Hetek óta vívódott, próbált kiutat találni a saját életéből. Úgy érezte, összecsaptak a hullámok a feje felett, a házassága romokban hevert, és a munkahelyén is komoly gondok adódtak, nem lehetett biztos benne, hogy még a következő héten is lesz munkája és ezzel együtt fizetése, hogy egyedül el tudja tartani a kislányát, ha mégis a válás mellett döntene. Viszont nem volt az a könnyen megnyílós fajta, aki fűnek-fának panaszkodik, egyébként is úgy gondolta, hogy ha beszél róla, ha hangosan kimondja, akkor már nincs visszaút, a probléma valóságossá válik, de amíg csak magában tépelődik, addig van valami halvány remény arra, hogy magától megoldódik, minden jóra fordul, mint a mesében, vagy csak úgy eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Aztán mégis úgy döntött, felhívja gyerekkori barátnőjét, azon kevesek egyikét, akiket bizalmába fogadott, és beavatott az élete eseményeibe. A szokásos „Szia, hogy vagy?” formulával indította a beszélgetést, mert nem akarta egyből rázúdítani a gondjait a másikra.
– Szia, drágám, de jó, hogy hívsz, már vagy két hete nem beszéltünk, te jó ég, hogy rohan az idő! Képzeld, most jövök a fodrásztól, levágattam a hajamat, nagyon elégedett vagyok, annyira jól áll nekem, és tudod, kellett már a változás, nem bírom a monotonitást. Különben is azt mondják, új pasi, új frizura. Vagy azt nem is meséltem még neked, hogy megismerkedtem valakivel? Fantasztikus pasas, magas, izmos és jóképű, pont az esetem. Emlékszel, már középiskolában is az ilyen fazonokra buktam. Hát, szívem, látod, van, ami nem változik, most is egy ilyet fogtam ki. Azt ígérte, este elvisz vacsorázni, én választok éttermet, már kinéztem egy helyet a belvárosban. Csak nem tudom, mit vegyek fel oda, akármiben azért nem jelenhetek meg, mit gondolna rólam?! Szerinted a dögös vörös vagy a klasszikus kis fekete legyen? Így az elején még jobb, ha nem terítem ki az összes lapomat, igazad van, legyen a kicsit visszafogottabb. Jaj, addig még be is kell vásárolnom, üres a hűtő, de nem baj, mert pont most határoztam el, hogy egészségesebb ételeket fogok enni, sokkal több zöldséget, gyümölcsöt, zabpelyhet, teljes kiőrlésű mindenfélét, majd csinálok turmixokat meg kását is, azt mondják, ezek jót tesznek az emésztésnek. Na, majd meglátjuk, mindenesetre most erre jobban odafigyelek, gondolom, drágább is lesz, de hát az egészség az első, és fiatalabbak sem leszünk már. Gondold el, beiratkoztam egy jógacsoportba is. Hihetetlen, hogy ennyi mindenről lemaradtál, amióta nem beszéltünk. Szóval most munka előtt vagy után minden másnap megyek edzeni. Hahaha, el tudsz te engem képelni lefelé néző kutya meg kobrapózban? Hát én sem magamat, ügyetlenkedek nagyokat, a magzatpóz megy a legjobban. Vettem hozzá kellékeket is, szőnyeget, téglát, ruhákat. Amúgy láttad, milyen szuper nyár végi leárazások vannak most a boltokban? Néhol 70 százalékos árengedményt is láttam, ilyenkor kell jól bevásárolni lenge cuccokból, aztán abban meg csak reménykedhetünk, hogy nem megy ki a divatból egy szezon alatt. Bár ahogy elnézem, ez a nyár nem adja fel, még mindig 35 fok van, borzasztó, szörnyen megvisel, szinte folyamatosan fáj a fejem. Azt terveztem, hogy az idén majd sokat járok strandolni, tudod, mennyire szeretem, amikor szépen lebarnul a bőröm, de ilyen hőségben még a vízpartra sem volt kedvem elmenni. De ne csak én beszéljek, te hogy vagy? Szerettél volna mesélni valami?
– Hát, tudod, nálam az van, hogy úgy néz ki, csődbe megy a cég, a főnököm hozott egy rossz döntést, és lehet, hogy mindannyian elveszítjük a munkánkat. Itthon meg képzeld – valójában ezt akartam veled megvitatni…
– Ó, drágám, nagyon sajnálom, de most le kell tennem, ne haragudj, úgy hallom, valaki hív a másik vonalon, majd máskor beszélünk, és elmeséled, jó? Szia, puszi, puszi!
Nyitókép: Pixabay
