Nemrégiben sikerült eladni a csődeljárás alatt álló November 29. húsárugyár felszerelését, munkagépeit, melyekért mintegy 48 millió dinárt fizetett a vevő. Habár valószínűleg a felszerelésen ócskavasként fognak továbbadni, az ezért kapott összeg nem lebecsülendő, s újabb hitelezők kaphatják vissza a pénzüket. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a gyár egykori dolgozói is számíthatnak arra, hogy megkapják a vállalattól az őket megillető pénzt, azonban egy lépéssel közelebb vannak ahhoz, hogy sorra kerüljenek és hogy a csődeljárás is lezáruljon.
A termelés visszaesése és annak magas fix költségei vezettek oda, hogy a November 29. húsfeldolgozó gyár egyre nagyobb adósságokat halmozott fel, mely több mint tizenöt éve azt eredményezte, hogy csődeljárást indítottak a gyárban – először. Habár az állam ezek után hitel formájában egy nagyobb összeggel segítette a gyár újbóli beindítását, az már nem tudott ismét annyira megerősödni, hogy önállóan is boldoguljon a piacon, így 2009-ben másodszor is csődeljárás indult a November 29. gyárban, s csak egyetlen kísérlet történt a gyár magánosítására, azonban az is sikertelen volt.
Milan Popović, a szabadkai Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnöke elmondta, amikor a November 29-ben első ízben indítottak csődeljárást, sok dolgozó került utcára, azonban a gyár csökkentett kapacitással működött tovább, és pár száz embert újra alkalmaztak, csakhogy képtelenek voltak őket kifizetni.
Ebből az időből a szakszervezet és ügyvédek által több mint ezren nyújtották be követelésüket a gyárral szemben, mely mintegy másfél millió euróra rúg, s ők a mai napig várnak arra, hogy kifizetetlen bérüket vagy a különböző, őket megillető juttatásokat kézhez kapják.
– Időközben azok az ügyek is hozzánk kerültek, amelyekkel korábban az ügyvédek foglalkoztak, így amikor másodszor is csődbe ment a gyár, minden egykori dolgozó nevében benyújtottuk a követeléseket. A másodszori csődnek is az volt az oka, hogy kis kapacitással zajlott a termelés, a termelés költségei viszont magasak voltak, melyek napi száz, de a több ezer disznó, marha feldolgozása esetén is ugyanakkorák. Nem is volt elég pénz a termelés bővítésére, arról nem is beszélve, hogy időközben a gyár elveszítette a piacát is és fizetés nélkül az emberek nem akartak dolgozni. A csőd ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt. Másodszor viszont legalább sikerült a megmaradt mintegy 220 dolgozónak egy szociális program keretében nagyon előnyös ajánlatot tenni, pontosabban öt lehetséges forgatókönyv közül választhattak az emberek, egyik opció volt a végkielégítés – mondta.
Az elnök rámutatott, Szerbiában a csődeljárással az az egyik legnagyobb gond, hogy az nagyon elhúzódik, 10–15 évig is eltarthat, s közben a csődeljárás költségei is felhalmozódnak. Mire pedig a folyamat lezárulna, az is elveszik, ami értékként megmaradt volna a vállalatból, s a sok hitelező, az egykori dolgozókról, kisrészvényesekről nem is beszélve, nem számíthat a pénzére. Sőt, mivel először az állam, a bankok, az intézmények, a vállalatok felé igyekeznek rendezni a tartozást, a dolgozók követelései mindig utoljára maradnak, így gyakran megtörténik, hogy nekik már nem jut egy dinár sem.
Azzal, hogy most sikerült eladni a November 29. gyár felszerelését 48 millió dinárért, azaz mintegy négyszázezer euróért, s ennyivel csökkenthető a külső tartozás, egy lépéssel közelebb kerültek a csődeljárás lezárásához is. A vállalat vagyonából ezen kívül még megmaradt a gyár 18 hektáros parcellája és az objektumok, valamint Kispiacon a siló és 69 hektárnyi termőföld. Milan Popović szerint a legjobb lenne, ha a kispiaci vagyont a várositól függetlenül kínálnák fel eladásra, így nagyobb eséllyel tudnának vevőt találni mindkét tételre.
– Úgy vélem, ha reálisan mérik fel a megmaradt vagyont, akkor mintegy 3–3,5 millió euróra fogják azt felbecsülni, ebből szerintem a kispiaci rész, vagyis a siló és a földterület megér mintegy 800 ezer eurót. A vagyon újbóli felmérésének előkészületei máris folynak és várhatóan két-három hónapon belül a gyár megmaradt vagyonát is eladásra kínálják fel. Ha ezt sikerül eladni, s nagyjából az általam említett összegért, akkor ebből ki tudnák fizetni a hitelezőket, és a megmaradt összegből talán még a dolgozóknak is jutna, ha nem is a teljes összeg, arra azonban készüljenek fel a dolgozók, akiknek még 1998-ból van követelésük, hogy a hitelezők listáján ők az utolsók, vagyis utolsóként nekik fizetik ki a tartozást – magyarázza a szakszervezeti elnök.
