Szabadka város napja a hagyományokhoz híven az idén is a fúvószenekar fellépésével vette kezdetét, ezt az ünnepélyes zászlófelvonás, majd a városi képviselő-testület díszülése követte. A díszülésen kiosztották a Pro Urbe díjakat is. Az idén Petz Galler Marikának, Pecze Mihálynak, Tilly Róbertnek és a Szabadkai Népszínháznak ítéltek oda az elismerést.
A díszülés kezdetén Kern Sólya Mária, a városi képviselő-testület elnök asszonya köszöntötte a vendégeket, akik jelenlétükkel megtisztelték ezt az eseményt, többek között a partnervárosoknak a magyarországi, horvátországi, montenegrói és romániai képviselőit, az egyházközösségeknek, a környező településeknek és a nemzeti tanácsoknak a képviselőit, Fehéroroszország és Oroszország belgrádi nagykövetségének, továbbá a szabadkai magyar és horvát főkonzulátusnak a képviselőit, valamint a megjelent tartományi és köztársasági képviselőket.
Modest Dulić, Szabadka polgármestere beszédében az elmúlt egy év eredményeire tekintett vissza, melyeknek fontos mozzanatát a külföldi befektetőkkel való tárgyalások jelentik. Mint kiemelte, a külföldi tőke vonzása mindennapi munkájuk részévé vált, s máris jelentős eredményeket mutathatnak fel ezen a téren.
– Városunk napja, szeptember 1-je jó alkalom arra, hogy összegezzük mindazt, amit egy év alatt tettünk. Már korábban is hangsúlyoztam, mennyire fontos lenne tömörülnünk a lényeges projektumok körül, például a Népszínház vagy Palics kapcsán, s mindenképpen meg kell még oldanunk a munkanélküliség problémáját. A Népszínház építésének történetében a meg nem értés dominált, nagyok voltak az ambíciók, melyek nem feleltek meg gazdasági lehetőségeinknek, kulturális örökségünknek, valós igényeinknek. Nekünk jutott az a hálátlan feladat, hogy ezt a kérdést megoldjuk, de két év szünet után végre folytatódik az építkezés, és megkezdtük a zsinagóga homlokzatának felújítását is, két-három éven belül teljesen befejezzük a munkálatokat.
A polgármester Palics kapcsán elmondta: ezzel külön kell foglalkozni, mert egyrészt a benne rejlő idegenforgalmi lehetőségek kiaknázatlanok, másrészt a meglevő forrásainkat nem óvjuk kellőképpen, s a jövőben tervszerűen kell hozzáállni ehhez a kérdéshez. A Masterplan projektum megvalósítása jövőre veszi kezdetét, a Női strand és a Vigadó felújítása után a Férfi strand rekonstrukciójára is sor kerül, és a tervek szerint egy akvapark is épül. Kiemelte: igyekeznek szociálisan felelősségteljes politikát folytatni, a lakosság legszegényebb rétegének igyekeznek segíteni, nagy hangsúlyt helyeznek a szociális védelemre, újításokat vezettek be a tömegközlekedésben, több épületet renováltak, és a Szabadkai Rádió hosszú évtizedek után saját helyiséget kapott. A polgármester még hozzátette: az elért eredmények ellenére is kritikusan kell megítélni a meghozott határozatokat, döntéseket, annak függvényében, hogy azok milyen hatással lesznek a szabadkaiak életére. Feltette a kérdést, hogyan lehet egy széles koalícióban, amelyben különféle programjuk van a politikai partnereknek, konszenzusra jutni a kulcskérdésekben, melyek a közösség fejlődését, az egzisztenciális érdekek kielégítését szolgálják. Szerinte létezik elegendő akarat és energia, hogy jobbá tegyék a helyzetet, kérdés azonban, van-e elegendő akarat arra, hogy túllépjenek a kevésbé fontos különbségeken, és a személyes érdekek helyett a közösség érdekeit tartsák szem előtt. Ehhez ugyanolyan bölcsesség és kompromisszumkészség szükséges, mint 1779-ben, amikor lemondások árán szabad királyi várossá lettünk – mutatott rá.
Kern Sólya Mária az egybegyűltekhez szólva elmondta, a város a történelmi viharok közepette is viharosan fejlődött, de felmerül a kérdés, milyen városban élünk mi ma.
– Akik először látogatnak el városunkba, csodálattal járják körül városházánkat, épületeinket, mi azonban sokszor hajlamosak vagyunk csak a gondokat látni. Egy évvel ezelőtt nagy reményekkel és sokkal nagyobb optimizmussal köszöntöttem önöket, mint ma. Tisztában voltunk vele, hogy nem lesz könnyű az általános nehéz gazdasági helyzetben és a nagyon változó politikai körülmények között dolgozni. Egyetértésről és toleranciáról beszéltem, ezekről ma már óvatosabban fogalmaznék. A fontos dolgok megoldása sokszor háttérbe szorult, mert nem tudtunk közös nevezőre jutni, és nem minden esetben értettünk egyet, mi is a közös cél, ami nélkül nehéz eldönteni, merre kellene haladni. Az ünnepre való tekintettel félretesszük sérelmeinket, és hiszünk abban, hogy a helyzet jobb lesz. Tudjuk, ennek érdekében mindannyiunknak tenni kell, kemény munkával, nagy adag őszinteséggel és egymás kölcsönös megbecsülésével – mondta a városi képviselő-testület elnöke, hozzátéve, az idén nem tudtak egyetértésre jutni a díszpolgári cím odaítélésében, ami úgyszintén azt tükrözi: nem elég egységesek.
Szabadka városa minden évben Pro Urbe díjat adományoz azoknak, akik kiemelkedő alkotásaikkal és tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak Szabadka tekintélyének, anyagi és szellemi értékeinek növeléséhez. Az idén Petz Galler Marika színésznő, operaénekesnő, Pecze Mihály egészségügyi dolgozó és a szabadkai Vöröskereszt titkára, Tilly Róbert publicista, fordító, zenész, valamint a Szabadkai Népszínház nyerte el ezt a díjat. Petz Geller Marika nevében Körmöci Petronella színésznő, a Népszínház nevében pedig Ljubica Ristovski, az intézmény igazgatónője vette át az elismerést.
Ljubica Ristovski elmondta, számukra ez az irántuk való hála kifejeződése mindazért, amit olyan nehéz körülmények között tettek, elértek, hiszen a Népszínház társulatai még ilyen nehéz helyzetben is több mint hatvan színházi elismerést szereztek az elmúlt években.
– Számomra ez nagyon jelentős elismerés, attól függetlenül, hogy a csaknem negyven éves tevékenységem alatt sok alkalommal ért kellemes meglepetés, elismerés olyan emberektől, akiknek valamilyen úton-módon segíteni tudtam – mondta Pecze Mihály. – Ez a díj megkoronázta ezt a majd negyven éves tevékenységet, és nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik felismerték munkásságom értékét. Boldog vagyok, hogy ez által az elismerés által bebizonyosodott az is, hogy az elmúlt években sok millió ember számára tudtam megfelelő segítséget és támaszt nyújtani.
– Nagy lelkesedéssel indulok a jövő tervei felé, számomra ugyanis ez a díj nagy lökést ad, hogy még intenzívebben fordítsak, írjak, zenéljek. Nagyon hálás vagyok az elismerésért – nyilatkozta Tilly Róbert, aki 1999-ben már a Bodrogvári Ferenc-díjat is kiérdemelte.