A magyar konyhának rengeteg olyan étele van, amely híres személyről kapta nevét. Azt, hogy kinek a kedvence volt a rigójancsi, a dobostorta, a Kugler-torta, a Kossuth-kifli, tudjuk, hiszen róluk nevezték el őket. Azonban az, hogy a vidékünkön élő népszerű emberek mit szeretnek főzni, melyik a kedvenc ételük, legfeljebb családjuk, baráti körük előtt ismeretes. Ebből a meggondolásból indítottuk havonta egyszer jelentkező rovatunkat, amelyben bemutatjuk egy közismert ember ízemlékeit, kedvenc ételeit. Lazukić Anna után most Szilágyi László vall olvasóinknak.
Amikor sok évvel ezelőtt Szilágyi László műtermében voltam és figyeltem, hogy a hatalmas kőkockát milyen erővel vési, faragja, formálja, többek között arra is gondoltam, hogy ehhez az erőhöz naponta többkilónyi húst, szalonnát, sonkát, kolbászt kell megennie. Ezért csodálkoztam el, amikor a napokban közölte velem, hogy ő vegetáriánus.
– A vegetáriánus étkezésről mesélhetek neked, és azt hiszem, hogy vidékünkön talán senki sem táplálkozik úgy, ahogy én. Gyere fel hozzám a várba, a 61-es műterembe, most ott vagyok igazgató, és elbeszélgetünk. Utazunk egyet egy növényevő ízvilágában.
A 61-es műterem tulajdonképpen egy szövöde, ahol művészi értékű faliszőnyegek készülnek. Elragadó a hangulat, a szövőszékeken dolgozó asszonysereg munkája. Lászlóval megbeszélem, hogy hamarosan ismét felkeresem, de akkor majd a műteremről készítek riportot.
– Örülni fogok. Egy éve igazgatok. A kezdetben nehéz volt, ugyanis itt mindig nő volt az igazgató. Kissé nehezen fogadtak el, de ma már megbarátkoztak velem. Sikerült egy jó légkört kialakítanom.
Irodája kicsi, de annál szebb a kilátás. Alattunk hömpölyög a Duna, itt ezen a szakaszon tengernyire duzzadt, a távolban a Szabadság híd fehérlik, a kamenicai park mögött templomtornyok keresztjei csillognak…
Gyönyörű. Itt valóban kellemes dolgozni. Ilyen kilátás mellett szívesen fogyasztanék el egy sült halat, de a jó pörköltet sem utasítanám vissza…
László zsebébe nyúl, kihúz belőle egy zacskót és kiteríti az asztalra.
– Ez volt ma a reggelim. Maradt egy kevés. Kóstold meg. Ez táplálkozásom alapja. Minden nap ezt eszem.
Magőrlemény. Nem rossz az íze.
Úgysem találnám ki, hogy miből készült a reggelid, ezért kérlek, áruld el nekem.
– Először is elmondom, hogy én gabonaevő vagyok. Kerek tíz éve. Nyolc éven át csak gabonafélékkel táplálkoztam, az utóbbi egy-két évben, amióta igazgató vagyok, és néhanapján vendéglőben kell étkeznem, időnként kiállításokon, fogadásokon részt vennem, megesik, hogy elfogyasztok egy halat, egy-két karika kolbászt. Tíz évvel ezelőtt Radovan Ždrale újvidéki amatőr szobrász és prózaíró elárulta nekem, hogy ő gabonaevő. Tehát vegetáriánus. A vegetáriánusok között több irányzat létezik, vannak makrobiotikusok, vannak gabonaevők, vannak növényevők… Radovan Ždrale írt egy könyvet azzal a címmel, hogy Egészségesnek maradni száz éven át (Zdrav sto godina), amelyben megmagyarázta, hogy az ember tulajdonképpen vegetáriánus. Az emberi test formája, működése bizonyítja azt, hogy mi növényevők, gabonaevők vagyunk. Mi például a fogakkal nem tépünk, hanem őrlünk, a húsevők gyomra rövidebb és a gyomorfala sima, a mi gyomorfalunk pedig bordázott, hogy fennakadhasson a gabona. A betegségek a húsételektől a sült és a főtt ételektől származnak. Ha a növényeket 36 Celsius-fok fölé melegítjük, rohamosan veszítik értéküket, csaknem a felét, ami azt jelenti, hogy az ilyen ételekkel való táplálkozás nem megfelelő. Jól lakunk ugyan, de szervezetünkben nem visszük be a kellő mennyiségű tápszert, ami előbb vagy utóbb valamilyen betegséget okoz. Filozófiám szerint a húsevő emlősök is tulajdonképpen növényevők. A ragadozó megöli a növényevő lényt, hogy azokhoz a tápokhoz jusson, amelyeket a növények tartalmaznak. Radovan Ždrale könyvében rengeteg receptet is leírt, de én ezek közül a receptek közül kiválasztva néhányat elkészítettem a saját receptemet, amely körülbelül húsz összetevőből áll. Sárga kukoricaliszt, fehér kukoricaliszt, hajdinaliszt, teljes kiőrlésű liszt, rozsliszt, árpaliszt, rizsliszt, szójahéj, hántolatlan köles, hántolt zab, szezámmag, korpa, búzacsíra, lenmag, nyers napraforgómag, mazsola, száraz élesztő, olívaolaj, tengeri só. Mindez megvehető a szakboltokban. Összekeverem, szójaszósszal ízesítem, vagy adok hozzá paradicsomot. Joghurtot. Olívabogyót. Naponta négy-öt olajbogyót megeszek. És eszek gyümölcsöt is. Naponta egyet. Mondjuk egy banánt. Vagy egy almát. E két gyümölcs a legegészségesebb, a legtáplálóbb.
Tíz éven át csak ezt a gabonakeveréket etted?
– Nyolc éven át, és még ma is ez a keverék étkezésem alapja. Bevallom, hogy az utóbbi két évben kissé fegyelmezetlen lettem, és néha nem tartom magam szigorúan gabonaevő étrendemhez, ám igyekszem minél kevesebb húst enni. Egészségi állapotomról elmondhatom azt, hogy ez elmúlt tíz év alatt beteg nem voltam, vérképem olyan, mint egy tizenkét éves gyerek vérképe, sokszor csodálkoznak is rajta az orvosok.
Mennyire könnyű Vajdaságban gabonaevőnek lenni?
– A kezdetben nagyon nehéz volt, de nem azért, mert nem jutottam volna hozzá a különböző magokhoz, őrleményekhez. Valamennyi itt megterem. Nehéz volt átállni, megszabadulni berögződött táplálkozási szokásaimtól. Ismerősi körömben voltak néhányan, akik követtek, de nem sokáig. Többen közülük azért hagytak fel a növényevéssel, mert mindig éhesnek érezték magukat. Elszántság, óriási akaraterő kell ahhoz, hogy ezen a tájon növényevő legyen az ember.
Erősebb táplálék hiányában nem ejted ki néha a kalapácsot a kezedből?
– Tény, hogy izomzatomból veszítettem, de ugyanakkor fejben erősödtem. Egy-egy szobor elkészítésekor most többet használom a fejem, mint azelőtt, így kisebb erőbefektetéssel is elkészül az alkotás. Mellesleg az erőm nem veszett el, könnyedén felfutok a hatodik emeltre.
Gasztronómiai rovatunkban ízekről is beszélgetünk. Milyen a gabonaevő ízvilága?
– Szegényes. A gabonaevéssel elveszítettem mindazokat az ízeket, amelyeknek a birtokában voltam még mindenevő korszakomban. De ahhoz, hogy valamit kapjunk, áldozatot is kell hoznunk érte.
Te mit kaptál?
– Egészséget. Száz évig akarok élni, és alkotni.
