A világ egyik legpatinásabb futballklubja, Bajorország büszkesége lett a 2012/2013-as BL-idény győztese, miután a londoni Wembley Stadionban több mint 85 ezer néző előtt 2:1-re legyőzte a Borussia Dortmundot. Kiváló mérkőzést hozott a finálé, amelynek elején a sárga-fekete dortmundiak játszottak fölényben, a második játékrészre azonban elfáradtak, és végül örülhettek, hogy nem kaptak több gólt a kettőnél.
Az első félidő felét a dortmundiak uralták, a letámadásos taktikának köszönhetően az irányító Bastian Schweinsteiger alig kapott labdát, a védők próbálták megtalálni a támadószekciót hosszú labdával, ám ez eredménytelen módszer volt, a Borussia viszont veszélyes kontrákat vezetett. Az első 20-25 perc után találta meg az ellenszert a Bayern, át is vették a kezdeményezést, akadt is jó néhány meleg helyzet a dortmundi kapu előtt, de a félidő végül 0:0-val zárult. Megállapítható, hogy az első játékrész a bravúrokat bemutató két kapusról, Roman Weidenfellerről és Manuel Neuerről, illetve a számos kihagyott helyzetről szólt.
A második félidő eleje kiegyenlített játékot hozott, az első komolyabb helyzetre a 60. percig kellett várni, abból viszont gól született. A dortmundi védelem nem állt a helyzet magaslatán, Weidenfellernek döntenie kellett, kimozdult a labdát az alapvonalhoz levivő Arjen Robbenre, aki az így szabadon hagyott Mario Mandžukićhoz passzolt, a horvát csatár pedig közelről az üres kapuba passzolt. Az egyenlítésre sem kellett sokat várni, a finálé legrosszabbja, Dante hasba rúgta a 16-osban Marco Reust, Nicola Rizzoli játékvezető pedig megítélte a jogos büntetőt, amit Ilkay Gündoğan higgadtan értékesített – más kérdés, hogy hogyan alakult volna a mérkőzés további része, ha Dante ezért az esetért megkapta volna második sárga lapját, és a Bayern 10 főre fogyatkozott volna. Na de maradt az egyenlő létszám és eredmény egyaránt, ám azt látni lehetett, hogy fogy a szufla a dortmundiaknál, a Bayern egyre többször rohanta le őket. Neven Subotić egyszer a gólvonalról mentett, a 89. percben azonban már senki sem tudott segíteni, Franck Ribéry sarkazott a tizenhatosban Robbenhez, aki két lábat is átugorva került Weidenfellerrel szembe, és okosan elgurította mellette a labdát, és így az előző finálé antihőse – emlékezhetnek, a tavalyi döntőben a rendes játékidőben kihagyott egy büntetőt, a Bayern pedig végül kikapott a Chelsea-től – most hőssé nőtte ki magát, és valószínűleg a szurkolóknál is megnőtt a kedveltsége.
Ezzel a győzelemmel a Bayern 10. BEK- vagy BL-döntőjéből az ötödiket nyerte meg, amivel utolérte a legjobb európai csapatok rangsorában a Liverpoolt, amely szintén öt trófeát gyűjtött eddig a legrangosabb európai kupasorozatban – náluk csak a hétszeres győztes Milan és a kilenc alkalommal diadalmaskodó Real Madrid vitrinében van több BEK- illetve BL-serleg. A bajorokat irányító Jupp Heynckes lett a történelem során a negyedik olyan edző, aki két különböző csapattal is fel tudott érni Európa csúcsára (1998-ban a Reallal nyerte meg a sorozatot – érdekes módon akkor is megváltak tőle az idény végén, ahogy most is), előtte Ernst Happel (1970 – Feyenoord, 1983 – Hamburg), Ottmar Hitzfeld (1997 – Borussia Dortmund, 2001 – Bayern) és José Mourinho (2004 – Porto, 2010 – Inter) volt képes erre a bravúrra. Az edző így értékelt a világra szóló siker után: „Nem igazán ment nekünk az első félidőben, de a szünetben helyre tettem néhány dolgot. Nagy nyomás volt mindkét csapaton, az első 20 percben talán éppen az esélyesség terhe miatt játszottunk gyengébben. Nem találtuk saját játékunkat, de azután már felszabadultabban futballoztunk. Hihetetlenül keményen megdolgoztunk a sikerért. A lefújás után mondtam az ellenfél játékosainak, hogy tudom, mit éreznek, tudom, milyen elveszíteni egy finálét. Egyébként már a tavalyi BL-döntő elvesztése után nyilvánvaló volt, hogy ez itt az utolsó idényem. Hogy nyugdíjba megyek-e? A német kupadöntő után megmondom!”
Érdekességként elmondható, hogy a két csapat játékosai közül eddig egyedül a müncheni Anatolij Timoscsuk nyert európai trófeát – még 2008-ban a Zenittel az UEFA-kupát és az európai szuperkupát –, így teljesen érthető a mindent eldöntő gólt szerző Robben eufóriája: „El sem tudják képzelni, mennyi érzelem dúl most bennem. Hihetetlen! Sokan jöttek oda hozzám a múlt héten, és azt mondták, hogy gólt fogok rúgni. Gyorsan reagáltam találatomnál Franck Ribéry sarkazására, és a labda egyszer csak a hálóban volt. Nem találok szavakat... Amikor most betaláltam, az egész karrierem bevillant, olyan különleges ez, elmondhatatlanul különleges.”
A vesztes fél edzője, Jürgen Klopp nagyon sportszerűen gratulált az ellenfélnek, de megígérte, hogy látjuk még csapatát BL-döntőben: „Mondtam a játékosaimnak, hogy visszatérünk még, ha nem is ide a Wemleybe, de egy másik BL-döntőbe biztosan. Gratulálok a Bayernnek és Jupp Heynckesnek, tőle nem lehet sajnálni a győzelmet. Az elején jobbak voltunk, de a végén minden összejött a Bayernnek, és megnyerte a mérkőzést. Ha hatvannyolc éves vagy, és egy rekordokkal teletűzdelt idény után megnyered a BL-t, és megvan az esélyed a triplázásra, boldog lehetsz, hogy hatvannyolc éves vagy és nem huszonöt. Mert most már visszavonulhatsz...”
A mérkőzés jegyzőkönyve
Borussia Dortmund (német)–Bayern München (német) 1:2 (0:0)
London, Wembley Stadion, 86 298 néző, vezette: Nicola Rizzoli (olasz). Gólszerzők: Gündoğan a 68. (11-esből), ill. Mandžukić a 60. és Robben a 89. percben.
Borussia Dortmund: Weidenfeller, Piszczek, Subotić, Hummels, Schmelzer, Gündoğan, S. Bender (Şahin, 92.), Błaszczykowski (Schieber, 92.), Reus, Grosskreutz, Lewandowski. Vezetőedző: Jürgen Klopp.
Bayern München: Neuer, Lahm, J. Boateng, Dante, Alaba, J. Martínez, Schweinsteiger, Ribéry (Luiz Gustavo, 91.), Müller, Robben – Mandžukić (Gomez, 94.). Vezetőedző: Jupp Heynckes.
