Székely Tibor születésének századik évfordulójára emlékeztek hétfőn Szabadkán a Városi Könyvtárban. Ebből az alkalomból Hasonlóságok és különbözőségek címmel egy könyv is megjelent, mely a világutazó és eszperantista életét és utazásai során összegyűjtött kalapokat, maszkokat és hangszereket mutatja be.
Mint elhangzott, az Európai Eszperantó Szövetség az idei évet Székely Tibor évévé nyilvánította, és világszerte több rendezvényt is ennek szellemében rendeztek meg, amelybe Szabadka is bekapcsolódott, a Székely Tibor Eszperantó Egyesülettel karöltve.
– Májusban egy háromnapos kerekasztalbeszélgetésre került sor, ahol tizenkét ország húsz előadójától hallhattunk Székely életéről és munkásságáról, s remélem, jövőre ezt könyv formájában is megjelentethetjük majd. Kihelyeztünk egy emléktáblát arra az épületre, ahol ő élt, szerveztünk két kiállítást, illetve egy irodalmi estet, ahol költői munkásságát mutattuk be, s tizenhét év után végre sikerült kiadatni ezt a könyvet, melyet ma este bemutatunk – köszöntette Đorđe Dragojlović, az emlékest egyik szervezője a közönséget.
Székely Tibor szerteágazó érdeklődésű volt, újságíró, néprajzkutató, muzeológus, író, hegymászó, poliglott, eszperantista, aki a világ kilencven országában járt, élményeit pedig útirajzokban, regényekben örökítette meg. Az ismerkedés, barátkozás legfontosabb eszközei számára a nyelvek voltak, legfőképp az eszperantó, s mintegy huszonöt nyelvet beszélt, ebből kilencet aktívan.
– Székely alapvető célja nem anyagi jellegű volt, hanem emberek és kultúrák megismerése és az emberi lélek lényegi megértése. Az egyenlőség elve vezérelte őt, szerinte az emberek közötti különbségek csak felszíniek, valójában legbelül egyformák vagyunk – tudtuk meg László Arankától, a Székely Tibor Eszperantó Egyesület titkárától.
A megjelenteket Kern Sólya Mária, a városi képviselő-testület elnöke is köszöntötte, kiemelve, a könyvbemutató az utolsó állomás Szabadka városnapi rendezvényeinek sorában, s bár Székely Tibor nem a város szülötte volt, mégis miután bejárta mind az öt kontinenst, Szabadkán telepedett le. Itt dolgozott a Városi Múzeum igazgatójaként, s átvehette a város Októberi díját is.
– Tagja volt az Eszperantó Nyelvi Akadémiának, s tiszteletbeli tagja az Eszperantó Világszövetségnek. Számos könyvet, esszét, novellát írt, a legtöbb művét eszperantó nyelven, amit később számos más nyelvre is lefordítottak. Gyűjtő volt, aki saját bevallása szerint leginkább barátságokat gyűjtött. Ezért emlékezzünk mi is barátsággal városunk egykori világpolgárára – mondta az elnök asszony.
A könyvbemutatón többen is vállalkoztak arra, hogy Székely Tiborral való személyes élményeiket megosszák az egybegyűltekkel, s a róla szóló anekdoták átszőtték az estét, melyet a Pro Musica kamarakórus által elénekelt eszperantó induló és Székely tanzániai utazásait megidéző Amezaliwa című dal, valamint Varga Károly hegedűjátéka egészített ki.
A könyvbemutatót, amely a szabadkai Székely Tibor Eszperantó Egyesület szervezésében valósult meg, megtisztelte egy váratlan vendég, Szórád György, Szabadka egykori polgármestere is, aki jó barátságban volt Székely Tiborral és Boško Krstić, valamint Milan Miković mellett néhány perc erejéig ő is visszaidézte ennek a sokszínű egyéniségnek az alakját. A könyvbemutatón a közönségnek levetítették Augustin Juriga Székely Tibor gyűjteményéről készített fényképeit, valamint egy részletet Stipan Milodanović dokumentumfilmjéből, melyet a világutazóról forgatott.
