Elor Emina szemtelenül fiatal, és már hatalmas színházi siker áll mögötte. Palicsról indult, és jelenleg az Újvidéki Színház ban dolgozik. Huszonnyolc évesen több tíz fontosabb szerepet játszott, a Lucifer alakításáért tavaly Pataki-gyűrű Díj at kapott, de hét éves munkássága alatt ezen felül még kilenc rangos elismerésben, díjban részesült. Két próba között beszélgetek vele, nem az eddigi színészi pályafutásáról, hanem kedvenc ízeiről, ételeiről, italairól.
– Arra a kérdésre, hogy melyek kedvenc ízeim, nagyon nehezen tudok válaszolni. Sok ízt kedvelek, de manapság inkább a sós ételeket szeretem. Gyerekkoromban az édességeket faltam, ma már az édességek kevésbé érdekelnek. Gyerekkoromban kevesebb ízt kedveltem, nem szerettem a spenótot, az őszibarackot, a tej fölét. Ma már mindezt szeretem. Úgy látszik, ahogy nő az ember, ahogy öregszik, ízvilága is gazdagabb lesz. Igaz, a gyümölcsöknek ma sem vagyok különösebb rajongója, és tudom, hogy ez baj, de lehet, hogy majd később megszeretem. Ma sóspárti vagyok, és mivel nincs gondom a súlyfölösleggel, sem azzal, hogy könnyen magamra pakolnám a kilókat, azt eszem, amit kedvelek.
–Mit kedvelsz?
– A telt ízeket, a fűszeres, zsíros ételeket. Kimondottan kedvenc ízem, vagy ételem nincsen.
–Mindenkinek van kedvenc étele, azt gyakrabban készíti.
– Igen, a sült hús, a sült krumpli és a főzelék. Leggyakrabban ezt készítem magamnak, egyrészt azért, mert szeretem, másrészt azért, mert gyorsan elkészíthető. Az egytálételeknek nem vagyok a szakértője, de azokat is szeretem, a babot, a pörköltet, a lencsét. Tegnap éppen lencsét főztünk a színházban. Egy kis ünnepséget tartottunk, abból kifolyólag, hogy megkaptam a Pataki-gyűrűt. De nem én főztem. Németh Attila, a Dodó volt a főszakács, és voltak kuktái. Balázs Áron kollégám már főzött itt lencsét bográcsban. Ő volt a fő tanácsadó. A receptet nem tudom elmondani, de azt tudom, hogy a hagyma, a paradicsom mellett csak füstölt hússal ízesítettük, oldalassal, csülökkel. Szalonnát is akartam venni. Elfelejtettem, de a törött paprika és a babérlevél belekerült a bográcsba. Nagyon jól sikerült. Dodó az én ízlésemhez képest kissé sótlanabbul főz, de ez nem volt baj, utánasóztam.
–Mi az, amit először megtanultál főzni, sütni?
– A palacsintát.
–Nem ragadt oda a sütőhöz?
– Nem, sem a sütőhöz, sem a mennyezethez. Ma már mindenféle palacsintát készítek, édeset, sósat, rakottat... Otthon nemigen érdekelt a konyha, édesanyám főzött. Amikor Újvidékre kerültem és önállósodtam, akkor kezdtem el a konyhaművészettel foglalkozni. Szeretek főzni, csak sokszor nincs rá időm.
–Manapság, különösen a fiatalok kedvelik a pizzát, a különböző kínai ételeket, gyors ételeket.
– Én is kedvelem. Gyakran készítek a kínaihoz hasonló ételt sárgarépával, gombával, zöldbabbal, kukoricával, borsóval, káposztával hússal, különböző fűszerekkel, de a húst nem forgatom bele étkezési keményítőbe, és szójaszószt is csak mértékkel használok, meg aztán a zöldségeket ízlés szerint variálom.
–A színész munkaideje nem mondható hétköznapinak, nem a rendszeresség jellemzi életeteket, így étkezéseteket sem. Ma délelőtt is, délután is van próbád. Mikor tudsz főzni? Mondjuk ma mit reggeliztél?
– Tegnapról maradt halas szendvicset. Anyám különlegessége. Az a különleges benne, hogy bundás kenyérrel készül. A bundás kenyeret megrakom szardíniával, paradicsomot, paprikát, vagy olyan salátát vagy zöldséget teszek rá, amelynek éppen szezonja van, de savanyúsággal is lehet készíteni. Megszórom hagymával és reszelt sajttal. Ha kedvem van, akkor még majonézt is locsolok rá, de anyukám ételének alapja a bundás kenyér és a szardínia. A többi ízlés szerint adagolható. Tegnap este készültek a szendvicsek. Kettő maradt, egyet én ettem meg, másikat páromnak hagytam.
–Nemrég olvastam egy interjúdban, hogy a boldogságodhoz kell a színház, de kell egy autó, egy ház, egy férj és gyerekek. Akkor azt mondtad, hogy mindebből még csak a színház létezik. Most a párodat említetted. Ez azt jelenti, hogy vannak némi változások?
– Másfél éve a párom, de még nem a férjem, csak férjjelölt. Szabadkai. Főzni nem tud, ezt átengedi nekem, de szereti azt, amit készítek. Ha nincs időm főzni, akkor vendéglőbe megyünk. Ma ő visz el engem halpaprikásra, mielőtt visszautazna Szabadkára.
–Szereted a halat?
– Szeretem, de inkább különféle húsokat fogyasztok, leggyakrabban a csirkehúst. Ha nagyon éhes vagyok, akkor inkább húst eszem, mint halat. Különösen, ha szálkás a hal. Ma filézett harcsapörköltet fogunk ebédelni. Mivel délután még próbám van, a harcsapörkölthöz nem fehér bort iszom, pedig biztosan jól esne egy pohárkával.
