Jelenleg 350 dinár körül mozog a malac élősúlya, ami jelentős növekedés az elmúlt időszakhoz képest. Ez nyilván annak tulajdonítható, hogy közelegnek az ünnepek, amikor több malachúst fogyasztunk, az ünnepi, újévi asztalra is leginkább az kerül, de a báli időszak is megkezdődött. Nem kivitelre szánják a malacokat, nincs is olyan fajta igény. Az adorjániak például viszonteladóknak is, de leginkább a Kontakt cégnek adják el a sertést. Habár az aszály azért ebbe is beleszólt, kevesebb takarmánynak való termett, megnövekedett a tápok ára, de mint mondják, valamivel foglalkozni kell. Forgatni kell a pénzt, mert a parasztember olyan, hogy megszokta a munkát, még ha azon hatalmas hasznot nem is lát, nem tud tétlenül ülni. Reméli a jót, a még jobbat, ami nem nagyon akar eljönni, mégis teszi a dolgát.
Szabó József farmján több száz kismalac van az ólakban, mind arra vár, hogy felcseperedjen és aztán eladósorba kerüljön. A gazda növénytermesztéssel is foglalkozik, de még van tavalyi kukoricája, így nincs nagy gondban. Emellett spenótot is termeszt, amit szintén a környéken, Martonoson értékesít, tehát szinte minden helyben marad, legalábbis felvásárlók után nem kell kutatni, és messzire szállítani, ami elég nagy előny. A Gebi céggel van szerződése, onnan szerzi be a takarmányt.
– A családi gazdaságot a két fiammal irányítom, már régóta. Helyszűke és gazdasági megfontolás eredményezte azt, hogy nem hizlalunk, hanem a malacokat adjuk el, ebben láttunk fantáziát. Kocáink vannak, azok fialnak. A takarmány szerencsére megtermett, de a Gebi céggel is van szerződésünk, amely biztosítja ezt. Egész évben gyenge ára volt a malacnak, ami most látszik elmozdulni. Terveztünk egy bővítést, felépítettünk egy új helyiséget, ami három éve már üresen áll. A berendezést meghoztuk Németországból, itt áll, beszerelésre vár, de afelé kacsintgatunk, hogy megelégszünk a jelenlegi állománynagysággal, nem fektetünk be. Jelenleg 340–350 dinár körül mozog a malac ára. A Kontaktnak adjuk el, és szerencsére a kifizetéssel sincs gond – magyarázta Szabó József. A 280-ról 350-re ugrott ár kedvez a gazdáknak, akik egyre kevesebben vannak. Sokan fel is számolták a gazdaságot.
– Kezdetben Szerémségbe és Mácsvára szállítottuk a malacainkat továbbhizlalásra, de már most több mint egy éve ezt az együttműködést itthonira váltottuk – mondta a gazda.
Adorjánon azért vannak még sertéstenyésztők. Vajda István is egy közülük, aki több mint tíz éve cserélte le a gyári munkáját otthonira, azóta helyben tenyészt és ad el malacokat. Kocái és kanjai is vannak, így a szaporodás is természetes úton, helyben történik.
– Negyvenöt kocám van, nyolcvan kismalac és két kan tartozik az állományba. Az elmúlt év a sertéstenyésztőkre nézve katasztrofális volt, és sajnos továbbra is nehézségek várhatóak. Már a második tonna késztakarmányt veszem, amivel kicsit pótolom a saját takarmányt. Ez már egy nagy mínusz, mert a készpénzt beleölöm a takarmányba, ami esetleg egy kis jövedelmet adott volna. Most az ünnepek közeledtével kicsit feljebb van a jószágár, de sajnos elég kevés ünnep van egy évben. Egy ünnep nem tud megmenteni egy egész évet. A kukorica aflatoxinos, ez is nagy baj. Ezen a kis minőségtelen, száraz babirkán, ami kalória nélküli szinte, nehezen nő meg a kismalac. Ha fiatal lennék, és most kezdeném a sertéstenyésztést, nem tudom, hogy el merném-e vállalni. A támogatással se lehet dicsekedni, de az az egyetlen, ami által a kiadásokat fedezni tudjuk. 1200 dinár egy koca vérvétele, a kané pedig 5600, akkor el lehet gondolkodni azon, hol éri meg… Csinos kis összegeket ki kell fizetni – mondta az adorjáni gazda.
Önkormányzati és állami támogatás is akad, de a gazdák akkor sem felhőtlenül elégedettek, viszont az biztos, hogy hétvégére kell a hús, hiszen szombaton lesz az adorjáni Hurka- és Kolbászfesztivál, és arra készülnek a helyiek.
