A magyar válogatott utóbbi három évtizedének legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra. Fontos szerepet játszott a kijutó csapatban a zentai Nemanja Nikolić, akit a csatárok közül legtöbbet szerepeltettek a kapitányok, habár a pótselejtezőkön nem jutott szóhoz, a tíz csoportmeccsből kilencszer ott volt a pályán.
A varsói Legia színeiben meccsenként átlagosan egy gólt termelő támadó nagyon örül a sikernek, reméli, hogy még sok hasonlóban lesz része. Nikolić az Európa-bajnokságtól a magyar futball megítélésének javulását, az NB I. fejlődését, a külföldi klubok magyar játékosok iránti növekvő érdeklődését várja.
• A két pótselejtezőn nem lépett pályára, de meghatározó szerepet játszott a kijutásban, a csatárok közül a legtöbb meccsen jutott szóhoz. Hogyan látta a Norvégia elleni párharcot?
– Mindent megtettem, hogy pályára lépjek, a klubcsapatomban hétről hétre jó teljesítményt nyújtottam, és természetesen bíztam benne, hogy játszani fogok. Nem így történt, de a legfontosabb dolog ezen a két mérkőzésen az volt, hogy kijussunk az Eb-re. Nehéz párharc volt, a norvég egy jó csapat, amelyet kiváló játékosok alkotnak, de a két meccs alapján megérdemeltük a továbbjutást. Az első meccsről 1:0-s előnyt hoztunk a visszavágóra, de lehetett látni, hogy nem álltunk be védekezni, arra mentünk, hogy gólt, gólokat rúgjunk, ami hála istennek sikerült is. A visszavágó egyébként sokkal nehezebb volt, mint az első meccs, sokkal nagyobb volt a nyomás, hiszen előnyt szereztünk idegenben. Nem volt szabad begörcsölnünk, mert akkor biztosan elveszítettük volna a mérkőzést. Izgultunk, hogy nehogy valami hibát csináljunk hazai pályán, ami miatt elúszhat a kijutás. Nagyon sokat számít az is, hogy Király Gabi tényleg fantasztikus formát hozott az egész selejtezősorozatban, sok fontos meccsen tartotta játékban a csapatot – most is mindkét mérkőzésen bemutatott igazán parádés védéseket. Ennek is köszönhetően megmaradt az a stabil védekezésünk a norvégok elleni párharcban is, ami az egész selejtezősorozatban jellemző volt ránk. Lesz hét hónapunk, hogy felkészüljünk az Eb-re, de kelleni fog még valamennyi idő ahhoz, hogy mindenki elhiggye, hogy tényleg kijutottunk. Most még forrók a fejek, hevesen ver a szívünk, tele vagyunk érzelmekkel. Amikor majd egész Európa elkezdi a visszaszámlálást, akkor fogunk igazán észbe kapni, hogy mi is ott vagyunk, mi is részesei leszünk ennek a tornának.
• Ha a csoportkör zárultával kijut a csapat a tornára, akkor talán nem lett volna ez ennyire katartikus élmény, mint így, a Norvégia elleni kettős győzelemmel.
– Elértük azt a célt, amit kitűztünk a selejtezősorozat kezdetén, ami úgy szólt, hogy minimum a pótselejtezős harmadik helyen zárjunk. Természetesen sokkal jobb lett volna, ha kijutunk egyből, már a csoportkör során, kevesebb lett volna a stressz, kevesebbet kellett volna kiadniuk magukból a játékosoknak. Figyelembe kell venni, hogy nagyon sok meccset játszunk egy idényben a klubcsapatainkban – én már majdnem harminc mérkőzésen léptem pályára ebben a pár hónapban –, éppen ezért mindenki örült volna, ha pótselejtező nélkül is célt érünk. Az teljesen mindegy volt, hogy a norvégokat, a szlovéneket, az íreket vagy a dánokat kapjuk, a mentális felkészültség volt a leglényegesebb ez előtt a 180 perc előtt.
• Gondolta volna 2013. október 11-én, amikor bemutatkozott a Hollandia elleni 1:8 során, hogy bő két évvel később Eb-részvevőnek érezheti magát?
– Nagyon örülök, mert a bemutatkozásom óta, immár harmadik éve folyamatosan a válogatottnál vagyok. Mindig is emlékezni fogok az első meccsemre, fantasztikus élmény volt kifutni a pályára hatvanezer ember előtt – az eredmény nem olyan volt, mint amire számítottam, de valamikor el kellett kezdeni a válogatottszereplést. Soha nem fogom elfelejteni a debütálást. A most véget ért volt az első selejtezősorozat a pályafutásom során, amit az elejétől a végéig megcsináltam. Bíztam benne, hogy ilyen lesz a vége, de ha reálisan nézzük, nem a magyar válogatott volt a favorit a selejtezősorozat kezdetén. A papírforma viszont csak egy dolog, a pályán elért eredmény pedig egy másik, és mi a pályán megmutattuk, hogy erős közösség vagyunk, és maximálisan kiérdemeltük ezt az Eb-részvételt. 27 éves vagyok, remélem, hogy még sok szép sikerem lesz a válogatottal.
• Mi változott Ön szerint ebben a két évben a csapat körül, ami ilyen javulást eredményezett?
– A fociban a szerencse is fontos szerepet játszik. A magyar válogatott két évvel ezelőtt – emlékezhetünk – a románok ellen úgy játszott 2:2-es döntetlent vb-selejtezőn, hogy a 90+3. percben kapott gólt, és ezzel lemaradtak a nagy tornáról, pedig akkor is közel jártak ehhez. Most hoztunk egy kis pluszt: fontos volt Dárdai Pali személyisége, aki elkezdte ezt a munkát, hitet adott a játékosoknak, majd Storck beszállása is jól sikerült, aki nehéz pillanatban vette át a csapatot, megtartotta a szervezettséget, és ő is nyugalmat árasztott, ami átragadt a focistákra is. Az önbizalom és a higgadtság folyamatosan fejlődött ki bennünk, ahogy sorozatban nem kaptunk ki. Egy vereség mindig hoz egyfajta idegességet minden csapaton belül. Fontos, hogy egy csapat tudjon eredményesen játszani, hogy veretlen maradjon, amikor csak lehet, és ránk ez jellemző volt ebben a selejtezősorozatban. Az első meccset az északírek ellen elvesztettük itthon, de a második meccsen, amikor mindenki azt várta, hogy simán ki fogunk kapni, szereztünk egy pontot Romániában, és közel jártunk a győzelemhez – nekem is volt egy nagy helyzetem, amit nem sikerült belőni. Aztán elmentünk Feröerre, ott, ha nehezen is, de nyertünk, ami erőt adott, hiszen két meccsből négy pontot szereztünk. Finnországot vertük oda-vissza, aztán a görögök ellen sem veszítettünk, akiknek az utolsó helyük ellenére jó csapatuk van – mindig fontos, hogy ha nem tudsz nyerni, legalább ne veszítsd el a meccset. A románok ellen is veretlenek maradtunk, majd Észak-Írországban szerencsétlen körülmények között, a 90+3. percben kapott gól miatt nem nyertünk, viszont elhoztunk egy pontot, amiből szintén erőt merítettünk. A Feröer elleni hazai meccsen végül bebiztosítottuk a pótselejtezőt érő harmadik helyet. Kulcsfontosságú volt, hogy nyolc meccsen veretlenek maradtunk, mert ezzel hagytunk magunknak esélyt a kijutásra. Mentálisan nagyon jól voltunk felkészítve minden mérkőzésre, elhittük, hogy igenis van keresnivalónk az Eb-re pályázók között.
• Hogyan fogadták, hogy a szakmai stáb szinte teljes egészében kicserélődött három héttel a pótselejtezők előtt?
– Azok az emberek is itt voltak az öltözőben a meccs után, senki nem felejtette el, mit tettek a csapatért, mindenki értékelte a munkájukat mindvégig, hiszen fontos láncszemei voltak az utóbbi harminc év legnagyobb sikerének. Bernd Storck a csoportkör végén úgy döntött, saját stábbal kíván dolgozni, amit mindenki elfogadott, hiszen a legfontosabb a kijutás volt, talán ez is kellett hozzá.
• Mekkora szerepe volt Storcknak és Andreas Möllernek az Eb-részvétel kiharcolásában?
– Storck a csapat mellett volt akkor is, amikor Dárdai volt a kapitány, tisztában volt azzal, mik az erősségeink és a gyengéink. Nehéz pillanatban vette át a csapat irányítását, de megoldotta a feladatot. Andreas Möller nagy tapasztalatot gyűjtött játékosként, mindenkinek tud olyan tanácsot adni, amit felhasználhat egy-egy ilyen tétmeccsen.
• Mit hozhat a magyar futballnak ez az Európa-bajnokság a részvételen túl?
– Most hitet kaptak a szurkolók is, hogy a magyar futball megindult előre. Ez nem azt jelenti, hogy most a magyar foci egyből sokkal magasabb szintre fog ugrani, viszont az Eb-részvételnek biztosan lesznek pozitív hozadékai. Remélem, hogy ebből profitálni fog az NB I. is, hogy több ember fog kijárni a bajnokikra, és hogy többen fogják követni a magyar válogatottat is, hogy minden mérkőzésen, legyen az barátságos vagy selejtező, ugyanilyen hangulatot fognak teremteni, amilyet a norvégok ellen a Groupama Arénában. Sokat jelent ez a torna az idősebb játékosoknak, Királynak, Juhász Rolinak, Gera Zolinak, akik már régóta a csapatban vannak, meghatározók a válogatottban, de már olyan korba léptek, hogy nem sok esélyük maradt válogatott-tornákon szerepelni, így ez számukra ajándék is. A fiatalok és mindenki más számára is nagy lehetőség ez, hiszen felhívhatják magukra komoly csapatok figyelmét – már így is többen szerepelnek szerintem sok menedzser noteszében –, kipróbálhatják magukat erős bajnokságokban, amiből hosszú távon csak haszna származhat a magyar focinak, illetve a válogatottnak is.
