Az elmúlt nyáron kezdett bele Istenes Irén adai nyugdíjas azoknak az egyházi textíliáknak a hímzésébe, amelyek elkészítése csaknem egy évet vett igénybe, és amelyeket az adai Szentháromság katolikus templomnak adományozott. A hetvenéves kézimunkázó asszonytól megtudtuk, hogy a nyár elejére 1650 munkaóra alatt fejezte be a harminc négyzetméternyi, tizenhat kisebb-nagyobb darabból álló oltárterítő-készletet, amelyet fehér anyagra fehér selyemcérnával hímzett ki. Istenes Irén kisebb-nagyobb intenzitással hat-hét éves kora óta kézimunkázik, ami megnyugtatja, örömet szerez neki a szépen kidolgozott kézimunka látványa, különösen, ha azok nemcsak mutatósak, hanem hasznosak is. Megjegyezte, hogy a templomi terítőket nagyon szívesen, örömmel és buzgalommal csinálta, azóta pedig egy újabb oltárterítő-készlet kivarrásába is belekezdett.
– A Szentháromság katolikus templom számára készítettem az egész garnitúra hímzést, ami a szentélytől az ajtóig van elhelyezve mindegyik oltárhoz és szoborhoz kisebb-nagyobb méretekben. A terítőkre szőlős mintát hímeztem, amit nem én találtam ki, hanem óvodás koromban láttam Magyarkanizsán a templomban, ahova eljártunk misére. A templomban mindig megcsodáltam az ottani szép terítőt, amin szőlők voltak, és egész életemben végigkísért, hogy én ezt egyszer kivarrom. Most eljött az ideje, hogy kivarrjam, és nekifogtam – mesélte Istenes Irén. – Először csináltam egy mintát, hogyan is nézzen ki a terítőt. A templomban összeszedtem a méreteket, amiben Klárika segített. Mindent előkészítettem, és elkezdtem varrni. Közben kérdezgették az ismerősök, hogyan haladok. Mondtam nekik, hogy halad, és egy év múlva kész lesz. Egyszer Palatinus Zoltán, a pasztorális tanács tagja rákérdezett, hogy elkészül-e a hímzés február 12-re, amikor is hálaadó misét mutatnak be a templom felújítása alkalmából. Mondtam neki, hogy egyelőre van még bőven dolgom vele, ezért arra kért, hogy legalább az oltárterítőt készítsem el. Így meglett a nagyobb darabokból a terítő a fő- és a két oldaloltárra, a szentélyre, valamint a szószékek számára két darab. Szungyi Károly esperesplébános nagyon megörült, amikor átadtam neki a terítőket. Meglepődött, és elmondta, hogy erre nem számított, mert ezeknek a kézimunkáknak az elkészítése sok pénzbe és munkaórába kerül. Addig, amíg elkészült, az nyolc hónap munkájába telt. Ez napi öt óra tiszta munkát jelent. Aztán rádolgoztam még a hiányzó részre, ami a nyár elejére lett készen. Így meglett a hímzés a Fájdalmas Szűzanya-szoborhoz, a lourdes-i barlanghoz, valamint a Szent József- és a Szent Antal-szoborhoz. Nagy örömömre mindegyik terítő felkerült a helyére június végén Zsellér Attila atya ezüstmiséje alkalmából – hallottuk a kézimunkázó asszonytól.
A tizenhat darabos oltárterítő-készletben vannak kisebb-nagyobb méretűek. Egyik-másik hosszúsága a négy és fél métert is eléri, a szélességük a két métert is. Istenes Irén elmondta, hogy az alapanyagot teljes egészében maga vásárolta meg. A kézimunkákhoz harminc négyzetméternyi szövetet használt fel, valamint fehér selyemcérnát, amiből nem tudta megmondani, hogy mennyi fogyott el. Megjegyezte, hogy rengeteg munkát ölt a terítők elkészítésébe, összesen 1650 munkaórát. Hozzátette, hogy nekifogott az újabb egyházi terítők elkészítésének is. Az esperesplébánosnak már megmutatta motívumokat, amelyek között lesz kék és zöld színnel díszített búzavirág, aranyszínű búzakalász és kereszt. Reméli, hogy ezek elkészítéséhez már nem kell egy év, hanem rövidebb idő alatt végez velük.
Nyitókép: Csincsik Zsolt felvétele
