerveztek, de az évforduló meg is érdemel ennyit, hiszen nem kis dolog volt legyőzni a kínaiakat. Ott voltam Phenjanban, s a későbbiekben a számomra és az egész svéd csapatnak is óriási inspirációt jelentett mindez. Mi tíz évvel később győztük le a kínaiakat, így most valóban itt a két kínaiakat verő nemzedék.
• Ha csak a legnagyobb eredményeit említjük, ön négyszeres világ- és kilencszeres Európa-bajnok. Mely érem a legkedvesebb a számára?
– Egyértelműen az, amikor Kínát 5:0-ra vertük. Ez az ország szempontjából, a svéd asztalitenisz szempontjából is nagyon fontos volt, és a számunkra is az.
• Ha az európai asztaliteniszt nézzük, több aranycsapatról beszélhetünk, hiszen a magyaroknak is volt néhány, az önök nemzedékét pedig minden idők legnagyobb pingpongcsapataként emlegetik. Mi a véleménye erről?
– Azért igazságtalanság egy ilyen összehasonlításban kihagyni a kínaiakat, hiszen nekik is volt egy-két aranynemzedékük. A Jónyer–Gergely–Klampár-féle gárda után mi is a pörgetést játszottuk, idővel kialakítottuk, tehát ebből is látszik, mennyire hatottak ránk a magyarok.
• Mi a véleménye a jelen, illetve a jövő asztaliteniszéről? Láthatjuk azt, hogy rengeteg kínai játékos érkezik a kontinensünkre. Van így esélyünk?
– Ha azt látjuk, hogy Kína jól játszik, akkor nekünk az a feladatunk, hogy mi még jobban játsszunk. Nem lehet azért egyértelműen kijelenteni, hogy az asztalitenisz csak a kínaiak játéka. A magyarok is legyőzték őket, mi is, tehát verhetőek ők. Rengeteget kell edzeni, s akkor miért ne lenne lehetséges?!
