Sajnos nem mindig megy zökkenőmentesen a szomszédokkal való együttélés, néha szándékos bosszantás áll a háttérben, máskor csak nemtörődömség vezet a viszályhoz, a helyzet azonban néha annyira elfajul, hogy a felek a bíróságon kötnek ki. Ez történt Virág Ibolyával és Berta Mihállyal is, akiknek a diófa miatti ügye a napokban bejárta a helyi sajtót.
Az eset még két évvel ezelőtt történt, de csak most született ítélet az ügyben – Berta Mihály javára. Mint a felek szavaiból kiderült, Virág Ibolya többször is kérte szomszédját, hogy vágja le a diófa ágait, melyek átnyúlnak hozzá, és rongálják a házán a cserepeket és a kéményt, Berta Mihály azonban erre nem volt hajlandó, mert mint mondta, az ágakon már megjelent a termés, és ilyenkor már nem szabad bántani a fát, másrészt így elesett volna a termésből származó bevételtől is. Virág Ibolya végül úgy oldotta meg a kérdést, hogy felbérelt valakit, aki levágta az udvarába átnyúló ágakat, Berta Mihály viszont ezek után a bírósághoz fordult.
Ibolya előtte a kommunális felügyelőségtől kért segítséget, mivel azonban nem közterületről, hanem magánterületről volt szó, azt mondták az asszonynak, hogy nem illetékesek az ügyben. Ibolya azt állítja, ennek ellenére valaki a felügyelőségről azt tanácsolta neki, hogy vágja le ő az ágakat, ezért is szánta rá magát erre a lépésre, de mint a Pannon Televízió beszámolt róla, a kommunális felügyelőségnek dokumentumai vannak arról, hogy ilyesmit nem mondtak az asszonynak a telefonos beszélgetés során, hanem azt tanácsolták, forduljon a bírósághoz, mint ahogy minden olyan esetben a bírósághoz irányítják a feleket, amikor nem illetékesek a probléma megoldásában.
A bíróság Berta Mihály javára ítélt, és 111 500 dináros büntetést rótt ki a nyugdíjas asszonyra, vagyis tízévi termés árát kell kifizetnie szomszédjának, aki az ágak levágásával elesett ettől a bevételtől, továbbá a 20 ezer dináros perköltséget is ki kell fizetnie. Mivel azonban Ibolya ennek nem tud eleget tenni, a bíróság nyugdíja felét zárolta.
Józsa László ügyvéd elmagyarázta, hogy a vagyonjog egyik alaptétele, hogy mindenkinek joga van a tulajdonában lévő ingatlant, vagyontárgyat birtokolni és háborítatlanul használni. A törvény kétfajta védelmet biztosít, mégpedig a tulajdonra és a birtokra való védelmet. A tulajdonra való védelmet csak a tulajdonos, a birtokra való védelmet viszont a tulajdonos és a használó is kezdeményezheti. Elmondta, a médiában port kavart történet klasszikus esete annak, hogy a bíróságnak lehetősége van védelmet biztosítani a tulajdonra, vagyis hogy mindenki a saját tulajdonában lévő vagyontárgyat nyugodtan használja, tulajdonjogát nyugodtan és háborítatlanul érvényesítse. A birtokháborítás már más jellegű, ilyen, amikor valakinek van egy háza, és a szomszédja ledönti a kerítést, mert úgy gondolja, hogy ott fog ezentúl átjárni, vagyis a fennálló birtokállapotot önhatalmúlag megváltoztatja.
– A birtokháborítás egy adott, időben meghatározható eseményhez köthető, ezért ez harminc napon belül peresíthető, a diófás eset azonban nem egy jól körvonalazható időpontban kialakult helyzet, hanem egy folyamat eredménye volt, amikor is az ágak átnőttek, kárt okoztak, vitát gerjesztettek a két szomszéd között. Virág Ibolya addig a pontig helyesen járt el, hogy felszólította a szomszédját, hogy hárítsa el a háborítást, vagyis vágja vissza a diófa ágait. Csakhogy miután ez süket fülekre talált, semmiképp sem lett volna szabad, hogy a más tulajdonában lévő diófát elkezdje vágni. Ehhez csak akkor lett volna joga, ha erre őt jogerős bírósági ítélet feljogosítja, így azonban az önbíráskodás bűncselekményét követte el, s ezért ítélt a bíróság a diófa tulajdonosának javára. Amennyiben valakinek jogvitája van valakivel, akkor a bírósághoz kell fordulni ahelyett, hogy önhatalmúlag cselekedne, mert azt kockáztatja, hogy önbíráskodás miatt büntetőeljárást kezdeményeznek ellene, melyet a sértett fog elindítani, s az így okozott kárt is meg kell térítenie. Vagyis ha Virág Ibolya a bírósághoz fordul segítségért jogai érvényesítése végett, az ügynek más kimenetele lett volna – magyarázta az ügyvéd.
Azt is elmondta, hogy bár a felügyelőség nem mindig illetékes egy-egy ügyben, nem célszerűtlen kihívni őket, hogy ha belefér a hatáskörükbe, jegyzőkönyvezzék a helyszínen tapasztalt tényállást.
Józsa László rámutatott, az emberek sokszor úgy érzik, drága dolog bírósághoz fordulni, ügyvédet alkalmazni, néha viszont a végkifejlet sokkal drágább tud lenni, ha önbíráskodó módon járnak el a polgárok, aminek a végén büntetést kapnak és kártérítést kell fizetniük.
