Az eltakarítatlan hótorlaszok láttán a legtöbb autós csak akkor ül volán mögé, ha nagyon muszáj. Amennyiben behavazott utakon kényszerülünk autózni, nem árt tudni néhány dolgot.
Miután kiássuk a járgányt a hóbucka alól, ki kell nyitnunk az ajtót, és meg kell tisztítani a szélvédőt – még véletlenül sem forró vízzel, de még langyossal sem! –, ezekről már szóltunk egy korábbi cikkünkben.
Téli gumik nélkül eszünkbe ne jusson hóban útra kelni! A vonatkozó közlekedésbiztonsági rendelet egyelőre lehetővé teszi, hogy autónk télen is csak egy tengelyen, azaz két keréken „viseljen” téli gumikat, behavazott időben azonban enyhén szólva felelőtlenség csupán két téli gumival útnak eredni. Ha csak a meghajtott kerekekre, leggyakrabban az első két kerékre rakunk téli gumit, akkor az autó úgy viselkedik az úton, mint egy pótkocsis teherautó – a feneke kifarol, kibillen a kanyarban. Télen mind a négy kerékre téli gumit kell tenni! Gondoljunk arra, hogy egy kerék legfeljebb tenyérnyi felületen érintkezik a talajjal, a téli gumik jobban tapadnak, effektívebben kicsapják a kerék alól a latyakot, minél több ilyen gumi van a kerekeken, annál irányíthatóbb a jármű. Induláskor egy tágasabb útszakaszon érdemes néhány vészfékezéssel letesztelni, hogy mennyire csúszik az út, és hogyan viselkedik az autó.
Indulás előtt nem csak az első és a hátsó szélvédőről kell letisztítani a havat, hanem a tetőről is, ugyanis menet közben a fent lévő hó könnyen előrezúdulhat, és eltakarja a kilátást. Az sem igazán előnyös, ha a kocsitetőről a szél a mögöttünk haladók szélvédőjébe fújja a hótömeget. Behavazott utakon a kezdő vezetőknek nem kellene harmadik sebességnél magasabb fokozatot használniuk, ilyen körülmények között a váltófokozatok kapcsolása – mindenekelőtt emelkedőn és lejtőn – némileg módosul. Havas úton történő kapaszkodás közben a váltót egy fokozattal nagyobbra szokták kapcsolni, mint amikor az autó száraz úton mászik fel az emelkedőn, fontos szem előtt tartani azt is, hogy kapaszkodás közben nem szabad megállni! Ha útkereszteződés, lámpa stb. miatt mégis megállásra kényszerülünk, induláskor csak leheletnyi gázt szabad adnunk. Csúszós úton ereszkedéskor a szaggatott fékezési módszer alkalmazása a leghatásosabb: óvatosan megnyomjuk, majd némileg felengedjük a fékpedált. Ha lejtőn lefelé gurulunk, előnyös, ha egy váltófokozattal alacsonyabb fokozatba kapcsolunk, mint olyankor, amikor száraz úton ereszkedünk. Az automata váltóval felszerelt autókban gyakran találunk téli üzemmódot. Ha lámpához, stoptáblához stb. közeledünk, a fékezést kezdjük meg a szokásosnál korábban, ne tapossunk hirtelen a pedálba, hanem ilyenkor is fékezzünk szaggatottan! Kanyarodáskor is fokozatos sebességcsökkentés technikáját kell alkalmazni!
Az újvidéki közlekedési rendőrség közleménye szerint, amióta a havazás részlegesen megbénította a forgalmat, kevesebb baleset történik, mint egyébként. Sajnos ez valószínűleg csupán annak a következménye, hogy kevesebben ülnek autóba, nem pedig annak, hogy a vezetők csúszós úton figyelmesebbek. A székvárosban meglehetősen vadul vezetnek csúszós utcákon, sugárutakon is, az autók gyakran biliárdgolyóként ütődnek egyik hóbuckától a másikig. Esetenként úgy gurulnak a gyalogosok közé az átjárón, mintha a lámpa nem is pirosat mutatna. Meg sem próbálnak fékezni, hiszen „úgysem fog sikerülni”. A gyalogosok havas, csúszós időben zöld jelzéskor is csak akkor lépjenek le a járdáról, miután meggyőződtek arról, hogy nem száguld feléjük egy őrült sem!
****
Általánosságban: kerüljük a hirtelen kormánymozdulatokat és a hirtelen fékezést, gyorsulást. Autóúton ne próbáljuk megelőzni a hókotrót, nem tudhatjuk, milyen előtte az út! Néha nyomjuk meg a féket, villantsuk meg a féklámpát, hogy figyelmeztessük a mögöttünk közlekedőket! Út előtt ne az autó belső klímája szerint öltözködjünk, a tartályban pedig mindig legyen elég benzin, hogy melegben legyünk akkor is, ha elakadunk valahol...
