A hármas határ szegletében, az egymással szomszédos Majdányon és Rábén a kifejezett elvándorlás ellenére is van élet. A Vadvirágok Művelődési Egyesület elnökével, Mihók Kucora Eszter magyartanárral, a törökkanizsai községháza fordítójával, a Magyar Nemzeti Tanács tagjával az egyesület munkájáról, megtartó erejéről beszélgettünk:
– Nem csüggedünk, az energiánkat arra összpontosítjuk, hogy hogyan és mit tudunk tenni közösségünkért. A megtartó erő nem csak szólam, azért dolgozunk, hogy legyen jövőnk.
A Vadvirágok Művelődési Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy a rendezvényeken, hagyományápoláson, kulturális eseményeken, vallási ünnepeinken keresztül erősítse a közösség összetartozását. Jelképesen, mint a vadvirág, amely a bánáti szikesen, az ideálisnak korántsem mondható körülmények között is újra és újra kinyílik, él és élni akar. Kevés pénzből, de jó akarattal sok mindent meg tudunk szervezni. A vészharangok állandó kongatása helyett olyasmivel foglalkozunk, ami szebbé teszi az ünnepeinket.
Nemrégiben sikerült felújítani a majdányi művelődési házat, amikor is egy jól sikerült teremavató ingyenes bált szerveztünk. Most a nyári hónapokban különféle rendezvényeket tartunk. Három éve tartottuk meg először a Majdányiak és Rábéiak találkozóját, aminek nagy visszhangja volt, tavaly is sokan összejöttek, hazalátogattak a falunkból elszármazottak. Már a küszöbönálló következő találkozóra készülünk, Majdány központjában tartjuk meg július 12-én a Majdány–Rábé helyi közösség napját és a majdányiak és rábéiak III. találkozóját. Az utcabállal, élő zenével kísért rendezvényen szívesen látunk mindenkit, aki a szívében őrzi a szülőfaluja meleg szeretetét, bárhová is vetette a sors szele.
Van nálunk egy lelkes kis csapat, sok a teendő, de a jó elképzelésekhez mindig lehet támogatókat találni községi és szélesebb körben is. A falura nem úgy tekintünk, mint ötven éve, amikor a fejkendős nénikék adták tovább a hagyományokat, népszokásokat. Sikerült valamennyit átmenteni ezekből a szokásokból. Igaz, hogy az EU határán vagyunk, mégis nagyon távol tőle, az évi egyszeri határnyitás eddig nem hozott számunkra semmi kézzelfoghatót. De ez nem lehet kifogás, hogy jobb életet éljünk.
Egyre több vidéki vásárol ingatlant, elhagyott, gazdátlanul álló házat, Magyarkanizsától Újvidéken keresztül Belgrádig. Az ingatlanok ára még mindig nagyon alacsony, bár már tapasztalható kis elmozdulás felfelé, de még mindig lehet 2-3 ezer euróért rendbe hozható házat venni nagy portával és kerttel. A körülményekhez képest rendezett képet mutat a két faluból álló helyi közösségünk. Pályázatokon veszünk részt, próbáljuk csinosítani a környezetünket. Egyesületünk mindent felvállal, ami a közösséget szolgálja. Én 25 éve kerültem Rábéra, és itt is szeretnék maradni – mondta a mindig bizakodó Mihók Kucora Eszter.
