Charlie-val a városnapon

Szabadka az elmúlt napokban gazdag műsorkínálattal ünnepelte a városnapot, amiről korábbi számainkban írtunk is. Horváth Károly, alias Charlie hétfő esti koncertjére is sokan voltak kíváncsiak, és megtelt a tér. A sokak által kedvelt énekes a legismertebb, legnépszerűbb dalait adta elő, és mint mondta, 60 év pályafutás, 37 lemez után nem volt könnyű kiválasztani azt, hogy a repertoár mely számokból álljon össze. Felcsendült egyebek közt a Mindenki valakié, a Nézz az ég felé, Az légy, aki vagy, a Könnyű álmot hozzon az éj, vagy ahogy azt jobban ismerjük, az Aludj el, kisember, és természetesen a Jég dupla whiskyvel.
– Egy igazi forró nyár esti műsorral készültünk, nem kihagyva a közönség-kedvenceket sem. Ez a nyári programunk, csaknem ötvenszer adtuk elő, és úgy gondoljuk jól bevált. Nehéz volt válogatni, biztosan lesznek a közönségben olyanok, akik más dalokat is hallgattak volna, de majd ha következőleg eljövök, akkor egy másik műsort hozok. Remélem még találkozunk – mondta az énekes.
Charlie nem ismeretlen a szerb ajkúak számára sem, és valamennyire ő maga is beszél szerbül. A hetvenes-nyolcvanas években Belgrádban és a horvát tengerparton is koncertezett, sőt Belgrád fontos állomást is jelent a karrierjében, de most először lépett fel Szabadkán. Itt is nagyszámú rajongótábora van, ez a terület eddig mégis kimaradt:
– Nem tudom miért, nem tudom rá a választ, de mindenesetre most nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek – tette hozzá.
Charlie a jövő hónapban lesz 77 éves, a születésnapjára pedig sajátos módon készül, 77 sztori címmel adott ki egy fotókkal gazdagon illusztrált, igazán mutatós életrajzi kötetet, amelyben hetvenhét érdekes történetet mesél el. A koncert után az érdeklődők meg is vásárolhatták a könyvet, amit Charlie dedikált, és a rajongók fotózkodhattak is a legendás énekessel.
Horváth Károly, művésznevén Charlie, Liszt Ferenc-díjas magyar énekes és trombitás. Jellegzetes hangja miatt sokan a magyar Joe Cockernek is nevezik, de ő azt állítja magáról, hogy alapvetően trombitás. Tanulókorában a balettintézet növendéke volt, itt vonzotta magával a zene is. A koncert előtt az újságíróknak arról beszélt, hogy akkoriban a dixieland és a jazz nyújtott izgalmas zenei élményt, és amikor kiment a Népstadionra Louis Armstrong koncertjére, bármennyire is pocsék volt annak idején a hangosítás, mégis olyan nagy hatást tett rá a muzsika, hogy akkor és ott eldöntötte: trombitás lesz belőle. Louis Armstrong budapesti koncertje egyébként a kor egyik legnagyobb zenei eseménye volt, 1965-ben történt, több mint 80 ezer fős közönség előtt. Charlie a továbbiakban azt is hozzátette, ő a zene miatt lett zenész, a dalszöveg nála másodlagos. Számára a zene az igazi csoda, ami ének nélkül is varázslatos, és nincs annál szebb, mint amikor valaki gitáron vagy zongorán játszik neki. Charlie azt is kiemelte, hogy mindig is rendkívüli zenészekkel volt körülvéve, akárcsak most, a jelenlegi felállással pedig 40 éve muzsikálnak együtt. A hangját Isten áldásának nevezi, és nagyon szerencsésnek érzi azt, hogy még énekelhet.
Charlie a pályája során szinte bejárta a világot és jelentős időszakot töltött külföldön. Most már, az elmondása szerint, távoli országokba való utazásokat nem vállal. Ez az élmény már megvan neki, és fárasztó is számára úton lenni, a koncertek és a közönséggel való találkozások viszont erőt adnak neki.
– Amikor megérkezek valahova fáradtnak érzem magam, de azután a színpadon valami történik, és úgy érzem kétszer annyit énekelnék – mondta Charlie.
A mobilok és a szelfik térhódításával az is divatba jött, hogy a zenekarok a közönséggel fotózkodjanak. Charliék is ezt tették, és a hivatalos Facebook-oldalukon, a koncerten készült fotók kíséretében mondtak köszönetet Szabadkának.