Autóbuszokkal elvágták az útját, de a Fantom elillant
Elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket azok, akik beruháztak a Belgrádi Fantom című film forgatásába. Március utolsó napjaiban telt ház előtt mutatták be a kalandfilmet, s ami manapság sokaknak vágyálma, hosszabb időre elkeltek a jegyek, s még az sem zárható ki, hogy ismét felbukkannak a jegyüzérek...
De ki is az a Fantom, aki még ma is olyan élénk érdeklődést kelt? Híre külföldre is eljutott, mítoszok és legendák főszereplőjeként őrizte meg az emlékezet. Költött személy? Nem. Hús-vér ember. Vlada Vasiljević néven jegyezte be a belgrádi anyakönyvi hivatal.
1979-ben villámgyorsan híre kelt a fővárosban, az országban, majd az egész világon, hogy egy titokzatos fiatalember akkoriban elképesztő, óránként 200 km-es sebességgel száguldozik éjjelente Belgrád főutcáin, mindig azonos távon, a Slavijától a Kalemegdanig. Mint egy kaszkadőr, olyan hajmeresztően, vakmerően vágtatott. Kezdetben az utca hercegének, majd Fantomnak nevezték, s hősként tisztelték.
Népszerűsége napról napra nőtt, mert az átlagemberek a személyében olyan ellenállót tiszteltek, akinek volt mersze szembeszállni egy diktatórikus rendszerrel, a társadalomra rátelepedett hatalommal. Tekintélyuralmak ellenségként bélyegzik meg az egyénieskedőket, s semlegesítésükre törekszenek, sőt megsemmisítésüktől sem riadnak vissza. Ennek tudatában volt az éjszaka rejtélyes fejedelme is, s ezzel vívta ki helyét a mítoszok és legendák világában.
Honnan értesülhettek az emberek a fehér Porsche éjszakai ingyenes mutatványáról? Nem adható hiteles válasz. Egyesek azt állítják, hogy a Fantom a Studio B rádióállomásnak előre jelentette vágtázásának időpontját. Ez nem tűnik valószínűnek. Ha a hatalom szigorú hírzárlatot rendelt el, akkor ezt egy fővárosi rádióállomás sem sérthette meg. Valószínűbbnek tűnik, hogy a hír szájról szájra terjedt.
Az már nem találgatás, hogy egyre duzzadt a kíváncsiskodók tömege, ezrek, majd tízezrek gyülekeztek a jelzett útvonal mentén. Az erkélyek teherbírását próbára tette az összezsúfolódottak súlya. A fájós lábúak összecsukható széken, sámlin ülve könnyítettek helyzetükön.
Egyre hangosabb közröhej, mind ütemes, lelkes taps kísérte a Zastava típusú kincstári autók lemaradását a Porsche mögött, amelyről ma már tudjuk, hogy eltulajdonították, de azt már nem, kitől. Egyesek szerint Goran Bregović zenésztől lopták el. Mások azt állítják, hogy egy teniszezőtől, akinek nevét azóta sem derítették ki.
Folt esett a mundér becsületén. A rendőrség vagy – ahogyan akkoriban nevezték – a népmilícia minden rendelkezésére álló erőt mozgósított, hogy véget vessen megalázásának. Mindhiába. Szüntelenül fölsült. Egy Fordot is importáltak, de a Porsche, mint a pirosat jelző lámpák mellett, úgy elhúzott előtte. A karhatalom megkísérelte tőrbe csalni. Autóbuszokkal elvágták útját, de a Fantom elillant.
A népünnepély, a rabló-pandúr játék tíz napig tartott. Besúgó buktatta le a Fantomot. Néhány évi raboskodás után megszökött. Elkötött egy autót, végigszáguldott Belgrád főutcáján, s még ugyanaznap visszatért a börtönbe. Azzal védekezett, bizonyítani kívánta, hogy a rendőrség nem győzte le.
Szigorúan betartotta a házirendet, példás magatartást tanúsított, s büntetésének letöltése előtt kiengedték. Máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette közúti szerencsétlenségben. A mítoszok, a legendák kedvelői szerint egy erőszervezet nem felejt, nem bocsát meg. Elrettentő példát statuál.
Maradjunk annyiban, hogy a Fantom gyanút keltő körülmények között meghalt a hatalom jelenlétében!
Cápának képzelte magát
Amíg iskolatársaitól elrabolta zsebpénzüket, tornacipőjüket, tollkabátjukat, védelmi pénzt csikart ki kis bódék tulajdonosaitól, addig Mali Đolénak nevezték Đorđe Blagojevićot, Kumodraž belgrádi előváros lakosát. Falta a hazai gengszterekről szóló írásokat, sorozatokat, csodálta őket, s nyomukba kívánt lépni.
Pályafutásuk közötti néhány eltérő vonás ellenére több közös elem alapján a Fantom sajátos utódjának tekinthető. E két fővárosi fenegyerek eltulajdonított autóval őrülten száguldozott, kihívták maguk ellen az egész rendszert, bolondját járatták az egész rendőrséggel. Mindkettőjüket besúgók buktatták le. Meghaltak a hatalom jelenlétében.
Alvilági életét azzal kezdte, hogy védelmi pénzt vetett ki egy helyi boltosra, aki már rendszeresen fizetett a delikvensek ranglétrájának magasabb fokán álló személynek. Ez utóbbi találkozót beszélt meg a 17-18 éves suhanccal, hogy figyelmeztesse: ne üsse az orrát a nagyok dolgába! Mali Đole fegyverrel jelent meg a találkozón, s mielőtt még meghallgatta volna az intelmet, eszeveszetten lövöldözni kezdett. Annyira reszketett azonban a keze, hogy csak egy golyó fúródott új ellenfele lábába.
Mali Đole felbátorodott, zsarolta a boltosokat, vendéglősöket, aki nem fizetett, annak bombát dobott a házára. Rendőrökre is rálőtt. Egyidejűleg került szembe a hatósággal és az alvilággal, többé nem nevezték Mali Đolénak, hanem Ludi Đolénak.
Olykor kiruccant Görögországba, ott is fosztogatott, útlevél nélkül kelt át a határokon, Olaszországban is felbukkant, majd ismét megjelent Belgrádban. Ekkor már emlegették nevét az újságok. Hol itt, hol ott látták, kilőtt néhány golyót, a rendőrség nagy erőkkel körözte, üldözte a maffia is, elfognia azonban egyiknek sem sikerült.
Egy belgrádi bevásárlóközpontban felismerték. Számos sajtójelentés, fénykép tanúsága szerint nagyszámú páncélinges, állig felfegyverzett rohamrendőr bekerítette az épülettömböt, átfésülte minden zugát, Ludi Đolénak azonban nem akadtak a nyomára. A mindössze 19 éves, ifjú gengszter megtépázta az alvilág és a rendőrség tekintélyét.
