A magyar nemzet köztudottan lovas nemzetként vonult be Európa köztudatába. A lovas íjászainktól rettegett mindenki: „A magyarok nyilaitól ments meg minket, Uram.” A több mint ezer évvel ezelőtti portyázásainknak régen vége. A lovas őseink kései utódai, a mai lovas íjászok azonban egyre népszerűbbek. A könnyűnek egyáltalán nem nevezhető sportág hazai, vajdasági művelői közül élen járnak az adai lovas íjászok, élükön Boldizsár Kornéllal, aki „harcostársával”, a szintén adai Nagy Csabával május elején Lengyelországban, Grünwald közelében részt vett egy lovasíjász-tornán. Kornél Magyarország, Csaba pedig Szerbia színeiben versenyzett.
– A hat országból, a házigazda lengyelek mellett Magyarországról, Németországból, Franciaországból, Svédországból és Angliából érkezett lovasíjász-csapatok háromnapos tornán vettek részt. A három állomásból (Lengyelország, Franciaország, Németország) álló versenysorozat első állomása volt Grünwald, utána következik Franciaország, majd Németország. Évente más-más országok szervezik meg a versenysorozat egyes tornáit.
Adán a lovas völgyben a Katlan néven bejegyzett civil szervezetünk rendszeresen tart lovasíjász-versenyeket és bemutatókat a 99 méter hosszú magyar pályán. Itt készültünk a lengyelországi háromnapos tornára is. Hogy a különböző versenyekre fel tudjunk készülni, építünk lengyel és koreai lovasíjász-pályát is. Ezek eltérő követelmények alapján készülő, de lefektetett szabályrendszerben működő pályák. A lengyel pálya egy erdei vadászat, ők így nevezik, ötszáz métertől egy kilométer hosszú lehet, a lovas íjász lovon vágtat egy pályán, és jobbról-balról sorban el kell találni a pálya mentén felállított különböző távolságra lévő célpontokat. A lovat is tudni kell irányítani, közben meg célba lőni íjjal.
A Kassai Lajos-féle magyar lovasíjász-klub zárt rendszerű, csak tagok versenyezhetnek, ha lerakták a vizsgát, kemény feltételeknek kell eleget tennie annak, aki ide be kíván jutni. Ők nem versenyeznek lengyel és koreai pályán. Lengyelországban a három nap alatt, mind a három említett lovasíjász-pályán versenyeztek a csapatok. A magyar csapatban rajtam kívül rajthoz állt Ruszák Mátyás, aki világszerte számos lovasíjász-versenyt nyert már. Gulyás László volt még a magyar csapatban. Csaba barátom Adáról egyéniben versenyzett szerb zászló alatt.
A magyar csapattal a grünwaldi tornán összesítésben a második helyen végeztünk a lengyel házigazdák mögött, ami kimagasló eredmény, hiszen a lenyelek otthon, saját pályán, saját lovakkal álltak rajthoz. A harmadik helyet a svéd csapat szerezte meg. A gondot az jelentette, hogy utolsóként választhattam lovat, olyan állatot kaptam, amely már nem kellett senkinek. Végül a szervezők hoztak egy használható lovat, hiszen a találatok mellett a gyorsaság is számít, és nem mindegy, hogy kezelhető-e a ló. Első nap megengedték a harci nyereg használatát, amelyben biztonsággal tudok ülni, de másnap már nem használhattam ezt a nyerget, állítólag feltöri a ló hátát – idézte fel Kornél a lengyelországi lovasíjász-torna élményeit.
A lengyelországi lovasíjász-tornán egyéniben Kornél a 8., Csaba pedig a 15. helyen végzett.
