Löszfal alatt

Kishegyesen a Hegyalja utca nem mondható tipikus utcának. Zsákutca, csak az egyik felén vannak házak, maga az út egyszer csak egy hatalmas, füves területbe torkollik, a hiányzó házsort egy csaknem 10 méteres löszfal pótolja. Már így magában is van egy igazán sajátos hangulata, ami miatt az ember jól érzi itt magát.

Év közben a kishegyesiek kisebb rendezvényeket tartanak itt, de van olyan is, hogy csak kisétálnak ide. Ha a hely eleve adott hangulatához hozzáadunk egy kis fényfestészetet, sok jó együttest, hatalmas tábortüzeket, rohangáló gyerekeket, a fesztiválon készült lángost és rozét, akkor megkapjuk a Dombos Fest hangulatát.

Így volt ez az idén is, a 24. Dombos Fest hozta a megszokott, jó hangulatot, a találkozások örömét, a bulizások eufóriáját és a másnap gyötrelmeit. A fesztivál mottója a Let’s dance volt, és a zenei kínálatot is igyekeztek ennek megfelelően összeállítani. Shantel, a nagy sikerű Disco partizani előadója igazi pörgős, nemzetközi produkciót hozott Kishegyesre, de az Aurevoir is megmozgatta a közönséget. A folkudvarban a legkisebbeknek lehetőségük volt népzenére táncolni, és kicsit tanulni a népzenéről. A Dombos pincében zajló after partik is említést érdemelnek, hiszen akinek nem volt elég a „nagy Dombos”, az itt folytathatta bulit hajnalig.

Pár szó az idei kedvenc fellépőmről is, a Szent Efrém férfikarról is. Ismert és kevésbé ismert számokat dolgoztak fel, saját szavaikkal „szent efrémesítették”. Ez volt az a koncert a mostani Domboson, amikor nem császkáltam, nem beszélgettem senkivel, hanem leültem egy pohár rozéfröccsel és élveztem a zenét. Remélem, még sok ilyen lesz jövőre, a jubiláris 25. Dombos Festen!